2015. december 15., kedd

Blanka hat éves lett

Blanka lányom 2015. december 7-én hat éves lett. Előtte már egy hónappal visszaszámolt (mennyit kell még aludni) a nagy napig. Neki nagyon fontos volt, hogy az óvodai csoporttársai is megköszöntsék, és persze a TORTA. 

Naponta változott, hogy éppen milyen tortát szeretne, csak abban volt biztos, hogy KÉT NAGY tűzijátékot szeretne a torta tetejére. A Szilágyi Cukrászdában nem kellett csalódnia az ovisoknak, és a Hello Kitty-s torta is megelégedéssel töltötte el Blankát. A fotók mindent elárulnak Blanka öröméről.






























2015. december 7., hétfő

Mese a lányokról, akik megrángatták a Mikulás szakállát

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három testvér, akik - mint minden gyermek - nagyon várták a Mikulás érkezését. A legidősebb gyermeket Blankának, a két kisebbet Nórának és Ágostonnak hívták. A testvéreknek volt szerencséjük Mikulás ünnepén több helyen, többféle Mikulással találkozni. Idén, még a lappföldi Joulupukkival is összejött egy találkozó, aki igaz, hogy nem beszéli a magyar nyelvet, de mikulás-mobillal jár.

Mivel többféle Mikulással találkoztak nem lehettek biztosak abban, hogy vajon "igazi" Mikulással vagy csak "beöltözött" Mikulással van-e dolguk. Ki is találtak ennek ellenőrzésére egy módszert, mely szerint a Mikulás szakállát kell közelebbről megvizsgálni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: igazi Mikulás van-e a szakáll mögött.


Még a sokat látott szepetneki Mikulás is meglepődött akkor, amikor Nóra megkérte, hadd rántsa meg a szakállát. 
  

A biztonság kedvéért még Blanka is megvizsgálta a Mikulás szakállát, de szerencsére, a Mikulás kiállta a próbát: IGAZI MIKULÁSNAK bizonyult.

Így Nórika már bátran mutatta a Mikulásnak, hogy kettő csomagot kér, hiszen, mint Ágoston jogi képviselője átvenné az Ő csomagját is, tekintettel arra, hogy Ágoston kissé megszeppent.



Miután a lányok átvették a mikulás-csomagokat, megköszönték, majd hagytak más gyerekeket is a Mikuláshoz járulni.
Itt a vége, fuss el véle.


2015. október 16., péntek

Örömfőzés - 2015. október 15.



Régi vágyam vált valóra tegnap, amikor részt vehettem Stef gasztroműhelyének első örömfőzésén. 











Mindig érdekelt, hogy mi lehet a kulisszák mögött, azaz a konyhában akkor, ha egy igazi séf főz. És itt most nem a rengeteg mosogatnivalóra gondolok, amit Stef maga mögött hagyott egy-egy fogás elkészítése után... 




Anélkül, hogy elárulnám a szakmai titkokat több fontos információhoz is jutottam, a teljesség igénye nélkül néhány:

  • A legjobb minőségű alapanyagokat a Vásárcsarnokban lehet beszerezni.
  • Az al dente tésztafőzés - a száraztésztától a még roppanósig.
  • A paradicsomhámozás, amikor a paradicsom meghámozza önmagát.
  • A rák tisztítása - különösen ügyelve a bélcsatornára.
  • Szerecsendió reszelése úgy, hogy közben ne ejtsük bele a besamelmártásba.
  • Besamelmártás: gyorsabban, csomómentesen, trükkösen.
  • A tökéletes gnocchi elkészítése - nagyon egyszerűen, házi formában, nem géppel legyártva.
  • Miért nincs értelme a fokhagymanyomónak.
  • Miért kell kétféle hús a bolognai raguba.
  • Mitől isteni finom a carbonara szósz (nem a Maggitól). 
  • Hány gramm tésztával számoljunk egy felnőtt férfi, egy felnőtt nő és egy gyerek esetében, hogy ne kelljen kidobnunk a maradék tésztát. (Stef szerint szentségtörés újramelegíteni másnap a tésztát a mikróban. Erről a jelenlévők között megoszlottak a vélemények. :) )



Különösen az tetszett a rendezvényen, hogy nagyon szuper csapat jött össze, mindannyian kiéhezve a tudásra (és persze az elkészített ételekre is); bátran lehetett kérdezni, és választ is kaptunk kérdéseinkre.

Egy nappal korábban még nem feltételeztem volna magamról, hogy nekiállok gnocchi-t gyúrni, ma már bátran neki merek állni, sokkal egyszerűbb, mint gondoltam volna előtte.


Köszönöm az élményt: StefEli és Judit!


2015. augusztus 4., kedd