2018. július 10., kedd

Ádéhádé 3. azaz Nóri első osztályos lesz


Nóri szeptembertől első osztályos lesz – jelen bejegyzést útmutatónak szánom a leendő első osztályos tanító néninek.



Jelen írásommal különösen Edward M. Hallowell - John J. Ratey: Szétszórtság című könyvében foglaltak szerint és nem utolsósorban az ADHD-s gyerekek szüleinek Facebook-csoportjának bejegyzései, dokumentumai alapján - speciálisan Nórikára szabva szeretnék útmutatót, segítséget adni ahhoz, hogy könnyebb legyen az első osztály elkezdése – mindenkinek.




Mivel az ADHD egy nagyon összetett „betegség”, nincs egyetlen üdvözítő módszer, amely minden ADHD-s gyereknél beválik. Folyamatos próbálkozás egy-egy praktika, amely néha sikerrel jár, néha nem, ami egyik nap beválik, az korántsem biztos, hogy másnap is…

Az ADHD szinte sosem jelenik meg „tiszta" formájában, általában inkább több más problémával együtt nyilvánul meg, például tanulási képesség-zavarral, kapcsolati nehézségekkel, egyéb viselkedésbeli vagy hangulati problémákkal. Az ADHD tüneti képe az időjáráshoz hasonlatos: változékony és előre biztonsággal nem jósolható.

A fő megközelítés a türelem, szeretet, jutalmazás, következetesség négyszöggel írható le.

Az ADHD-s kisgyerek képtelen ülni 45 percet, neki biztosítani kellene, hogy felállhasson, sétálhasson, illetve állva vagy fekve(!) csinálhassa a feladatot. Ugyanilyen fontos az ún. nyugi-hely, amely lehet egy szekrény vagy egy pad alja, egy eldugott sarok, ahol magányosan meg tud birkózni (egyedül!) az őt ért ingerekkel. Ha ezzel végzett, nagy, mély sóhajtások közepette vissza fog menni a közösségbe. Ilyenkor már meg lehet ölelni…

Jellemző lehet ezekre a gyerekekre az opponálás. Egy tanár szemében általában halálos bűn, ha a gyerek azt mondja, hogy nem csinálom. Egyszerűen erről nem szabad tudomást venni. Ha elkezdesz keménykedni, hogy márpedig csinálod, amit mondok, mert itt én vagyok a főnök, az nem fogja meghatni a gyereket, és valóban eléggé arculatvesztés ez a tanárnak az osztály előtt.

Egy módszer:

„-Oké, most nem csinálod, akkor később bekapcsolódsz a munkába?
-Igen.
-Oké, akkor most van később.
-Jó, jövök.”
Ha a gyerek egyszer kimondta, hogy nem, akkor nem tudod megváltoztatni a véleményét, hagyni kell neki is egy kis teret, hogy visszavonulhasson (nyugisarok). Egy idő után ő is látni fogja, hogy ahogy viselkedik, az nem elfogadható, tehát, ha az osztály dolgozik, ő meg karba tett kézzel duzzog, akkor őt fogják kinézni a többiek.


Dührohamok. Őszintén, ezt nem tudom, hogy hogyan lehetne kezelni az órán. Ilyenkor ki kell vezetni a szituációból, (nyugi-sarok) és hagyni kell, hogy lenyugodjon. Amíg tart, addig hiába beszélsz neki, teljesen felesleges. Az sem vezet eredményre, hogy elkezded neki mondani, hogy így nem viselkedünk, mit képzelsz, stb. Sajnos előfordul, hogy a túl sok inger miatt túlpörög, és ilyenkor lehet, hogy ilyen módon nyilvánul meg a gyermek. A legjobb a megelőzés.

Általános tapasztalat, hogy Nórika (is) egyszerre 4 ingert tud kezelni. Az ingerszegény környezet sem jó. Ha választania kell, válasszon max. 4 dologból. Túl sok dologból képtelen választani, teljes zavarba esik, ilyenkor határozottan két alternatívát kell felvázolni neki: A vagy B.

A tanulásban is lehet nehézsége az ADHD-s gyereknek a figyelemzavar miatt, jobb, ha inkább első padban ül, és nem vonja el annyi minden a figyelmét, vagy ültesd olyan kisgyerek mellé, aki toleráns, és avasd be, hogy neki segíteni kell, ha elakad, akkor mutassa meg hol tartotok, stb. Nem tudom, hogy erre alkalmas lenne-e az ikertestvére. Ki kell próbálni, ha nem jön be, szigorúan szét kell „robbantani” őket.

Óra közben többször menj oda hozzá, nézd meg, hogy tudja-e, hogy hol tartotok, érti-e a feladatot.

Sose illesd negatív megjegyzésekkel, ő általában lassabban halad a feladatokkal, ha ezt szemére hányod, akkor könnyen elveszíti a motivációt. Sok, sok dicséret, és szeretet a kulcs hozzá.

Nem kell agyondicsérni sem, ahogy szidni sem, hanem a viselkedésre kell rámutatni! Ez a helyes önértékelés és önbizalom miatt fontos.

Fontos, hogy órán megmozgassa a tanár, pl. krétát hozni, segíteni a tanteremben, kiosztani a feladatlapot. Imád segíteni, és büszke rá, ha meg tudja csinálni az egyszerűbb kis feladatokat is.

Ugyancsak fontos az egyszerű utasításrendszer kialakítása és a pozitív megerősítés, az elfogadás és az elfogadtatás, és a szeretetteljes türelem.


 Jutalmazási rendszer:

Ún. jutalomkártya bevezetése két fő jutalmazási elemmel:
1.) Szabályokat betartom! (szépen ülök a padban, nem szólok bele mások beszédjébe, jelentkezem) 
2.)   Feladataimat végig csinálom!

Motiváció, pozitív megerősítés nagyon fontos.

Ha hibázik, ne vesszen el a javítás lehetősége.


Rendkívüli mértékben fárasztó lehet olyan osztályban tanítani, ahol figyelemzavaros gyerek tanul. Találj olyan szakembert (fejlesztőpedagógus, gyermekpszichiáter, szociális munkás, iskolai pszichológus, gyermekorvos), akivel tanácskozni tudsz, amikor gondok támadnak. (Nórának heti három óra pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárt illetve terapeutát javasolt a nevelési tanácsadó.) Nem igazán számít, hogy milyen diplomája van az illetőnek, csak az a lényeg, hogy tudjon az ADHD-ról, kiismerje magát az osztálytermi szituációkban és képes legyen érthetően fogalmazni. Nagy segítség lehet még egy olyan Facebook-csoport, amelyben ADHD-s gyerekeket tanító pedagógusok cserélhetnek tapasztalatokat.

Ne félj kérni. Nem lehet elvárni tőled, hogy a figyelemzavar szakértője legyél. Fontos, hogy érezd, bátran kérdezősködhetsz, amikor szükséged van rá.

A figyelemzavaros gyerekeknek struktúrákra van szükségük. Szükségük van arra, hogy a környezetük kívül rendszerezze azt, amit ők nem tudnak belülről. Emlékeztetőkre is szükségük van. Előretekintésre is. Ismétlésre. Iránymutatásra. Korlátokra. Egyszóval struktúrákra.

Legyenek írásos szabályok, rajzold le őket, és tedd ki őket jól látható helyre. Őt is megnyugtatja, ha tudja, mit várnak el tőle.

Ismételd el az útmutatásokat. Újra meg újra. A figyelemzavaros embereknek nem elég egyszer hallaniuk valamit.

Maradjatok mindig szemkontaktusban, mert azzal „vissza lehet hozni" a figyelemzavaros gyereket. Érdemes gyakran élni ezzel. Egy pillantással visszavezetheted a gyereket az ábrándozásaiból, engedélyt adhatsz neki a kérdezésre, vagy csak csendes megerősítésben részesítheted.

Ültesd a közeledbe a gyereket: a tanári asztal mellé, vagy oda, ahol legtöbbet tartózkodik (első pad). Ez segít abban, hogy ne tudjon elkalandozni, ami az ilyen gyerek mumusa.

Állíts korlátokat, szabj határokat. Ez nem büntetés, hanem megtartó és megnyugtató erő. Következetesen, kiszámíthatóan, azonnal és egyszerűen érdemes használni. Semmiképpen ne bonyolódj bele zavaros vitákba, ügyvédi csűrés-csavarásokba az igazságosságról, jogosságról. Ezek a hosszú beszélgetések pusztán elterelik a gyerek figyelmét és semmi jóra nem vezetnek. Te vagy a főnök.

A napirend legyen a lehető legkiszámíthatóbb. Ki kell tűzni a táblára vagy a gyerek íróasztalára. Gyakran utalj vissza rá. Ha változtatni akarsz rajta, pl. pedagógiai fogásként az érdeklődés felkeltése végett, adj előtte figyelmeztetést, és készítsd fel rá a gyereket. Az ilyen gyerekek számára nagyon nehezek az átmenetek és a nem bejelentett változtatások, mert összezavarják őket. Különleges figyelmet kell arra fordítani, hogy ezekre az átmenetekre jó előre felkészítsük a gyerekeket. Jelentsd be jóval előbb, hogy mi fog történni, aztán újra meg újra figyelmeztesd őket, amint közeledik az idő.

Segíts a gyerekeknek, hogyan osszák be iskola utáni idejüket, hogy el lehessen kerülni a figyelemhiányos zavar egyik legfontosabb ismertetőjegyét: a halogatást.

Tedd lehetővé a feszültségek levezetését! Például: hadd menjen ki a gyerek egy-egy percre az osztályból. Ha ezt bele tudod építeni az osztály szabályrendszerébe, akkor a gyerek kimehet az osztályból anélkül, hogy megsértené azt, és eközben megtanulhatja és gyakorolhatja az önmegfigyelés és önszabályozás fontos eszközeit.

A házi feladat terén a minőségre, nem pedig a mennyiségre kell törekedni. A figyelemzavaros gyerekeknek gyakran arra van szükségük, hogy csökkentsék a munkaterhüket. Amíg az alapelveket tanulják, lehetővé kell lenni számukra, hogy kevesebb házi feladatot kapjanak. Ugyanakkora időráfordítással fognak dolgozni akkor is, csak nem borítja el őket több, mint amennyit el tudnak végezni.

Gyakran ellenőrizd a haladást. A figyelemzavaros gyerekek sokat profitálnak a gyakori visszajelzésből, mert segít nekik a kijelölt úton maradni, megtudják belőle, hogy mit várnak tőlük, és hogy sikerül-e elérni a céljaikat, illetve rengeteg biztatást nyerhetnek belőle.

A nagy feladatokat kisebbekre kell lebontani. Ez a figyelemzavaros gyerekek tanításának egyik legfontosabb eszköze. A nagy feladatok könnyen maguk alá gyűrik a gyereket, ezért rossz érzésekkel visszahúzódik: „Én soha nem fogom tudni azt megcsinálni!" Ha a nagy feladatokat emészthető részekre bontják, akkor ezek egyesével már elvégezhetőnek tűnnek a gyerek számára, így el tudja kerülni annak érzését, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok. Általánosságban elmondható, hogy ezek a gyerekek sokkal többre képesek, mint amennyit önmagukról gondolnak. A feladatok lebontásával lehetővé teszi számukra a tanár, hogy be is bizonyítsák ezt saját maguknak. Kisgyerekek esetében ezzel a taktikával hatékonyan el lehet kerülni a frusztrációs várakozásokból adódó hisztiket. Idősebb gyerekeknél pedig elejét lehet venni annak a kishitűségnek, amely oly gyakran akadályozza őket.

Légy jó játékos, érezd jól magadat, lépj ki a konvenciókból, és legyél izgalmas. Az ADHD-s emberek imádnak játszani. Lelkesíti őket, segít nekik összpontosítani - de nemcsak nekik, neked is. „Kezelésük" nagy része olyan unalmas dolgokból áll, mint a struktúrák kiépítése, a napirendek, a listák és a szabályok, ezért meg kell mutatni nekik, hogy ezek nem szükségszerűen járnak együtt azzal, hogy valaki unalmas ember, unalmas tanár vagy, hogy dögunalom uralkodik az osztályban. Ha kicsit bohókás tudsz lenni, az sokat fog segíteni.

Ismétlem, oda kell figyelni a túlzott ingerlés elkerülésére. Az ADHD-s gyerek túl tud pörögni. Ilyenkor gyorsan le kell tudnia hűteni a rendszert.

Keresni és hangsúlyozni kell a sikereket. Ezek a gyerekek annyi kudarcot szenvednek el, hogy minden pozitív visszajelzésre szükségük van. Ezt a pontot nem lehet eléggé hangsúlyozni: ezeknek a gyerekeknek úgy kell a dicséret, mint egy falat kenyér. Imádják, ha biztatják őket. Magukba szívják, és attól nőnek nagyra. Nélküle viszont magukba roskadnak. A figyelemhiányos zavarban sokszor nem is az a legrosszabb, hogy hiányos vagy zavaros az ember figyelme, hanem az önbecsülést ért másodlagos sérülések. Ezért kell biztatással és dicséretekkel „locsolgatni" a figyelemzavaros gyerekpalántákat.

Ezeknek a gyerekeknek gyakran gondot jelent fejben tartani dolgokat. Meg kell tanítani nekik a kis memória-trükköket, a kártyácskák és hasonló apró segédeszközök használatát. A legapróbb trükkök - emlékeztetők, rímek, segédeszközök és hasonlók - nagyon sokat segítenek az emlékezet javításában.

Világos elvárásokat fogalmazz meg.

Kisgyerekeknél a viselkedésmódosító vagy jutalmazó rendszer részeként be szoktak válni a pontrendszerek. A figyelemzavaros gyerekek jól reagálnak a jutalmakra és az ösztönzőkre. Sok kis vállalkozó akad közöttük.

Ha a gyereknek nehezére esik a társas jelek - testbeszéd, hangszín, időzítés és hasonlók - megértése, próbálj meg diszkréten konkrét és egyértelmű tanácsokat adni neki, amolyan társas coachingként. Javasolja neki például, hogy „Mielőtt előadnád a saját mondandódat, először hallgasd meg a másikat!" vagy „Nézz a másikra, amikor beszél!" Sok figyelemzavaros gyereket tartanak közömbösnek vagy önzőnek, pedig csupán nem tanulták meg, hogyan kell emberek között élni. Nem minden gyereknek jön magától ez a készség, de szerencsére tanítható, illetve jó tanácsokba foglalható.

Csináljatok mindenből játékot. A motiváció javítja a figyelemhiányos zavart.

Hogy elkerüljük a megbélyegzést, magyarázd el az osztály többi részének, hogy a figyelemzavaros gyerek kezelése teljesen hétköznapi dolog.

Folyamatosan keresd a jó pillanatokat. Ezek a gyerekek sokkal tehetségesebbek és ügyesebbek, mint amilyennek látszanak. Tele vannak kreativitással, játékkal, spontaneitással és jó kedéllyel. Általában rugalmasak, és mindig felállnak a padlóról. Többnyire nagyvonalúak, és örülnek, ha segíthetnek. Rendszerint van bennük „valami különleges" ami mindig hozzáad valamit a környezetükhöz. Zűrzavarjukban egy csodás szimfónia rejlik, egy melódia, amit ki kell bontani.



Köszönöm, ha elolvastad!