Október 17-21. között Ottóval Máltán voltunk - 2009. óta először kettesben. Az utat nem kis izgalom előzte meg a részemről, főleg azért is, mert csak október 2-án tudtam meg egy prezentációból, hogy hova is megyünk valójában.
Tekintettel három kiskorú gyermekünkre gondoskodnunk kellett egy bentlakásos bébiszitterről, aki viszi-hozza a gyerekeket iskolába, tornára, és ellátja azokat a teendőket, amelyeket eddig mi ketten, szülők végeztünk, de nem akartuk kiszakítani a gyerekeket megszokott környezetükből. (Itt most nem szívesen osztanám meg a közel nyolc oldalas használati útmutatót, amit írtam.) Ezúton mondunk köszönetet Varga Kriszta barátnőmnek, aki hősiesen helytállt öt napig, és megtudta közben, milyen az, ha három gyereke van (egyszerre) az embernek.
Az indulás napja sem indult simán: Nóra hétfő reggelre belázasodott, így reggel már a doktor néninél kezdünk. Szerencsére a betegsége nem volt túl súlyos, Kriszta elmondása szerint gyakorlatilag semmiben nem akadályozta meg, nem volt levert, viszont közösségbe egész héten nem mehetett. (Ez némileg áthúzta Kriszta számításait, viszont a rászakadt szabad időt profi módon használta ki.)
A repülőút szerencsére eseménytelenül telt, leszámítva a fülzúgásom; megérkezésünkkor igazán jó idő, kellemes 25 fokos meleg fogadott Máltán:
A repülőtéren a transzferünk - némi, Máltán megszokott késéssel - elszállított a hotelünkbe, ahol reggel ez a látvány fogadott az erkélyről:
A hotelünkkel egyébként meg voltunk elégedve, mind szállás, mind étkezés tekintetében beváltotta a hozzá fűzött reményeket:
Amit viszont a nyaralásunk során végig nem tudtam megszokni az a baloldali közlekedés, és a sofőrök közlekedési morálja. Egy máltai sofőrnek sem jelent gondot a szűk utca, nagyobb buszokkal is bátran behajtanak a legszűkebb sikátorokba, ha megakadnak, dudálnak. A menetrend szerinti helyi járatokkal nagyon könnyű a közlekedés, viszont a menetrend csak tájékoztató jellegű, eszük ágában sincs betartani. Már az indulásnál is késésben vannak, ami cseppet sem zavarja őket.
1. nap: Valetta
A megérkezésünket követő napot Málta fővárosában, Valettában töltöttük. Szállásunktól kb. egyórás buszútra volt Valetta, amelyet igyekeztünk bejárni, felfedezni. Mivel nem nagy városról van szó, valóban be is jártuk, vagy legalábbis elegendő ízelítőt kaptunk a több km-es sétánk során.
Várostérképpel a kezünkben könnyen el tudtunk igazodni, hol járunk, hova tartunk.
Teljesen lenyűgözött bennünket a gazdagon aranyozott St. Johh's Katedrális.
Utunkat a Fort St. Elmo and National War Museum felé vettük, ahol csodálatos kilátás nyílt a tengerre:
A háborús múzeum a végén engem már kicsit nyomasztott...
Máltán a legkülönfélébb alkalmatosságok szolgálnak a turisták szállítására:
Az erőd alatt megfogtuk a vizet is:
Ahhoz, hogy zöld legyen a növényzet, elengedhetetlen az öntözés: a díszpaprikánál is :)
A tengerpart lenyűgöző:
1956-os emléktábla:
Sétánk során a tengerpart többféle szögből:
Lifteztünk is:
2. nap: hajókirándulás Comino-ra és a Kék lagunához
Második napon szervezett hajókiránduláson vettünk részt, ahonnan kis híján lemaradtunk a transzferjáratunk miatt: egyszerűen elfelejtettek értünk jönni. Máltán ez megszokott, a 10 órai indulással tervezett kirándulás is fél 11-kor kezdődött... Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, a felhők sem szegték kedvünket.
Comino szigetén kihagyhatatlan az ananászos koktél:
A hajókirándulásos mini-videó itt nézhető meg.
3. nap: Városnéző buszos kirándulás
Nyaralásunk harmadik napján városnéző buszos kirándulást terveztünk, amelynek lényege, hogy ott és akkor szállunk le az egyes megállókban, amikor akarunk, és egész nap vissza tudunk szállni a buszra.
Mini-videó a városnéző buszból:
Másik videó
Harmadik videó
Sliema:
Találtunk egy magyar éttermet is:
Máltán szokás, hogy a házakra nevet is írnak, sőt gyakrabban van kint név, mint szám:
Utunk során a gasztronómiai élvezetekről sem mondtuk le: nagyon szeretjük a halat, a tenger gyümölcseit:
A mostai dóm híres arról a II. világháborúban leejtett bombáról, amely nem robbant fel a becsapódáskor, így több, mint kétszáz ember menekült meg.
4. nap - utolsó napunk Máltán
Elutazásunk napján még célba vettünk Mdina-t, a régi fővárost, amelynek keskeny sikátorai igazi középkori városra emlékeztetnek.
Videó Mdina-ról itt látható.
Láttunk katakombákat is:
Indulásunk előtt ismét tengeri herkentyűket fogyasztottunk:
Összefoglalva csodálatos éreztük magunkat Máltán. Nem mondom, hogy nem hiányoztak a gyerekek, sőt, sokszor beszélgettünk róla, hogy ők most itt mit is csinálnának (galambokat, esetleg macskát kergetnének, türelmetlenkednének, mert várni kell a buszra, transzferre, fáj a lábuk, nem ízlik az étel, pisilni kell, szomjasak, nem érdekli őket a múzeum, stb.). Azt megállapítottuk, hogy Málta nem gyerekeknek való, egyáltalán nem arra való, hogy 5-7 éves gyerekek bejárják. Láttunk ugyan pár játszóteret, de udvar az átlag-lakáshoz, -házhoz nem tartozik, sűrűn beépített területről van szó. A mi jelenlegi életvitelünk szerint nem is tudnám a hétköznapokat elképzelni gyerekekkel ott, ahol nem lehet megállni autóval a ház előtt, minden parkolóhely kincs, és most e helyen megint meg szeretnék emlékezni a máltai sofőrökről...
Videó a tengerpartról itt látható.
Természetesen néhány kép, videó nem tudja hűen tükrözni Málta hangulatát, mégis jó kis emlék lesz néhány év múlva... Esetleg nagyobbacska gyerekekkel meg lehet próbálni visszamenni... :)
