A Helping Hand projektről - Lehet-e az ADHD ajándék?

Van egy projekt, amelyben két termék kidolgozására kerül sor: 

Digitális kézikönyv a óvodapedagógusoknak (O1): módszertani iránymutatásokat ad az ADHD-s gyermekekkel foglalkozók számára. PDF formátumban lesz elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román). 

Digitális útmutató szülők számára (O2): tájékoztatást nyújt az ADHD felismeréséről és a mindennapi élet szervezésére vonatkozó iránymutatásokról, az ADHD kezeléséhez szükséges, megfelelő környezet kialakításához. PDF formátumban lesz elérhető, négy nyelven (angol, magyar, szlovák, román).

Az ADHD-s gyerekek ragyognak. Okosak, kíváncsiak, elevenek, cserfesek, őszinték, nagyon jó humorérzékük van, kreatívak, bátrak, szenvedélyesek.

Az ADHD gyerekek idegesítőek. Állandóan beszélnek, nem tudnak nyugton ülni, mindig kimondják, ami az eszükbe jut, mindig megteszik, ami az eszükbe jut, egy percig nem tudnak figyelni semmire. Kivéve persze a tévét.

Mennyivel jobb az első hozzáállás, ugye? Mennyivel könnyebb egy gyereket elfogadni így!

A pozitív szemlélet, az erősség alapú hozzáállás pontosan erről szól - hogy meglássuk a legjobbat, nem a legrosszabbat. Hogy előnynek, különbségnek tekintsük, amit eddig hátránynak, rendellenességnek éltünk meg.

De miért fontos ez? Ha túl kitartóan ragaszkodunk a gyerek hiányosságaihoz, az nagyon árthat az önbecsülésének. A gyerekek, akiket állandóan fegyelmeznek, szidnak, akiknek mindig azt mondják, hogy lusták, buták vagy rosszak, ezt előbb-utóbb elhiszik magukról. Annyira elbátortalanodnak, hogy elfelejtik vagy nem is fedezik fel azokat a dolgokat, amikben jók, és amit élvezettel csinálnak. Szoronganak, rosszkedvűek, és végül tényleg jóval a saját képességeik alatt teljesítenek.

A lényeg nem az, hogy ne hívjuk fel a gyerek figyelmét, ha valami olyat csinál, ami nem elfogadható. Hanem hogy a cselekedetet ne azonosítsuk a gyerekkel, és a gyerekben felfedezzük az erősségeit, a képességeit, lehetőségeit.

Bátorítással, szeretettel, elfogadással hozzuk ki belőlük a legjobbat.

A hiperaktivitás három klasszikus tünete, amelyet a mai kor „fogyatékosságnak”, fő tünetnek tekint, az emberiségnek valaha a túlélést jelentette – de bizonyos társadalmi kontextusokban még ma is előnyösek. Aki folyamatosan mozgásban van - tehát hiperaktív - az élelemet, menedéket és egyéb létfontosságú dolgokat keres. 

Aki folyamatosan monitorozza az összes külső ingert, - tehát könnyű elterelni a figyelmét – az észreveszi, mi lehet ártalmas vagy hasznos a túlélés szempontjából. 

Aki gyorsan reagál a külső zajokra és látványra – tehát impulzív – az a ragadozók támadására is könnyen felfigyel. 

Az erősségek alatt a gyerek intellektuális, fizikai és interperszonális képességeit, kapacitásait, hajlamait, érdeklődését és motivációját értjük.

Mindegyik gyereknek mások az erősségei és a képességei, és amikor a gyerekek és a körülötte lévők értékelik és megértik ezeket, akkor a gyerekek ezeket alapul véve tudnak tanulni és fejlődni.

De mi is jellemzi ezeket a gyerekeket? Milyen erények azok, amikre építeni lehet az esetükben?

Tartsuk szem előtt a jó tulajdonságokat, csodáljuk őket, és segítsünk nekik befogni ezeket az erősségeket a vitorlájukba!

Amikor a gyengeségekre és nehézségekre koncentrálunk, panaszokat látunk és problémákat hozunk létre. Amikor az erősségekre és pozitívumokra koncentrálunk, lehetőségeket látunk és megoldásokat hozunk létre. Ugyanabban a helyzetben, ugyanannak a gyermeknek esélyt teremtünk az optimális felnövekedésre.

A Helping Hand projektben óvópedagógusok és érintett szülők számára dolgoznak ki olyan gyakorlati, módszertani kézikönyveket, melyek iránymutatásokat adnak a mindennapi élet szervezéséhez óvodáskorban, az ADHD kezeléséhez szükséges, megfelelő környezet kialakításához. 

A kiadványok digitális formában letölthetőek lesznek a projekt honlapján.

A projekt Facebook-profilja.

Forrás: http://helping-hand.hu/index_hu.html

*****************

Az ADHD Magyarország Alapítvány  2018. október 6-án konferenciát szervezett a "Jó gyakorlat" címmel. A konferencia főleg pedagógusoknak szólt, azonban néhány mondatban összefoglalom, ami számomra, mint szülőnek "átjött".

 

Hosszú távra mindenképp bíztató, és pozitív dolog, hogy az ADHD-s gyerekek egy idő után előnyükre tudják fordítani azt a sok nehézséget, amelyen keresztül mennek óvodáskoruktól kezdve. Ők lesznek az ötletgazdák, az innováció meghódítói, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy arra felé tereljék őket a szülők, amihez kedvük van. Amit csak immel-ámmal, szülői nyomásra csinálnak, abban sohasem lesznek sikeresek. Fontos a minél korábbi diagnosztizálás, amely segíti a szülőket a továbblépésben, a segítség megtalálásában. A későbbi munkáltatóknak is tudatában kell lenni annak, hogy a felnőttkori ADHD létezik, erre lehet építeni, de csak úgy, ha az erősségekre összpontosítunk.

A pedagógusok, gyógypedagógusok csak akkor lehetnek sikeresek az ADHD-s gyerekek nevelésében, ha szeretettel és elfogadással fordulnak feléjük. Gyógypedagógusok esetében különösen fontos, hogy hidat képezzenek az óvónők, tanító és az ADHD-s gyerek között.

Két fontos KULCS-SZÓ: SZERETET és ELFOGADÁS.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a napirend és a szabályok fontosságát, amely egyúttal biztonságot is jelent a gyereknek. A pedagógus legyen HATÁROZOTT, de szeretet-teljes. A fejlesztés mindig játékos legyen, sok dicsérettel. Fontos, hogy megbízzák olyan feladattal az ADHD-s gyereket, amit el tud végezni (krétáért menni, üzenetet vinni, stb.), hiszen a segítőkészsége átlag feletti ezeknek a gyerekeknek. Ha dicsérjük őket, akkor mindig nyilvánosan, ha lehet, nagy plénum előtt tegyük. Ez nekik nagyon fontos. Viszont ha dorgálni kell őket, akkor inkább négyszemközt, hiszen az érzékenységük is „hiper”.

Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni az ADHD-s gyerekeket, nézőpontot kell váltani a pedagógusoknak is, akiknek az a hatalmas feladatuk van, hogy a hátrányból előnyt tudjanak kovácsolni. Figyelemzavaros gyerekeknél kiemelt szerepe van a rajzoknak, a színes kártyáknak. Nekik állandóan új impulzusokra van szükségük, amelyek rövidek és változatosak, hiszen ők olyan impulzívak, hogy nem gondolják át, mielőtt valamit csinálnának. Ösztönösen cselekszenek (hiányzik az impulzus-kontrolljuk), állandóan félbeszakítják a másik mondanivalóját.

Fontos a gyerekeknek az ún. „relax-módszerek” megengedése, ha végzett egy kisebb feladattal. Ilyenek pl. szappanbuborék fújása (jó idő esetén az udvaron), színezők használata, memóriajáték, séta (lehetőségek függvényében), függőágy, gyöngyös fűzőjáték, képkirakó, boksz-zsák.

Érdemes alkalmazni az ún. „kopogtatós” módszert, amely visszahozza az álmodozó gyerekeket a valóságba, egy koppintás, és máris a feladatához tér vissza.

Amit az ADHD-val kapcsolatban tudomásul kell venni: együtt fogunk élni „vele”, és nem lesz vége. Ezeknek a gyerekeknek a kreativitása veszélyes tud lenni, életveszélyes helyzetekbe tudják hozni magukat sokszor.

Néhány tanári praktika:

• Az éles hangú csengő lecserélése az iskolában lágy dallamra (ezek a gyerekek nem szeretik az éles zajokat).
• Nem szeretik, ha kiabálnak velük, ezért meg kell tanulni úgy suttogni, hogy figyeljenek.

Gondot okozhat az ADHD-s gyerekek esetében akár a WC lehúzása is, mivel olyan szórakozottak, hogy erre külön koncentrálniuk kell.

Jellemző rájuk, hogy bármit el tudnak veszíteni.

Kell hozzájuk: TÜRELEM!

Mielőtt a szülő vagy a pedagógus igazságot szolgáltatna két kérdést kell feltenni:

• Mi történt?
• Miért?

Sokat segít, mielőtt bármit tennénk, megállunk, mély levegőt veszünk, legalább 3 mp-re.

Kulcs lehet hozzájuk a humor, hiszen ők a „vicces” gyerekek.

Szülőként és pedagógusként is el lehet fogadtatni velük a hibázás lehetőségét, hiszen jogunk van hibázni.

Játékos tanulás során kapja az ADHD-s a „felügyelő” szerepet, ez tetszik neki, és a felelősségtől koncentráltabb tud lenni.

Páros tevékenység során mindig olyannal dolgozzon a ADHD-s, akivel egy szellemi szinten van, viszont nyugodtabb (jó kislány).

Számukra fontos az érintés, azt jobban értelmezik, mint a szavakat, viszont a szemkontaktust nem tudják tartani.

Ha dicsérjük őket, mindig konkrétan tegyük, hogy miért.

Az utasítás a gyerekben ellenvetést vált ki., ha valamire mégis "utasítjuk" ill. feladatot adunk, akkor legyen két-három mondatból érthető, rövid, tömör megfogalmazás.

Dac esetén két lehetőséget adjunk, és tartsuk tiszteletben a választását. (Pl. ma a matek v. a magyar leckét írja-e meg.)

Ne várjuk tőle, hogy mindig egyformán teljesítsen valamelyik tantárgyból. Amit ma 2-re ír meg, lehet, hogy holnap 4-re tudná.

Ha tanul, nyugodtan használjon vmi mütyürt, ami elfér a kezében és a szorongását le tudja vezetni. Mivel könnyen elfelejtik a rutinfeladatokat (például WC lehúzás) színes felirattal hívjuk fel a figyelmét, és színeket egy-két havonta váltogassuk.

Szóbeli tananyag tanulása közben, nyugodtan hagyjuk őt pl. járkálni a szobában.