Már megint nyertünk!!!

A fenti fotón a 4 és féléves Nóra lányom látható, akinek igazán nem jelent kihívást koszosnak lenni, mi több, egyáltalán nem zavarja, ha talpig mocskos. Úgy emlékszem a fotó készítése előtt valami pocsolyában ugrált testvéreivel, a többi fotó tanúsága szerint abszolút kategória-győztes lett a "kilettakoszosabb" versenyben. Abból a korszakából már kinőtt, hogy homokot egyen, viszont így jótékony homály fedi azt az anyagot, amivel a szája körül kente össze magát. A kép kaphatná azt a címet is, hogy „Eső után köpönyeg esernyő”, ha bármilyen szerepe lett volna az esőnek abban, hogy ilyen mocskos lett ez a kislány. Kezeiről, lábairól a rátapadt sarat le lehetett mosni szappannal, a ruhái foltjait pedig a mosógépre bíztam. Háromgyerekes anyaként – fekete-öves folt-eltávolító mosómacikéntguruként – folyamatosan fejlődöm szakmailag a mosásban is, és hát csak rá kell nézni Nórára ezen a fotón, és igazolni látszik minden erőfeszítésem ezzel a huncut mosollyal az arcán…

Na, mit gondoltok mit nyertem ezzel a fotóval és szöveggel?

Hát ezt:

Köszönöm, Persil!!!

2016. Karácsony

2016. őszén úgy döntöttünk, hogy inkább több, kisebb értékű ajándékot kapjanak a gyerekek karácsonyra, mintsem méregdrága játékokat, ezért az ajándékok nagy részét Kínából rendeltünk - még október végén. Arra mi sem számíthattunk akkor, hogy a Magyar Posta egyszerűen nem bírta a rohamot. Így január elején is van még olyan "ajándékunk", amelyet karácsonyra szántunk a gyerekeknek, sőt, még Macskenzon karácsonyi ajándéka is csak január 4-én jött meg. Így kapott Macskenzon karácsonyra plüsspatkányt. Gyakorló szülőként azonban ez nem zökkentett ki bennünket a karácsonyi készülődés forgatagából, mivel nekünk általában mindenre van B tervünk (van, hogy C és D terv is kell).

Nórikám reakciója a plafonig érő karácsonyfára a Gyerekszáj rovatban olvasható... :)

Azt nem tudom, hogy jövőre a gyerekek valóban elfogják-e hinni még azt, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Blanka idén már nagyon forszírozta, hogy nekik miért kell menni a mamához, és addig mi szülők ugyan mit csinálunk?! (Gondolom, az iskolában az osztálytársaitól hallott már ezt-azt...) Nyilvánvalóan a gyerekek nem hülyék, és vannak olyan szülők, akik együtt díszítik a karácsonyfát a gyerekekkel, de én úgy gondolom, hogy sokkal szebb gyerekként úgy a karácsony, ha az ünnepet körbeveszi valami varázslat. Ahogy december elején kivilágítjuk a házunkat arra csak azt a szót használják a gyerekek, hogy "varázslatos"... Imádják (velem  együtt) a karácsonyi fényeket, a kivilágított ünnepi díszbe öltözött várost... Szeretném, ha minél tovább gyerekként tekintenének az ünnepre...

Nagy sikere volt az IKEÁ-ban beszerzett karácsonyi csillagnak, amelyet még a karácsonyfa lebontása után is fent hagytunk a plafonon (bár Nórika megtapogatta, és azt mondta, hogy papírból van...).

Blanka nagyon örült a világítós medvetalp párnájának, viszont a barátság-karkötő-fonal-szett még nem neki való.

A homok állagú gyurmáról most nem szeretnék megemlékezni, mert konkrétan még a macska is homokos volt a műalkotások készítése során...

Azt már korábban is észrevettük, hogy a gyerekek nem értékük alapján kezelik az ajándékokat (az eredeti Barbi baba is ruha nélkül hever a százforintos babák között a babás dobozban). Arra azonban nem számítottam, hogy Nórika a legjobban egy "bundás" pizsamának örült, amely leginkább egy macis jelmezre hasonlít. (A nyuszifül is menő ajándék volt!) Nórikáról alig lehetett leimádni Karácsony napján a bundás pizsit, azt mondta, hogy száz-milliószor fog benne aludni.

Nórika részére a kiemelt ajándéknak szántunk egy ametiszt kőből faragott kis elefántot, amelyet már december 25-én reggel sikerült több darabra törni, viszont ragasztás után eredeti rendeltetésének megfelelően "használható".

Aztán ünnepek után "előkerült" az eredeti ametiszt is (szintén ragasztáson esett át).

Ágoston rugós terepjáró autója még szenteste széttörött, és Nórika kitartó és állhatatos megjavítani akaró erőfeszítéseinek ellenére sem működik azóta sem. (Ágoston azóta kapott új terepjárót.) A GEOMAG továbbra is siker Ágostonnál, elég tekintélyes mennyiségűre növekedett az állomány, lehet építeni belőle sok mindent. Az IKEÁ-s vonatsín és vonatszerelvények szintén megszaporodtak az ünnep során, egészen bonyolult pályákat is lehet alkotni, szerencsére Ágoston alkot is.

Még mindig a grillezett pisztráng az az étel, amelyet mindegyik gyerek szívesen megeszik.

A macskás szőnyeg nagyon menő, bár a macskát hidegen hagyja. 

A macska sokkal szívesebben felügyeli a gyerekek fürdését a mosógépről nézve.

Ennyit a karácsonyról így három hét távlatából; mindenkinek boldog új évet kívánok!