Esemény-nélkülinek nem nevezhető életünkben egy újabb csoda történt: méz folyt a mosókonyhánk kéményéből. (Hagyok időt...)
De ez a méz nem volt aranyló sárga, hanem fekete volt, és jöttek vele a szorgos (szintén fekete) méhecskék is. Ennyiből talán már kitalálható, hogy egy méhraj telepedett a használaton kívüli kéményünkbe, hogy onnan, a nyíláson át mézzel lássanak el bennünket. .
A történet néhány hete csak egypár méh
megjelenésével kezdődött, amelynek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, csak
arra nem jöttünk rá, hogy honnan érkeztek. Aztán a méhek száma napi szinten az
5-6-ról, 10-15-re nőtt, majd tegnap reggelre elérte a csúcspontját, amikor a
méz is kicsorgott már a kémény-nyíláson. Mivel a méz fekete volt, nem tűnt
méznek, csak tapintás és kóstolás után derült ki: ez bizony méz. (Ottó és Nóra
kóstolta meg, a többiek, velem együtt, nem voltak hajlandóak ezt megtenni.)
Ilyen esetben a kéményseprők az évi egy ingyenes kéményseprésre sem jönnek ki addig, amíg a méhek nincsenek eltávolítva, ezért szakembert kell hívni, aki a méhek befogásával foglalkozik. Jobb esetben, ha például egy almafán van a méhraj, méhész fogja be őket. Jelentem, a mi esetünkben csak irtásról lehetett szó, amelyet egészségügyi gázmester végzett.
A művelet után volt mit takarítani, konkrétan teljesen ki kellett pakolni a mosókonyhát, mert minden is kormos-mézes lett.
Mert a mosókonyhának folyamatosan üzemelnie kell!
