Balaton körüli családi bringakör

Családunk 2021. augusztus 9-13. között teljesítette a Balatoni bringakörút - hivatalosan 204 km-es - távját, természetesen biciklivel. Öt nap, két felnőtt, három gyermek, rengeteg cuccal, tele lelkesedéssel - esténként a szálláshelyre érve azonban már egyikünknek sem volt természetes a mosolya. Fárasztó és embert (gyereket) próbáló túra ez, főleg, hogy biciklis edzés nélkül vágtunk bele életünk nagy kalandjába. Ettől függetlenül szerintem óriási nagy kaland, vétek lett volna kihagyni.

Aki tervez hasonlót, annak azt tanácsolom, hogy időben foglalja le a szállást, mert egy napra nem szeretik kiadni a szállásadók az apartmant. Mi négy szállással terveztünk az öt nap alatt, ami azt jelenti, hogy minden reggel útra keltünk a következő célállomáshoz. Útközben minden nap kb. félúton terveztünk strandolást, nagy szerencsénkre a kánikulára esett a túra. Hosszú ujjú pulóverre, esőköpenyre  nem volt szükség az öt nap alatt, pedig a listán szerepelt. 

Biciklit szerelni sem kellett sokat az úton, néhány lánc leesés történt, és Nóra biciklijén egyszer meg kellett húzni a kormányt. Ennek ellenére, a biztonság kedvéért volt nálunk szerelőkesztyű, rongy, kábelkötöző, WD 40, villáskulcsok, szigetelőszalag, racsnis kulcskészlet. Néhány gumipók is elengedhetetlen a cuccoláshoz, a fixebb rögzítéshez. A biciklizárakat gyakorlatilag csak este használtuk a szálláshelyen, a strandon mindig a biciklik mellett/közelében voltunk, nem kellett külön lezárni azokat.

Az úton rengeteget ittunk, mindig gondoskodtunk arról, hogy a kulacsainkban friss víz legyen, és a pihenők során a gyerekek kaptak üdítőt és jégkrémet/fagyit, a felnőttek sört (éljen a meggysör feltalálója!) és néha kávét. Jó szolgálatot tettek az úton a kis törölközők, amelybe meg tudtuk törölni az arcunkat, és a nedves törlőkendők, amelyekből ipari mennyiség fogyott az út során (minden étkezés előtt/után/közben).

Az út során a Balaton északi partján stílszerűen Blanka beleesett egy levendulabokorba, és kellemes levendula illatot árasztott egy darabig. (Amúgy a nap végére vállalhatatlan volt mindannyiunk "illata" - a szállás elfoglalása után azonnal zuhanyozni kezdtünk, minden szálláson.)

Egy kisebb baleset is történt, amikor Ottó nekiment egy fémoszlopnak, a térde és a bicikli pedálja fogta fel az esést. Ez Balatonalmádi után történt, pont egy olyan helyen, ahol tudtunk ebédelni. A balesetet égi jelnek vettük, ezért megálltunk enni. Ezen a helyen még Blanka feldöntött egy kerítést, amellyel horzsolásos sérüléseket szerzett a karján. (A gyerekek szinte mind az öt napon gyros-tálat ettek, és napi két jégkrém/fagyi is engedélyezve volt a fokozott megterhelés miatt.)

Mindent összevetve jól elfáradtunk, viszont olyan szögből láttuk a Balatont, ahogy csak a kerékpárútról lehet, autóból nem. Gyönyörű ligeteken át vezet a kerékpárút sok helyen a Balaton körül, azonban néhány helyen, főleg az északi parton a kerékpárút minősége az út menti fák vastag gyökerei miatt nem túl egyenletes. Néhol szűk a kerékpárút, belógnak a fák lombjai, embertelen emelkedők vannak (északi part), és koncentrálni kell, hogy el ne vitessen az ember (Ottó) egy fémoszlopot.

Indulás a ház elől

1. nap útvonala: (10 + 44 km)

Szepetnekről a nagykanizsai vasútállomásra is természetesen biciklivel mentünk a 7.40-kor induló parti sebesvonatra.

Balatonberény - Keszthely - Gyenesdiás - Vonyarcvashegy - Balatongyörök - Balatonederics - Szigliget - Badacsonytördemic - Badacsony - Badacsonytomaj - Badacsonyőrs 

Az első napon a keszthelyi Helikon strandon mártóztak meg a gyerekek, ahol gyors iszapfürdőt is tudtak venni:

Biciklik a Helikonon

Nóra és Blanka iszapfürdőzés

Ágoston a parton

Nóra és a homok

Szigliget előtt ez a látvány tárult a szemünk elé, ahogy felértünk az emelkedőn:

Szigliget előtt

Igencsak elfáradtunk amíg a panzióhoz feltekerünk Badacsonyőrsön. A teraszon a kilátásunk kissé feledtette a napi fáradalmakat:

Kilátás a Pigál Panzió teraszáról (Badacsonyőrs)

2. nap útvonala: (39 km)

Badacsonyőrs - Ábrahámhegy - Balatonrendes - Révfülöp - Balatonszepezd - Zánka - Balatonudvari - Örvényes - Aszófő - Tihany - Balatonfüred

Reggel újult erővel indultunk az újabb kihívások felé:

Nóra

Ágoston

Blanka

A balatonakali strandon a gyerekek csúszdáztak, megebédeltünk, és folytattuk utunkat Balatonfüredig.

Balatonakali strand

Úton Balatonfüred felé

Balatonfüred lenyűgöző, mediterrán tengerparti városra emlékeztet, ahol a fényűző jachtok tömkelege,drága autók, nyaralók egymást érik. (Amíg vacsoráztunk egy teraszon négy Ferrari hajtott el mellettünk.) Éppen bornapok voltak Füreden, remek hangulata van a helynek.

Balatonfüred

Tagore sétány - Balatonfüred

Rozé és Nórika pereccel

Gyerekek/perecek

Valószínűleg Balatonfüreden kapható a világ egyik legfinomabb csavaros fagyija, ahogy a képek is mutatják:

Ágoston és a csavaros fagyi

Blanka és a csavaros fagyi

Nóra és a csavaros fagyi

3. nap útvonala: (32 km)

Balatonfüred - Csopak - Paloznak - Alsóőrs - Balatonalmádi - Balatonfűzfő - Balatonkenese 

A harmadik napi strandunk Balatonalmádiban volt, ahol már elkerülhetetlen volt a vízi túlélő pálya használata - a gyermekek részéről legalábbis:

Blanka és Ágoston

Ágoston

Ágoston és Blanka

A három gyerek a távolban

Balatonkenesére érve örömmel konstatáltuk, hogy a szállásunkon tudunk vacsorázni is:

Jégkrém minden mennyiségben

4. nap útvonala: (40 + 5 km)

Balatonkenese - Balatonakarattya - Balatonaliga - Balatonvilágos - Siófok - Zamárdi - Szántód - Balatonföldvár - Balatonszárszó - (Szólád - a szállásig 5 km)

Negyedik nap volt talán a legkeményebb, emelkedők szempontjából mindenképpen. Azért a magasparton csak készült fotó:

Balatonakarattya 

Balatonvilágoson volt a strandolás, ahol nagyon tiszta volt a víz, és a gyerekek tudtak kb. 1 kg kagylót gyűjteni, amelyet természetesen hazahoztunk.

Balatonvilágosi strand víze

Balatonszárszótól még 5 km volt Szólád, amely utat már igencsak elgyötörten tudtunk csak abszolválni. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor odaértünk, és egy nagyszerű étterem is volt a panzióhoz. Naná, hogy sört ittunk (felnőttek).

Óvatos duhaj

5. nap útvonala: (5 + 42 + 5 + 10 km)

Szólád - Balatonöszöd - Balatonszemes - Balatonlelle - Balatonboglár - Fonyódliget - Fonyód - Bélatelep - Balatonfenyves - Balatonmáriafürdő - Balatonberény (Balatonszentgyörgyig a vonatig még 5 km) - Nagykanizsa (vonattal) - Szepetnek

Az utolsó nap sem volt fáklyás menet, az volt a szerencse, hogy itt már nem voltak igazán nagy emelkedők, szemben az északi parttal. (Azért nem készültek képek, mert csak tekertünk.)

Balatonmáriafürdőn volt a strandolás, innen kerekedtünk fel - érintve a Florida fagyizót - Balatonberényig, hogy meglegyen a kör. És meglett a Balatonkör! 

A vonatok sajátos működése miatt bringával kellett eljutnunk Balatonszentgyörgyig, itt szálltunk vonatra Kanizsáig, majd még várt ránk 10 km Szepetnekig. Az utolsó négy kilométer nem volt egyszerű, a gyerekek felrúgva a megszokott sorrendet - Anya, Blanka, Nóra, Ágoston, Apa - leelőztek bennünket a falu elején, és ők győztek. Mi akkor már Ottóval túlélésre játszottunk.

 Igaz, nem várt bennünket vörös szőnyeg, sem molinó itthon az érkezésünket éltetve, de azért büszkén állíthatom, hogy MEGCSINÁLTUK.

Balaton körüli biciklis túra

Már legalább húsz éve álmodoztam arról, hogy egyszer körbetekerem biciklivel a Balatont. Úgy gondoltam, hogy ehhez csak egy jó bicikli és némi edzettség kell, ezek közül csak megfelelő biciklivel és edzettséggel nem rendelkeztem, ezért még március környékén úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Szerencsére kis városunkban van lehetőség biciklit bérelni, viszont az edzettség megszerzéséhez sokkal több szabad időre lett volna szükségem, mint amennyivel rendelkeztem, ezért gyakorlatilag fél óra ún. bemelegítő biciklizés után kezdtem el a Balaton körüli biciklistúrát. 

Rajtam kívül még 9 lány gondolta úgy, hogy szintén belevág a nagy kalandba. A tervezett útvonal: Balatonmáriafürdő - Aszófő - Balatonföldvár - Balatonmáriafürdő, mindez három nap alatt, kényelmesen. 

A nagykanizsai vasútállomásra már biciklivel tekertünk ki öten, és Balatonmárián még négyen csatlakoztak hozzánk, így kilencen indultunk útnak dacolva az elemekkel. A szerencsés tizedik lány csak a második napon csatlakozott hozzánk, így Ő kimaradt az időjárás nyújtotta extra kényeztetésből.

Ez a fotó a balatonmáriai vasútállomáson készült, később vettük észre, hogy milyen jó hátteret találtunk a fotónak (férfi WC). 

Önmagában a tekerés és csöpögő eső nem lett volna gond, akkor súlyosbodott a helyzet, amikor a szél is elkezdett fújni, és Bece-hegy magasságában lerepített az útról biciklistől-csomagostól a dombon felfelé tekerve. Általános megállapítás volt a részünkről, hogy az arcunkra hulló esővíznél csak az oldalszél a rosszabb. Ekkorra már mindenkinek cuppogott a cipőjében a lába a felgyülemlett víztől, mert már a waterproof cipők is felmondták a szolgálatot.

Eljutva Badacsonytomajig az első nyitva tartó étteremből - némi erősítő folyadék/táplálék elfogyasztása, majd száraz ruha felvétele után - nejlonzacskót húzva a lábunkra  újult erővel indultunk tovább a szálláshelyünkre, Aszófőre. A nap hátralévő részében szárogattuk a ruháinkat, volt akinek egy száraz ruhadarabja sem maradt, mert a táskájában lévő cuccok is átáztak. Ennek ellenére jó hangulatban, várakozással telve tekintettünk a következő nap elé, mert másnapra már napos időt ígért a meteorológia.

Ez a fotó indulás előtt készült Aszófőn, jól látszik, hogy a cipőmet a táskára kötözve indultam útnak, hogy legyen esélye a száradásra:

A csapat Aszófőn is jó hangulatban indult útnak:

Leszámítva a második nap technikai malőrjeit (láncleesés, fék meghibásodások, oszlop-kidőlés) sikeresen teljesítettük a napi célkitűzést, közben ilyen szép táj tárult elénk a Balaton keleti partján:

Második nap már tudtuk értékelni, milyen jó napos időben a Balaton partján tekerni, és a nagyobb emelkedőket is hamar túléltük, még egy kis strandolás is belefért, bár a víz az én ízlésemnek még túl hideg volt.

Balatonföldvárra a Balaton Sound rendezvényen keresztül érkeztünk, és még most is találgatjuk miért van fekete gumicsizma vagy bakancs a fiatal lányok lábán 35 fokban...

Amint az alábbi fotó mutatja, a második napon már tíz lány tekert együtt, ez a kép Balatonföldváron készült a harmadik nap reggelén (és a mosolya mindenkinek őszinte):

Célfotó sajnos az újra meg-megeredő eső miatt nem készült rólunk, csak egy csoportkép a Balatonmáriafürdőre érkező csapatról, akiket pezsgővel fogadott a figyelmes rajongótábor. :) :) :) Köszönjük!

Megcsináltuk!

Afrika múzeum - Balatonederics

Múlt pénteken a balatonedericsi Afrika Múzeumban voltunk családilag, hogy élményekkel gazdagodjunk. Ez a kép rögtön a múzeum-állatkertbe való bejutás után készült, amikor is egy vállalkozó kedvű fiatal lány összeterelt minket, hogy készítene rólunk családi fotót. (Ekkor a kalapok még a fejen voltak.) Ezt a fotót a látogatás végén átvehettük - tekintve a belépők árát - nem mondom, hogy kedvezményesen. (Lehúzás 1.)

Nálunk már az elkészülés is hosszadalmas, pedig most nincs tél, hogy harisnyanadrág, sapka, sál is játszana az öltöztetésnél, mégis olyan körülményes dolog három gyereket felöltöztetni, hogy mire végzek velük, már el is fáradtam. A saját elkészülésem öt perc (és ebben a fogmosás is benne van), de a kicsikkel sokszor küzdelmes ügy az öltöztetés, főleg, ha Blanka kitalálja, hogy mégsem veszi fel a számára szánt ruhát. Mint óvodás rangidősnek most már kezdem pedzegetni neki, hogy önállósodjon az öltözés terén, de erre nem igazán mutat hajlandóságot, főleg, hogy látja, a piciknek is megjár a saját öltöztetőnő. Ebből a szempontból biztosan lemaradást mutat a kortársaihoz képest. 

Amikor felöltözött minden gyerek, a kalapok is a megfelelő fejekre kerültek, (Ágoston előszeretettel hurcolja a rózsaszín lánykalapot) leültek a lépcsőre, és kérdőn néztek, hogy mikor indulunk már?

Az állatkertben aztán sok érdekes állatot láthattunk, volt teve, kafferbivaly, majom, és még sok más, szerencsére nem éreztük a forróság ellenére az állatok szagát, nagyon szépen ápoltak voltak, a kifutójuk is. Egyedül a kafferbivalyoknál láttam a dagonyában zölden úszkáló (talán alga)-telepeket, de úgy gondolom, ez a nagy nyári hőség miatt még elfogadható.

Blanka persze pónilovagolni akart, ezt tudtuk, hogy nem tudjuk megúszni, hát legyen. (Lehúzás 2.) Szerencsére a tevére nem engedték felülni, mert még nem volt hozzá elég magas.

 

Természetesen a jól bejáratott ugrálóvár sem maradhatott ki az élmények sorából, (Lehúzás 3.) zsiráf alakú volt a felfújható csoda (mi más?). Nórika is bepróbálkozott, szerencsére a néni megengedte felár nélkül, hogy Ő is ugrálhasson. Ágoston komoly férfi lévén ilyen csacska hóbortnak nem hódol, Ő az anyukájával a padon várta, hogy kiugrálják magukat a lányok.

A gyerekek igazán élvezték az állatok közelségét, legjobban a kecskének örültek, mert azt már ismerték könyvből, tévéből, és nagy örömmel ismerték fel, hogy "kekke" van a rács mögött.

Igazán nem akartam ezt a kis képes "beszámolót" a lehúzásokra kiélezni, mégis így sikerült. Pedig a hazafelé úton való ebédelést meg sem említettem. (Előregyártott halászlé, a sült krumpli mellé családi kiszerelésű műanyag ketchup-os tubus, és még sorolhatnám, ha ez a poszt erről szólna...) Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért hiszi minden balatoni vállalkozó, - tisztelet a kivételnek - hogy két hónap alatt kell beszedni azt a hasznot, amit más vállalkozók egész évben terveznek realizálni. (Kis magyar balatoni abszurd: egyszerűen lehetetlen két hónap alatt annyi profitot termelni, hogy a másik tíz hónapra is jusson belőle, mégis ezt célozza meg a többség, mert a szezon rövid, és képtelenek vonzóvá tenni a helyet balatoni strandolási lehetőségen kívül - itt is tisztelet a kivételnek.)