2017. november 4., szombat

Nekrológ Anyám emlékére


Gaál Lászlóné sz. n.: Tálosi Julianna 
Nagykanizsa, 1942. 10. 30. - Szepetnek, 2017. 11. 3.


Szent Ágoston levele az elmúlásról: Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, kérj, szólíts!

Úgy hangozzék nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.

Lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem!
Ne sírj, mert szeretsz engem!



Anyám, Tálosi Julianna 1942. október 30-án született Nagykanizsán. Édesanyja, Tálosi Józsefné Polai Julianna egyedül nevelte fel, mert édesapja, Tálosi József az 1943-as doni csatában elhunyt, soha nem láthatta gyermekét, és anyám sem ismerhette meg, apa nélkül nőtt fel. 

Kisgyermekkori fénykép (kb. 1945.)


Általános iskolai tanulmányait a Nagyrác Utcai Általános Iskolában (Kiskanizsa) végezte el, mindig büszke volt kitűnő tanulmányi eredményeire. Csak azért nem tanulhatott tovább, mert hadiözvegy édesanyja nem tudta volna taníttatni. Varrónő lett belőle, kitanulta a mesterséget egy kiskanizsai méretes szabónál (Magasházi néni).


Bizonyítványa


Ballagás 1957.

Lánykori kép, amelyet akkor készíttetett, amikor apám katona volt (1960-62.).

Apám katonasága alatt kis fényképeket küldött Anyámnak, ezeket féltve őrizte:







Apámmal (kb. 1960.)


Keresztanyámmal (kb. 1960.)

A kiskertben (Polai János utca, kb. 1960.) kb. az én magas ágyásom helyén


Házasságot apámmal, Gaál Lászlóval 1963. február 2-án kötöttek Nagykanizsán.



Házasságukból három gyermek született, László  (1963. 11. 18.), Zoltán (1965. 08. 05.) és Mónika (1973. 11. 24.). Hét unokájuk született: Zoltán (1988. 10. 20.), Szabolcs (1991. 05. 10.), Benjamin (1994. 03. 31.), Daniella (1998. 08. 20.), Blanka (2009. 12. 07.), Nóra (2011. 12. 15.), Ágoston (2011. 12. 15.).

Fiatalasszonyként a régi ház előtt (kb. 1964.)

Mamával és Lacival (kb. 1964.)

Családi kép a két fiúval, mamával kb. 1966.

Egy esküvőn - kb. 1968-70.



Hintás kép (kb. 1975.)

1965-től kisiparos varrónőként (méretes szabó) dolgozott Kiskanizsán, a menyasszonyi ruhákon, kosztümökön át a kiskanizsai parasztruhákig mindent tudott varrni, jó minőségben, kuncsaftjai szerették.


Kisiparos tagsági könyv




































A harminc éven át tartó ülő munka nem tett jót egészségének, kész volt váltani más munkakörre. Apámmal rengeteg dolgoztak bérelt kertekben (szőlőoltvány, árvácska, idény-zöldségek), piacra is nagyon szeretett járni eladni az árut. 


Laci ballagásán - 1982.

Zoli ballagásán - 1984.
Apámmal 1987-ben





















A családi autóval és az elmaradhatatlan kiskutyákkal kb. 1988.

Ballagásomon - 1992.

Apám 1993. szeptemberi halála nagyon megviselte, nehezen dolgozta fel, hogy 51 évesen özvegyen maradt. 






















Fel kellett hagyni az addig közösen végzett nehéz fizikai munkákkal, zöldségboltban lett eladó, először Nagykanizsán a Zemplén utcában majd a Kiskanizsai ABC-ben. Nyugdíjas lett, de mellette - 2003. évi súlyos betegségéig - végig aktívan dolgozott boltban, majd panzióban is.

2003-ban, 61 éves korában olyan súlyos agyvérzést kapott, hogy újra kellett tanulnia járni. 2005-ben újabb agyi történés miatt volt hosszabb ideig kórházban. Egészsége már nagyon sok tevékenységben gátolta, nehezen mozgott, mozgásszervi rehabilitációja sem volt túl eredményes. 2015-ben térdprotézist ültettek be a lábába, a műtét sikeres volt, de ő nem tudott megtanulni járni rendesen, sem türelme, sem kitartása már nem volt. 

Fia, Zoli 2016. márciusi halálát nem tudta feldolgozni. Egyre többet esett el a lakásban, és folyamatos felügyeletre, ápolásra, segítségre szorult. 2016. nyarán úgy döntöttünk, hogy a szepetneki Kolping Otthonban helyezzük el. Bekerülése után eleinte együttműködő volt, később azonban egyre passzívabb lett, 2017. év elejétől teljesen ágyban fekvő lett.



74. születésnapján Szepetneken 2016. októberében
Ezt a feljegyzést a füzetében találtam 2017. nyarán:
Naplójegyzet



Anyám 2017. november 3-án reggel 7 óra 10 perckor a szepetneki Kolping Otthonban elhunyt.


Gyászhíre a Zalai Hírlapban 2017. november 10-én jelenik meg:

Küzdöttem értetek szívvel és erővel,
de mint a büszke fák, végül is ledőltem.
Most szívemből kérem tőletek,
szeressétek egymást, mert én már nem leszek."


Fájdalommal tudatjuk a rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal, hogy édesanyánk, anyósunk, nagymamánk

Gaál Lászlóné
Tálosi Julianna
női szabó

hosszú betegség után 75 éves korában elhunyt.

Temetése november 13-án, hétfőn 13 órakor lesz a kiskanizsai temetőben. Gyászmise aznap reggel 8 órakor a kiskanizsai templomban.

Köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak.

A gyászoló család


Nyugodjon békében!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése