2013. november 30., szombat

Fényképek rólam

Október elején arra vetemedtem, hogy fotókat készíttettem magamról.



A képek viszonylag jól sikerültek, arra viszont rájöttem, hogy a pózolás nem nekem való. Egy órán keresztül bájosan mosolyogni sem vagyok képes, némely (törölt) képeken már-már vicsorgás, amit csináltam.



Legközelebb, ha fotómodellségre vetemedem, tuti, hogy előtte iszom egy felest (vagy kettőt), hogy lazább legyek, és ne kényszeredetten húzzam el a szám. Amúgy pedig azok a képek, amelyen komoly vagyok, sokkal jobbak lettek.



A  fotós egyébként nagyon türelmes volt velem, nem siettetett, és igazán jó helyszínt talált. A fotókból pedig még slide show is készült.




2013. november 22., péntek

Lassan kétéves lesz, és még mindig nyálzik? Van megoldás!

Ágoston fiam gyakorlatilag három hónapos korától fogva nyálzik. Jön a foga, mondják a hozzáértők... Hát persze!

Mivel jelenleg bölcsibe jár az "úr", nagyban rontja az eleganciáját, ha egész nap előkét visel. Sőt, itthon is, de ezt egyre kevésbé tűri, és inkább kitépi az előkét a nyakából. Erre az égető problémára találtam megoldást, amely egy hét használat után igazán megelégedéssel tölt el. Nyálkendő!


Öt nyálkendőt rendeltem egyszerre, ebből egy nem akármilyen ám! QR-kódos!

A kalózos se kutya, de Ágostonnak a két macskás a kedvence. 


Pici nyálas babám a kétmacskás kendővel:



A legszebb fiú a kalózos kendővel:


Ha Neked is hasonló gondod van a gyerekkel, szívből ajánlom a babakendőt, amelyet itt tudsz megrendelni!


2013. november 11., hétfő

A hajvágási akció tanulsága

Írtam Blanka hajvágási akciójáról, bár a teljes képhez még hozzátartozik két fotó. 

Az egyik képen Blanka látható az új, rövid hajával:


A másik képen Nórika látható:


A második képen látható, hogy Nórika hajából is levágott tegnap Blanka, aki különösebben nem részletezte az elkövetés körülményeit, mindössze bevallotta, hogy igen, vágott le Nórika hajából.

A fenti történet tanulsága, hogy mindig van új és újabb csoda; pozitív megközelítésben azt gondoltam Blanka akciója után, milyen szerencse, hogy a testvéreit nem nyírta meg. Pedig de! Tanulság: ne ítélj elhamarkodottan!


2013. november 10., vasárnap

A türelem erényéről

Rutinos anyaként tudom, hogy mindig van új és újabb a nap alatt, ami miatt ki tudok akadni a gyerekek viselkedése/mutatványa miatt, de ma délelőtt újabb kihívással kellett szembesülnöm, ami jelentősen megtépázta türelem-faktoromat. Pedig az utóbbi időben tudatosan trenírozom magam, mély levegőt veszek, lassan elkezdek számolni magamban, mielőtt megszólalnék, ha "helyzetben" vannak a gyerekek, és beavatkozni szükséges. (Nem akarom rögtön leordítani a fejüket, hanem mérlegelek, hogy megér-e annyit az eset, hogy szóljak érte, vagy nem.)  Igen, nagy türelemre "szoktatnak" a gyerekek, nem is gondoltam, hogy ekkorával rendelkezem.

A mai eset sem indult veszélyesnek, az elején még kedélyesen megállapítottam, hogy Blanka megint a konyhaasztal alatt bujkál, nincs abban semmi különös, gyakran dekkol ott. Ahogy térültem-fordultam, öt perc múlva még mindig ott volt, és ollócsattogást hallottam. Ekkor alaposabban megnéztem mit vagdal ollóval az a kislány, aki tudja, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való.

Az én szép és okos kislányom a konyhai ollóval darabokra aprított az asztal alatt egy ruhazsebkendőt, egy mosogató törlőruhát, és szépen frufrut nyírt magának, majd levágta bal oldalon a haját, ahogy érte az ollóval. Azok után, hogy egy éve növesszük a haját, hogy össze lehessen végre fogni, vagy be lehessen fonni, úgy belenyírt a hajába, hogy SOS fodrászhoz viszem vasárnap délután, nehogy holnap kinevessék az oviban.

Szerintetek ezek után meddig kéne magamban számolni, hogy szuperanyaként nyugodt szívvel (nem emelt hangon) azt mondhassam Blankának, hogy: "nem baj, kislányom, megoldjuk?"

Pozitívuma a dolognak, hogy ezentúl reggelente hamarabb elkészülünk, mert nem kell copfokkal, csatokkal, és éjjel járó hajgubancoló manók tevékenysége során itt maradt gyerekfejjel küzdenem, tehát napi öt perc, amit sokkal fontosabb dolgokkal is tölthetek. Például a felszabadult idő alatt még több türelmet kérek a Jóistentől, hiszen tudom, csak akkora terhet rak ránk, amivel meg is tudunk birkózni...