Algamon: Generációk együtt a konyhakertben

2016. október 8., szombat

Generációk együtt a konyhakertben

Nagy örömömre szolgál, hogy Nagykanizsán a "Magyarország legszebb konyhakertjei" mini kategóriájában 1. helyezést ért el konyhakertünk. A díjátadásra ma került sor Nagykanizsán, a Vasember ház Dísztermében.

Álmomban sem mertem volna remélni, hogy a verseny országos díját is megnyertem a mini kategóriában, amelynek országos díjátadójára jövő kedden kerül sor...

A díjátadó ünnepségen prezentációra kértek fel, melynek szövegét (és diáit) itt is megosztom.

Ez a meghívó:

Generációk együtt a konyhakertben

Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket! Szalai-Gaál Mónika vagyok, a nagykanizsai Legszebb konyhakert verseny mini kategóriájának 1. helyezettje. A mini kategória nálunk valóban szó szerint értelmezett, hiszen két magaságyásunk 7,2 m²-es, és ezen kívül kb 16 m²-es kertünk van.

Amikor először beszéltem arról a férjemnek, hogy beadom a jelentkezésemet erre a versenyre, finoman fogalmazva is furcsán nézett rám, és szemében a „Kell ez neked?” kifejezés csalhatatlan jeleit véltem felfedezni. Aztán legközelebb akkor láttam újra ezt a tekintetet, amikor elárultam neki, hogy mint a verseny díjazottját prezentációra kértek fel… Szerencsére férjem a konyhakerti tevékenységemben is partner, itt jelzem, hogy nélküle nem tudtam volna megvalósítani elképzeléseimet.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mégis mi vitt rá arra, aktív munkavégzés, három kiskorú gyermek nevelése, a háztartás ellátása mellett pályázzak a Legszebb konyhakert mini kategóriájának címére.

Az első motiváció talán kiskanizsai származásom lehet.

Amióta az eszemet tudom, a mi családunkban mindig központi téma volt a kert, a „hegy”, a „mező”, és itt minden jelenlévő tisztában van vele, miről beszélek. Szüleim munka mellett, munka után mezőt, kertet, hegyet műveltek, és mi, gyerekek is kivettük a részünket korunknak megfelelően a munkából, bár, visszagondolva, nem volt ez számottevő, inkább csak „jelenlét”, ott, a dolgozó felnőttek között. Mégis természetes volt, hogy fóliánk volt, alig vártuk a hónapos retek, az újhagyma, a sárgarépa, a zöldborsó termését, nem is beszélve az első paradicsom, paprika éréséről. Semmihez nem fogható íze van a „mi paradicsomunknak”, mi régebben sem vettünk januárban holland paradicsomot, hiszen lehet, hogy szép, de íze az nincs.

Kiskanizsai származásom ellenére úgy hozta az élet, hogy 2015-ig nem foglalkoztatott a kertművelés, mert mindig volt, aki megcsinálta helyettem, csak ki kellett szaladni a kertbe friss petrezselyemért (nálam ez alap), a bevásárlóközpontokban meg szebbnél szebb fűszernövényeket lehet kapni (igaz, ezek egy hét után nálam tönkrementek; de akkor is).

Az igazi áttörést – a 2. motivációt - a kerthez való hozzáállásomnál egy ismeretterjesztő film hozta 2014-ben, ahol bemutatták a magaságyás előnyeit.

Én addig még ilyennel nem találkoztam, viszont annyira megragadta a fantáziámat, hogy rögtön jeleztem férjemnek, hogy nekem jövőre ilyen „kell”. Akkor még nem volt tisztában vele, hogy Ő fogja elkészíteni, azt sem sejthette, hogy milyen időigényes feladatra kértem, de rövidesen, hosszas internetes ismeretgyűjtés után, 2015. tavaszára elkészítette két magaságyásunkat. A magaságyás elkészítését a férjem részletesen leírta blogunkon (ezen a helyen) és (és itt is), most csak néhány képet hoztam a fázisfotókkal.

A kertművelés harmadik motivációi nálam a gyerekek.

A gyerekeknek én is meg szeretném mutatni, hogyan nőnek a zöldségek, mikor jó már a zöldborsó, hogyan érik napról napra az eper, miért kell öntözni, mikor piros igazán már a paradicsom, és van sárga paradicsom is, és miért nem nyúlunk a chili-paprika után a szemünkbe.

Egy lakótelepen felnövő gyerek nem tudja megtapasztalni, milyen érzés kiszaladni a kertbe leszedni a málnát, viszont az én gyerekeim, igen, tudják.

Kislányom szó nélkül viszi a kis tálkáját, és leszedi a málnát, az epret, megmossa, elossza a testvérei között, és együtt elfogyasztják. Néha kérés nélkül is „dolgozik”, több sárgarépát szed ki, mint az kívánatos lenne, de természetesen nem szeretném kedvét szegni a szorgalmas munkáját illetően…

Kisebbik lányom teljesen partner velem a kertészkedésben: imádja a zöldborsót (ami Kiskanizsán cukorborsó), alig várja, hogy az első „kövérebb” hüvelyek megjelenjenek, megy, szedi, kibontja, eszi, - még a kertben. Az sem hátrány, ha néhány béka is van a kertben, hadd tanuljon az a gyerek az állatokról…

Sok gyerekneveléssel foglalkozó szakértő egyetért abban, hogy nevelés nincs, példamutatás van. Természetesen ez egy hosszú távú folyamat, és gyerekenként eltérő a hatékonysága.

*Szülőként nyilván a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek, ehhez nem fér kétség. A gyerekek abból tanulnak a legtöbbet, amit tőlünk látnak, szinte mindegy, hogy mit magyarázunk nekik naphosszat, a lényeget a viselkedésünkből veszik le. Olyan mintákat szednek össze maguknak belőlünk, amikről még csak nem is tudunk. Szavakkal bonyolult lenne elmagyarázni a gyerekeknek, hogy az élet maga értékes, és hogy hogyan lehet örülni a pillanatoknak, miközben van tervünk a jövőre nézve is. Csak a példánkon keresztül tudják megtanulni az élet élvezetét, és értékelni a mindennapi kis örömöket, ami pedig a boldog élet alapja.

**Tudomásul kell vennünk, hogy a gyerek arra van ráhangolva, amilyenek vagyunk, nem pedig arra, amit mondunk neki. Tehát ha felszólítom őt, hogy ne lopjon, de jómagam rendszeresen elhozom a munkahelyemről mindazt, amit szívesen használok otthon, akkor megjósolható, hogy az erkölcsi intelmeim csekély hatásúak lesznek. Sőt. Klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek közvetlenül felfogják a velük együtt élő, számukra fontos felnőttek beállítódását, érzelmi állapotait, képzetáramlását. Ha tehát ezek nem egyeznek meg a gyakran hangoztatott elvekkel, az nemcsak zavaró, de egyenesen romboló hatású.

Bízom benne, hogy a gyerekeim emlékezni fognak az első családi garázspartinkra, ahol a kertből szedett újhagymát és retket sokkal szívesebb megették a szendviccsel, mint bármikor korábban.

Szülőként vallom, hogy nem drága ajándékot kell venni a gyerekeknek – amelyekkel alig-alig játszik az ajándékozás után – hanem élményt kell nyújtani, minél több impulzus éri a gyerekeket annál inkább tájékozottabb lesz a világ dolgait illetően. Hiszem, hogy gyermekeim emlékezni fognak arra, hogyan festettük le közösen a komposztládát.

A negyedik motiváció a főzés, amelynek alapanyagait a kertben megtalálom.

Van annak egy nagyon kellemes hangulata, ha kint grillezzük a kertben az ott termett cukkinit, majd készítek egy friss zöldfűszeres háromszínű paradicsomsalátát rukkolával, kakukkfűvel, bazsalikommal és oregánóval. Ebben az évben két kis cukkinipalántát ültettünk, ami egész nyáron ellátott bennünket cukkinivel, sőt, még osztogattam is.

Mi nagyon szeretjük a konyhakertben a mentát, amely kiváló alapanyaga a koktéloknak, alkoholmentes változatát a gyerekek is isszák.

A főzés esetében is fontos a gyerekeknek a példamutatás, hiszen tovább tudom adni a főzési tudományom a gyerekeknek, akik kérik is ezt, hiszen gyerekkoruktól azt látták, hogy anya, apa süt-főz.

Nálam ez a kertészkedés hobbi, amelyet már lehet az ötödik motivációnak is nevezni.

Olyan tevékenység, amelyet a családom körében végezhetek, együtt a férjemmel, a gyerekekkel, és ez igazi kikapcsolódást jelent munka után, hiszen jó levegőn vagyunk, kicsit mozgunk, beszélgetünk közben.

Ebben a második évben már egy 2 m²-es mini fóliát is használtunk, sokkal több fűszernövényünk lett, mint tavaly. (rukkola, menta, citromfű, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, oregánó, chili), de igazán a kevésbé jól sikerült terményekből tanultunk.

Most már tudom, hogy sokkal távolabb kell ültetni egymástól a zellert ahhoz, hogy ne csak a levelét növessze, hanem a gumóját is. A zöldborsót is ritkábban kell vetnem jövőre, de hála a drazsírozott sárgarépa és petrezselyem-magnak ezeknél a növényeknél optimális lett a növények távolsága.

Nagyon sokat kell még tanulnunk ahhoz, hogy jobb terméseredményeket érjünk el, kevés tapasztalat híján sokszor a saját kárunkon tanulunk. Rengeteg tervünk van a jövő évre, többek között fel akarjuk futtatni a paradicsomot is…

Köszönöm szépen Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzatának a lehetőséget, hogy pályázhattam, és külön köszönöm az elismerést, a zsűri hozzáállását. Bevallom, hogy a „Legszebb konyhakert” cím kötelez, és felelősséggel jár, és néha nehéz megfelelni az elvárásoknak. Ha a tíznapos augusztusi nyaralásunk után közvetlenül jött volna a zsűri, biztos, hogy nem így alakul ez a verseny, mert konkrétan nyaralás után két napig „tettük rendbe” azt a dzsungelt, ami keletkezett a távollétünk idején. Barátaink távollétünk során is megöntöztek, de akinek van kertje, az tudja, hogy a kert szinte napi munkát jelent, és nemcsak az öntözésből áll…