Egérkaland Szalaiéknál

Közhelyszámba megy, hogy nálunk mindig történik valami, de tényleg így van.

Tudom már, hogy a lakásfelújítás egy kaland, egy szerencsejáték és egy túlélő show keveréke, de azért most már vágyom néhány különösebb esemény nélküli napra...

Tegnap úgy indítottuk a napot, hogy észrevettük, a garázsban vízlágyító vezetéke kiugrott a helyéről, ezzel szépen eláztatta az ott sorakozó nem kevés számú papírdobozunkat. Átdobozolás, pakolás következett, majd a padlásra szánt dobozok felkerültek az emeletre, hogy ma reggel aztán újult erővel végleges helyükre kerüljenek a gyönyörűen leburkolt padláson. Csak azt nem vettük számításba, hogy a dobozokkal együtt sikerült egy egérnek is feljutni az emeletre. Alvásra készülődtünk, már ágyban voltunk, amikor Ottó éktelen káromkodásba kezdett és felugrott. Értetlenkedésemre közölte, hogy egér van a szobában. A helyzet komoly volt, én hiába próbáltam erőtlenül megjegyezni, hogy kicsit félek az egértől, azt mondta, hogy ez most nem számít. Hallottam az egér körmeinek a kopogását a padlón, és láttam magát az állatot is. Hajtóvadászat kezdődött.

A kalandot az egér nem élte túl, a részletekről nyomozatilag csak annyit árulhatok el, hogy igen jó szolgálatot tett a Yisk ajtókitámasztója, és az egérnek a vére fedezhető fel az ágytakarónkon. A bizonyítékok megsemmisítése a mosókonyhában megkezdődött...

Nyaralás Gyulán 2018. augusztus

Házfelújítás ide, házfelújítás oda, idén is elmentünk máshová vigyázni a gyerekekre nyaralni. 

A viszonylag nagy távolságot leszámítva Gyula jó választásnak bizonyult. Azt gondoltam nem bírják ennyire a hosszú utazást a gyerekek, de örömmel állapítottuk meg, hogy egyre jobban bírják, mindössze egy köztes megállóval elértük Gyulát - Szegeden álltunk meg ebédelni. Visszafelé pedig Baján.

Ebéd Szegeden

Odafelé

Természetesen odafelé és visszafelé is jobbra-balra dőltek a gyerekek, amikor elnyomta őket a buzgóság.

Nagy ötlet volt a részemről, hogy társasjátékoztunk útközben, az "Ott vagyunk már?" című játékkal. 

A játékmenetet odafelé és visszafelé is Nórika nyerte, rendkívül találékony tudott lenni. Talán Ágoston is több pontot ért volna el, ha nem adja vissza a "Tűz" kártyát, mondván, hogy az úgysem lesz, majd pár perc múlva egy kéményben láttunk égni gázt... (Bizonyára nekem is több pontom lett volna, ha jön egy csoffadt lószállító vagy egy feldíszített esküvői autó...) A "vörös nő a volán mögött" vagy a "kopasz ember a volánnál" kártyákat eleve kivettem a pakliból... Játék közben jöttünk rá, hogy manapság már igazán nehéz telefonfülkét találni.

A mi szállásunk a Várfürdő Panzió volt, amely nevéből adódóan kb. 50 méterre található a várfürdő bejáratától, viszonylag új építésű, igényesen kialakított apartmanház.

Gyula gyönyörű város, rengeteg szökőkúttal teszi vonzóvá a turisták számára. A szökőkút közelébe menni - kisgyerekkel - csak pótruhával ajánlott, legalábbis a mi gyerekeinknek sikerült kétszer is csuromvizesnek lenni. Nagy szerencse, hogy kb. 30 fok körüli lehetett a hőmérséklet.

A város másik jellemzője még az irdatlan mennyiségű virág, sőt, virágtenger, amely változatosságával, hibátlan színeivel vonzza a szemet.

A város tele van óriási parkokkal, amelyek gondozottak, alkalmasak lehetnek a sétára minden évszakban.

Nagy élmény volt a gyerekeknek a városnéző vonatozás és a bringózás is, amelyhez azonban a szülőknek rendesen oda kellett tenni az izomerejüket (főleg én nyávogtam emiatt). A mi bringónk a Mica nevű bringó volt fél órára.

A város további jellegzetessége, hogy itt lehet venni önmegvalósító fagyit (SelfICE), amelynek lényege, hogy: csapolj fagyit, csurgass rá öntetet, halmozz rá feltétet, és kész is álmaid fagyi kelyhe! Ezután már csak oda kell fáradni a mérleghez, ahol az összsúly alapján mérik a fizetnivalót. Zseniális! Nórika olyan vehemenciával valósította meg önmagát a fagyikészítésnél, hogy majdnem minden(!) gumicukor feltétet ráhalmozott a fagyijára, Ágoston visszafogott volt, mindannyiszor csak néhány ropogós golyót engedett rátenni a fagyijára, hiába próbáltam rábeszélni az eper feltétre. Blanka művészileg közelítette meg a fagyimegvalósítást. 

Természetesen a gyerekeknek a legnagyobb élmény a strandolás, hihetetlen energiával tudtak pörögni a gyerek vízi paradicsomban, a hullámmedencében, a csúszdákon.

Míg a gyerekek medencéről medencére jártak, én addig pihenésképp olvastam. Nem mindennap lehet Nemere István dedikálás a gyulai várfürdőben, én azonban véletlenül belefutottam, és gyorsan néhány dedikált könyv tulajdonosa is lettem.

Gyulán arra is van lehetőség, hogy egy kolbászos ágy legyen a fotónk háttere:

Természetesen a gyerekek itt sem tudtak kibújni a bőrükből, az ikrek (döglött) patkányt és galambot is találtak a folyóparton, és Nórika ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy bottal hadd piszkálja meg...

Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat Gyulán, bármikor visszamennénk.