Közhelyszámba megy, hogy nálunk mindig történik valami, de tényleg így van.
Tudom már, hogy a lakásfelújítás egy kaland, egy szerencsejáték és egy túlélő show keveréke, de azért most már vágyom néhány különösebb esemény nélküli napra...
Tegnap úgy indítottuk a napot, hogy észrevettük, a garázsban vízlágyító vezetéke kiugrott a helyéről, ezzel szépen eláztatta az ott sorakozó nem kevés számú papírdobozunkat. Átdobozolás, pakolás következett, majd a padlásra szánt dobozok felkerültek az emeletre, hogy ma reggel aztán újult erővel végleges helyükre kerüljenek a gyönyörűen leburkolt padláson. Csak azt nem vettük számításba, hogy a dobozokkal együtt sikerült egy egérnek is feljutni az emeletre. Alvásra készülődtünk, már ágyban voltunk, amikor Ottó éktelen káromkodásba kezdett és felugrott. Értetlenkedésemre közölte, hogy egér van a szobában. A helyzet komoly volt, én hiába próbáltam erőtlenül megjegyezni, hogy kicsit félek az egértől, azt mondta, hogy ez most nem számít. Hallottam az egér körmeinek a kopogását a padlón, és láttam magát az állatot is. Hajtóvadászat kezdődött.
A kalandot az egér nem élte túl, a részletekről nyomozatilag csak annyit árulhatok el, hogy igen jó szolgálatot tett a Yisk ajtókitámasztója, és az egérnek a vére fedezhető fel az ágytakarónkon. A bizonyítékok megsemmisítése a mosókonyhában megkezdődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése