2013. február 24., vasárnap

Gyöngyös este

A péntek esténk igazán jól sikerült - egy kitűnő étteremben, egy falatnyi tavasszal a fülemben,egy fityegő karkötővel, bujkáló teknőssel a karomon.

Igen, igen, a gyöngyblogú lány munkáit viseltem magamon, ugyanis kedves férjem megvette nekem őket a Meskán!

Nem volt hát hiába a sok megosztásom a Facebook-on (valaki figyeli is ezeket), a Facebook jó barát. Az még külön öröm a számomra, hogy - bár személyesen nem ismerem - kedvenc bloggerem, Csibike követte el ezeket a csoda-gyöngyös alkotásokat. Csibike gyerekblogját is nagyon kedvelem, és már-már úgy érzem, mintha személyes ismerősök lennénk.

Visszatérve a péntekre kisebb logisztikával megoldottuk, hogy két órára kimozduljunk otthonról KETTESBEN. És itt a KETTESBEN a lényeg, mert már lassan nem tudunk visszaemlékezni mikor tudtunk kiszakadni otthonról így. Jól sikerült az esténk, remélem, mielőbb ismétlésre kerül sor...






2013. február 11., hétfő

Ami a konyhámból kikerül - reklám helyett

A Facebook-on keresztül ráleltem egy nagyon jó gasztro-blogra, amelyen a recepteket - szerintem - még a kezdő háziasszonyok is el tudják készíteni, mivel többnyire ún. fázisfotókkal kerülnek fel a blogra. Könnyen beszerezhető hozzávalókkal készülnek ezek az ételek, nem kell hozzájuk konfitált fokhagyma vagy málnaecet, mégis megállják a helyüket akár hétköznapi ételekként vagy ünnepi fogásokként is. 

Ajánlom ezt az oldalt a főzni szerető, de tapasztalattal nem annyira rendelkezőknek is, bátran ki lehet próbálni a folyamatosan bővülő recepteket.

Én először a töltött háromszögeket készítettem el innen, a siker teljes volt! 

Korábban már próbálkoztam más főzős blogokkal, de valahogy egyik sem hozzám szólt. Ez a blog is nagyon tetszett, viszont itt a hozzávalók beszerzése kicsit nehézkes számomra, és nem annyira hétköznapi ételekről szól. És szerintem a blogot - címével ellentétesen - igenis mesterszakács írja! :) :) :) 


 


2013. február 8., péntek

Szeparációs szorongás este fél héttől negyed nyolcig

Hosszasan elmélkedve, utánaolvasva Ágoston újabban felvett esti szokásáról, rájöttem, hogy szeparációs szorongása lehet neki. Régebben rosszul voltam ettől a kifejezéstől, hogy szeparációs szorongás, Blanka kiskorában ez nem merült fel, vagy ha igen, én nem annak tudtam be, hogy éppen "anyázik". De - mint tudjuk - minden gyerek más, és még az ikertestvérek is nagyon különbözően tudnak viselkedni. 

Ágoston mostanában felvette azt a szokást, hogy esténként, ha nem vagyok a közelében, nyafogásban, rosszabb esetben üvöltésben tör ki. Ez azért is furcsa, mert Ágoston áldott jó gyerek, nem szokott hisztizni, meg sem közelítette (eddig) a hisztizési hajlandósága a lányokét. Minden átmenet nélkül csak a közelemben, a kezemben érzi jól magát, vagy akkor, ha mellé térdelek, és együtt játszunk. 

Ehhez kapcsolódik, hogy pár napja fürdeni sem hajlandó. Az a gyerek, aki imádott eddig pancsolni, a fürdőszobát úsztatni vízzel, egyik napról a másikra üvölt, ha a fürdőkád közelébe (!) viszem. Ez független attól, hogy ki fürdeti, ha ott állok mellette a kádnál, akkor is üvölt. Nehéz ezt elhinni annak, aki látta ezt a videót.

Amúgy napközben semmi gond a kicsikkel, itt is látszik, milyen jól elvannak. Felmásznak, kihúznak, alányúlnak, pakolnak, megráznak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Legjobban azt szeretik, ha szabad a vásár, és az egész lakást bejárhatják, és ott randalírozhatnak, ahol nekik az jólesik.

Visszatérve Ágoston szeparációs szorongására a Kismamablog szerint a szeparációs szorongás a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezdi jobban “őrizni” az anyát. A legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon az anya a dolgát végzi, megijed, hogy elment az anya és sírni kezd. 

Megoldás erre a türelem, és nagy empátia. Bízom benne, hogy a türelmem és az empátiám is elégnek fog bizonyulni a helyzet kezelésére!

2013. február 5., kedd

Az igazságérzetem (már megint!)

A Mária Bababolt Facebook-os oldalán találtam ezt az édes képet a babylegs-es elmélkedés kapcsán. A szerző a találmányok témaköréből indít, majd rövid úton a golyóstolltól a zoknicsipeszen keresztül eljut a babylegs-ig. Természetesen a golyóstollat a nélkülözhetetlenség jellemzi, míg a zoknicsipesz - szerinte - eltűnt a hálátlanság süllyesztőjében. Nosztalgikusan emlékszik vissza a zoknicsipesz feltalálójára, akit látott annak idején egy tévéműsorban, majd leszögezi, hogy véleménye szerint nem lett világhírű a zoknicsipesz, mivel nagyjából senkit nem érdekel, mi történik a zoknival, miután lehúzta az illető a lábáról, jobb esetben a szennyesbe dobta. A szerző véleménye szerint nem könnyíti meg a mosónők dolgát a zoknicsipesz, mert a szennyesben turkálni a zoknipárok után - úgy véli - undorító. Végül elismeri, hogy nincs információja a zoknicsipeszről, és arról sem, hogy meggazdagodott-e a zoknicsipesz feltalálója ("Bahamákon él-e").Fénykép: Babylegs story: Ó, hogy ezt miért nem én találtam fel! Sóhajt fel az egyszeri ember, mikor olyan termékkel szembesül, ami annyira egyszerű, mint egy faék, de mégis nagyon hasznos. Az ilyesfajta találmányok aztán vagy világszerte ismertek és nélkülözhetetlenek lesznek, mint pl. a golyóstoll, vagy eltűnnek a hálátlanság süllyesztőjében, mint a zoknicsipesz. Utóbbira a nyolcvanas évekből emlékszem (nem értem már megint, mi ez a béna retrózás...), valami feltalálós műsorban mutatták azt a büszke középkorú családapát, aki nagyot álmodva még be is jegyeztette hiánypótló művét a Találmányi Hivatalban (reméljük, nem került neki sokba), nehogy valaki lemásolja és helyette gazdagodjon meg belőle. Szerintem nem lett világhírű a zoknicsipesz... Bár a cél nemes volt, mégpedig, hogy ne kéljen lába (érted, lába...) a zoknik párjának, amelyek a levétel után egy nagy fekete lyukba esnek, mégis, valahogy nem került be a köztudatba. Ezek olyan kis kerek műanyag izék voltak, amivel a párja mellett tudtad tartani a zoknit, mikor levetted. Szerintem ott bukott el a dolog, hogy mindenki tesz magasról a zoknikra attól a pillanattól kezdve, hogy lehúzza őket a lábáról. A szerencsétlen mosónőnek/-férfinak pedig egy kicsit sem könnyíti meg a dolgát, hogy mikor kell megkeresnie a zokni párját, a szennyesben vagy a szárítón... Sőt, szerintem a szennyesben sokkal undorítóbb keresgélni...  (Jó, nem akarok igazságtalan lenni, létezik a híres csipesz 2011-ben is, és persze arról sincs infom, hogy a feltaláló a Bahamákon él-e.)  De haladjunk kicsit anatómiailag felfelé, és máris elérkezünk a BABYLEGS-hez. Annyira nagyszerű, hogy a Nescafé-hoz hasonlóan a márkanév vált a terméknévvé. Pedig már sokan gyártanak ilyen kis lábvédőt, de a BABYLEGS méltán lett híres: kitűnő, strapabíró anyagból készült, számtalan gyönyörű változatban. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy mint "natural parenting" körökben oly sok gyártó, ők is kis családi vállalkozásként kezdték.  Lehet ám, hogy Jane Fonda keze (lába?) van a dologban, mert az "aerobiczoknit" ő tette szalonképessé, persze felnőttek számára, a BABYLEGS pedig - nevéből adódóan - elsősorban babáknak, kisgyerekeknek készült.





















Mint lelkes zoknicsipesz használónak a sok tárgyi tévedés kissé bántotta az igazságérzetemet, főleg azért, mert  némi rosszindulatot véltem felfedezni a szerző zoknicsipeszekhez fűződő viszonyában. De tudom, hogy csak a kicsinyes emberek sértődnek meg a rosszindulatú megjegyzéseken, és nem is biztos, hogy rosszindulatot kell keresni ott, ahol nem is az van. 

A golyóstollat a zoknicsipeszhez hasonlítani olyan, mintha almát hasonlítanék körtéhez, lehet, de nincs sok értelme. 

Véletlenül tudom, hogy a feltaláló, Aszódy József a találmányának bejegyzése után nem foglalkozott a hasonló megjegyzésekkel, állítása szerint annyi újdonságra érzéketlen, mindent elutasító emberrel találkozott, hogy belefáradt a küzdelembe. Azt is tudom, hogy nem a Bahamákon él, hanem Szekszárdon, és a találmány bejegyzését a sok silány hamisítvány is indokolja, erről itt lehet bővebben olvasni..

Ha a zoknicsipeszt helyesen használjuk, akkor nem kell a szennyesben kotorászni a zoknipárok után, mert azok ott már párosítva vannak, ezt részletesen itt olvashatjuk el. 
A lényeg, hogy a zoknicsipesz használatával nem kell többé zoknit párosítani! A zoknival együtt mosható, szárítható és tárolható a csipesz. Minden szín vagy forma egy családtagot jelölhet, így az egyforma zoknik is eredeti gazdájukhoz kerülnek vissza.

Igen, lehet, hogy nem lett világhírű a zoknicsipesz, de vajon hány magyar találmány lesz világhírű? (És itt most nem a golyóstollra kell elsősorban gondolni.) A zoknicsipesz a saját küldetését teljesítette: sok igényes háziasszony bevezette a háztartásában a használatát, sőt, még talán a férjét, gyerekeit is rávette arra, hogy használják. Ezzel sok háziasszony megkíméli magát a vesződséges zoknipárosítgatástól, több ideje jut más, hasznosabb tevékenységekre.





2013. február 4., hétfő

Hagymás sült csirke

Vasárnap hagymás sült csirkét készítettem legújabb kedvenc helyemről:

http://amiakonyhambolkikerul-hu.webnode.hu/

Az eredmény nagyon jó lett, tuti, hogy máskor fogok ilyent főzni. A sült csirke ízéhez nagyon illett az almaszósz, nem is gondoltam volna, hogy ennyire.