Elveimet feladva 2019. február 2-án egy szép szombati napon macskatulajdonos lettem. Féregtelenített, szobatiszta macskához jutottam a Macska Maister hathatós közreműködésével.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen intelligens állat a macska, aki az első perctől kezdve tudta használni a macska-WC-t, tiszta, illatos jószág.
Ahhoz, hogy macskabiztossá tegyük a házat, szegény kismacskának már a második nálunk töltött napján le "kellett" zuhanni a pincébe (nem, nem tudott talpra esni, mert túl gyorsan és túl nagyon zuhant), néhány óráig aggódtunk az életéért.
A macskára főleg azért volt "szükség", hogy helyrebillenjen Blanka lelki egyensúlya, amelynek labilitása már-már alvás-zavarban mutatkozott meg. Gyermekpszichológus segítségével kiderült, hogy Blanka rendben van lelkileg, némi testvér-rivalizálás (Nórával) jelen van, amely szinte természetesnek mondható. Azt viszont nem tudta nekem Blanka megbocsátani, hogy 2017-ben - költözés és egyéb okok miatt - elajándékoztam az akkori macskánkat (Macskenzon I-et), és magában hordozta ezt a sérelmét.
Szerencsére Macskenzon II. száz százalékban megoldás lett Blanka alvásproblémájára, mert hangos dorombolások közepette percek alatt elaltatja Blankát, addig nem tágít mellőle, amíg nem lélegzik egyenletesen:
Attól lett macskabarát a házunk, hogy a nyitott lépcsőrendszer exkluzív módon kartonozásra került, majd az összes szobanövény - amelyeket talán csak a kaktusz kivételével rágcsált a macska - eltávolításra került. Vettem viszont macskafüvet, amelyet majd rágcsálhat a macska, ha kikelnek a magvak, ugyanis Macskenzon kizárólag benti macska lesz, nem szeretnénk, ha kilapítaná egy autó vagy elbánna vele egy kutya.
A szabályok egyértelműek:
Már több, mint egy hónapja megvan a macska, neve is van (Macskenzon), ehhez képest a gyerekek képesek még ma is vitatkozni a macska nevén:
Nóra: Legyen Jürgen.
Ágoston: Nem, legyen Bojszi.
Blanka: Nem, hiszen Pamacs a neve!
Én: Szerintem a macska neve Macskenzon.
