Gourmet vacsora a Régimozi Étteremben

Pénteken - némi logisztikát követően - sikerült kiszabadulnunk a hétköznapokból, gourmet vacsorán vettünk részt a Régimozi Étteremben.

Az étterem csapata az elmúlt évben több szakácsversenyen megmérettetett, az itt minősített ételekből készült el a vacsora menüsora. Ezeknek az ételeknek az átlag háziasszony nem áll neki, mert vagy az alapanyagok beszerzése nehézkes, vagy maga az elkészítés olyan időigényes, hogy inkább lemond róla. (Ha egy receptnél több, mint harminc perc elkészítési időt látok feltüntetve, már tovább is haladok.) Természetesen a recepteket nem árulta el az étterem vezetője, egy-egy ételnél utalt az elkészítés módjára, például a házi tésztanyújtás mikéntjére, de ettől nem hiszem, hogy bárki is lázba jött volna, és rohant volna másnap az üzletbe tésztanyújtó gépet venni.

A vacsorán részt vett Nagy Zita, aki a Borgőz borblog tulajdonosa, és aki ott volt a gourmet vacsora előtti próbafőzésen is. Az Ő tolmácsolásában kaptunk ízelítőt az ételekhez szánt borokról. A harmónia - étel és ital között - szakértők által biztosított volt.

Az étel- és borsor:

  

Paradicsomos zöldkagylóragu, friss bazsalikommal

Vylyan Kszí 2012 

Kacsamájpástétom almazselével ropogós házi kenyérrel

Dobogó Tokaji Furmint, Dobogó Pincészet 2011

Parajkrémleves paprikás kecskesajt-galuska betéttel

Füstölt vajhal rák-raviolival, citromos borhabbal

Szeremley Rizling 2010

Éji marhapofa kerti zöldségekkel és vargányás dödölle tallérokkal

Vylyan Kecske 2008

Epres tiramisu tortácska & fehér kávéhabos "elefántkönnycsepp" duettje

Borbély Családi Pincészet Késői szüretelésű Zeusz 2011 

A paradicsomos zöldkagylóragu visszahozta a hosszú tél után a tavaszt, sőt, a nyarat idézte, a nyaralást a tenger partján, ahol sokkal több lehetőségünk van kagylót enni, mint hazánkban. Nekem az egyik gyengém a kagyló, szerintem nagyon finoman volt elkészítve, bár egyesek szerint hiányzott belőle a szárított paradicsom. (Nekem nem.)

A kacsamájpástétom ízletes és dekoratív volt egyben, és volt lehetőség megkóstolni só nélkül, és sóval is. A hozzá felszolgált ún. babakenyér egészen különleges összhangot teremtett az ízek között, nem mindennapi párosítás!

A parajkrémleves selymes ízéhez egészen egyedülálló összhangot teremtett a kecskesajtos levesbetét, annyira különlegeset, hogy nem is találtak a szakértők a leveshez illő bort. Így ezen fogáshoz nem járt bor, de nem is hiányzott.

A füstölt vajhal sütése nagyon jól sikerült, pici kéreg képződött rajta, belül valóban - illően nevéhez - vajhoz hasonlóan omlott a szájban. A tavaszt idézve kétféle spárga járt még az ételhez, amely elkészítése során megőrizte ropogós mivoltát. 

Az éji marhapofa onnan kapta a nevét, hogy egy egész éjjel konfitálódik, hogy aztán vajpuhán kerüljön a tányérra. Én még életemben nem ettem ilyen jól elkészített, omlós, szájban olvadós marhahúst. A hozzá felszolgált vargányás dödölletallérok már bizonyítottak a Dödölle fesztiválon, és méltán nyert díjat ott. A még ropogósra párolt kis zöldségek igazán pikánssá tették az ételt.

Az epres tiramisu tortácska mutatós és egyben nagyon finom lezárása volt a vacsorának, az epernek igazi eper íze volt (magyar eper), az "elefántkönnycsepp" (külön képet nem találtam róla) pedig kávés befejezést nyújtott a vacsorához.

Mindent összevetve úgy érzem, sok új ízélménnyel lettünk gazdagabbak, sőt, még a konyhába is betekintést nyerhettünk, megnézhettük, hol készült az a sok finomság. A konyha - számomra meglepően  - kis méretűnek tűnt, viszont, hogy jól felszerelt, az látszott rögtön. Apróbb titkokra is fény derült az este során, azt is megtudtuk, hogy az étterem chefje nem szereti a pacalt és a vadast, bár mindkét ételt elkészíti, sőt, a vendégek meg is eszik.

Képek: innen és innen

Ágoston, a hős

Szombaton Ágostont baleset érte, elesett, és eltörött a kulcscsontja. Nagyon férfiasan viselte a fájdalmat, a szombati esést követően mindössze kicsit többet sírdogált, mint szokott, és kicsit nyűgösebb volt, mint máskor. A valószínűsíthető törést csak vasárnap reggel vettem észre az öltöztetésnél, amikor is duplájára dagadt a bal válla. Így vasárnap délelőtt a sürgősségi osztályon kötöttünk ki, ahol megröntgenezték, és megállapításra került a kulcscsont-törés. 

Itt még a sürgősségi osztályon várakozunk. Megjegyzem, Ágoston annyira jól viselkedett, hogy az első húsz percben csak csendesen üldögélt az ölemben. Amikor pedig felélénkült, akkor is "csak" kukázni akarta a szemetes edényt, amit persze megtiltottam neki. Ő ezen nagyon jól szórakozott, mert percenként bepróbálkozott a szemetes kipakolásával...

 Ágoston kapott egy hálót a testére, amivel a bal keze pihentetésre kényszerül.

 Kiflit enni simán lehet fél kézzel is, amint a mellékelt ábra mutatja.

     Sőt, hintázni is lehet egy kézzel.

 

Homokozni is lehet.

 De biciklire ülni sajnos nem lehet... :(

 

Pici kis hősöm viszonylag jól viseli az egykezességet, beletörődött, hogy csak egy kézzel dolgozhat. Így viszont kétszer annyit esik, mint korábban, és nem tud egyedül felkelni. Olyan ez, mint amikor járni tanult, hogy igyekeztem folyton a nyomában lenni, hogyha elesne, legyek a háta mögött. Az utóbbi időben azonban - természetszerűleg - hagytuk, hadd essen el, és keljen is fel magától. Na de egy kézzel ez most nagyon nehéz neki, ezért segítek. Igazi megváltás lesz neki, ha már használhatja mindkét kezét. Ez a nap is eljön majd, és akkor még ügyesebb lesz, mint előtte. 

Gyógyulj meg mihamarabb, Ágoston!

Fűszerek világa :)

Főzés 

Blanka: Anya, mit teszel bele?

Én: Kakukkfüvet. 

Blanka: A kakukknak a fülét?

Névnapi sütkérezés a Somlói galuska jegyében

Névnapomon, amíg a gyerekek aludtak, sütésre szántam el magam. (Mondanom sem kell, hogy a sütés túlnyúlt a gyerekek alvóidején.) Nem is akármilyen receptet választottam, hanem az eredeti Somlói galuska receptjét. Na nem az eléggé el nem ítélhető pudinggal készített recepttel próbálkoztam, hanem a gőz fölött krémet keverős, vaníliarúdból kikaparós, gőz fölött csokit főzős, narancshéjat belereszelős, háromféle piskótát sütős változatot sikerült a magamévá tenni. Bevallom, a végén* már sűrűn szentségeltem, elátkozva azt a percet, amikor erre a receptre akadtam. A mosogatógép is háromszor megtelt a sok-sok edénnyel, ami mind kellett a teljességhez vezető út megtételéhez. 

A recept nem teljesen amatőröknek íródott, ami abból is látszott, hogy nem volt megadva a tepsi mérete, amelyben a három piskótát kellett sütni. Ezt a profik - akiknek a tudásától én olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől - kapásból tudják. 

A receptben található rumot én a "Butykos" feliratú szeszes itallal helyettesítettem, mivel sem rumot, sem rumaromát nem kaptunk a szokásos bevásárló helyeinken ( Lidl, Magnetic).

 

Az eredmény nem lett rossz, sőt, tényleg nagyon finom lett, na de nem sokszor van ideje és idege egy családanyának a napi háztartás mellett legyártani egy Somlói galuskát...

Viszont aki egy ilyen szakácskönyvet** kapott (vajon kitől? :)) névnapjára, annak illik tudni kapásból, minden nyígás nélkül lenyomni egy ilyen receptet, nem?! :)

 

*Két óra múlva.
** Meskán vásárolt, személyre szóló, antikolt kézműves termék, ami tele van üres lapokkal, és nekem kell kitölteni.