A beköltözéstől a tanévkezdésig

Az utóbbi hetek, hónapok sem teltek eseménytelenül életünkben, júniusban költöztünk Szepetnekre, azóta pörgés van folyamatosan. 

Állíthatom, hogy a gyerekek beilleszkedése szinte zökkenőmentes volt annak ellenére, hogy szerettek Kiskanizsán lakni. Ehhez nagyban hozzájárult a házunkkal szemben található fagyizó, ahová már (fagyi-, jégkása, stb.) bérletet rendszeresítettünk nekik. A járdán való biciklizés és az udvaron, kertben való játszás is megy.

Beköltözésünk után közel egy hétig még zajlott a festés, nem volt egyszerű az élet:

 Mindenki kivette a részét munkából:

A tereprendezés folyamatosan zajlik, néha egy vakond is előkerül:

Augusztusban voltunk nyaralni,  voltunk esküvőn, amelyet családi fotózás előzött meg.

A szepetneki falunap főzőversenyén baráti társaságunk vörösboros marhapörkölttel indult, ahol is a harmadik helyet szerezte meg a "Szepetneki beköltözők" csapata. Ezen a képen Ottó veszi át a nyereményünket:

A gyerekekkel együtt mi is élvezzük, hogy milyen jó dolgunk van Szepetneken, nagyon közel van a bolt, a húsbolt, pizzéria, a bank...

A változások főleg Blankát viselték meg, az első szepetneki áramkimaradásos, üvegcsörömpöléses vihar átélésekor a fejünkhöz vágta, hogy miért költöztünk el Kiskanizsáról. Másnap mondtuk neki, hogy Kiskanizsán sokkal nagyobb vihar volt, ott tűzfalakat, kéményeket döntött ki, de akkor már nem aggódott.

A vihar utáni képeken látható, hogy trambulin és a hintaágy gyakorlatilag használhatatlanná vált:*

* a biztosító csak az üvegkárt téríti... :) 

Augusztus utolsó hetében eldöntöttük, hogy a gyerekek Szepetneken, helyben fognak óvodába, iskolába járni. Blanka öröme nem volt felhőtlen**, az ikrek viszont természetesen vették a váltással járó kihívásokat. Blanka pár nap után rájött, hogy jó helyre került, barátai, barátnői vannak már.

**drámai jelenetek zajlottak

Én még jelenleg szokom azt a kényelmi állapotot, hogy gyalog járok a munkahelyemre, gyalog viszem a gyerekeket oviba, iskolába, gyakorlatilag nem kell autóba ülnöm a munkahét három napján.

Persze Blankának megmaradt a heti három úszása, ahová azért el kell jutnia, az ikrek viszont helyben fognak fociedzésre járni. Ehhez külön bónusz, hogy már az oviban összeszedik őket három órakor, szervezetten mennek edzeni, majd négy órára kell értük menni a pályára. 

Mindent összevetve nagyon jól érezzük magunkat Szepetneken, én szinte az első itt töltött hét után éreztem: "hazajöttem"... hiszen 1996. óta ez a második otthonom...

Családi fotók - 2017. augusztus

Családi képeink a szepetneki tó partján készültek 2017. augusztus 19-én. Köszönet a fotókért Godina Bettinek.
Blanka:

Nóra:

  

Ágoston:

Együtt:

Bónusz: Nórika kacaja 

Családi kép:

Negyedszer is Bikal

Senki nem vádolhat azzal, hogy nem szeretem a változatosságot, viszont amikor tavasszal a nyaralásról döntöttünk, egyértelmű volt, hogy újra az élménybirtokot választjuk. Azért mert a gyerekek is nagyon szeretik, nekik Bikal egyet jelent a nyaralással, és nekünk, felnőtteknek is biztosítja azt a pihenést, amire vágyunk. 

Szállásunk most is a kovácsműhelyben volt, mint legutóbb. A lakosztályhoz tartozott két hálószoba, nagy, kényelmes nappali, fürdő, három tévével. (Bár az utóbbi időben eléggé leszoktunk a tévéről, a gyerekek is, mi is. Mi azért, mert az új házunkban csak a gyerekszobában van tévé, a gyerekek azért, mert inkább egyéb - interaktív - eszközöket nyomogatnak tévézés helyett. Igazából sem a brazil szappanoperák, sem a híradások nem kötnek le bennünket, a régi házban is már csak a főzős műsorokat néztük, kedvencünk a Gasztroangyal volt vasárnap esténként...)

A lakosztály téglaburkolatát a "romos" jelzővel illették a gyerekek, hiába, nem tudtak átszellemülni a középkori hangulat felé... (Egyébként az új ház építéséhez vett telken is volt egy romos ház, hiába került lebontásra, továbbra is a romos házat megyünk megnézni a gyerekek szerint.) Megtekintettük a kastélyt is, igazán gyönyörű.

Természetesen a fürdés volt a fő attrakció Bikalon a gyerekeknek, nagyon élvezték. Tekintettel arra, hogy sok gyerekes család volt abban az időben a birtokon, még a marokkói fürdőt is megnyitották a kiskorúak előtt, aminek nagyon örült az aprónép. Blanka már karúszó nélkül, az ikrek még karúszóval szelték a "habokat" a medencében. Külön öröm Bikalon mindig, hogy nincsen tömeg, bátran lehet ugrálni a gyerekeknek, senki nem szól rájuk. 

A gyerekeket kétszer fizettük be "délutáni gyerektáborba", ahol kreatívkodtak, tányért, köveket festettek, agyagoztak, rajzoltak, moziztak, mi meg gyerekmentes két órát nyertünk magunknak. 

Továbbra is nagy kedvencek az állatok, idén a szervezett etetésbe is be tudtak kapcsolódni a gyerekek.

Idén a gyerekekkel ún. gyerek-disco-ba is elmentünk, viszont ettől a programtól valahogy nem voltak lenyűgözve... Erről természetesen nem a szervezők tehetnek, hiba, hogy a gyerekek nem eléggé muzikálisak...

Gyerekeink varázslóiskolában is jártak:

Ottlétünk alatt megnéztünk két lovagi tornát, az egyiken még Blanka is a porondra ment (önként). Gyerekbarát félórás előadás, viszont a lovasoknak oda kell tenni magukat. Nekem nagyon tetszett, és a gyerekeknek is élmény volt.

Az ellátással mi most is meg voltunk elégedve, bőséges és változatos volt, és ha nem foglalkozom azzal, hogy a gyerekek étkezése főként sült krumpliból, párolt rizsből, pizzából állt, akkor elégedett vagyok. Egyszerűen nem értek rá enni, mert a vacsora helyszínén a foglalkoztató sarokban sokkal izgalmasabb dolgok történtek, mint a vacsoraasztalnál... Azért néhány szelet dinnyét néha sikerült Ágostonba diktálni pluszban. A reggelinél a sláger a tejbegríz és a tejberizs volt a gyerekeknél, a habos kakaó nem aratott sikert náluk, ahogy nálunk felnőtteknél sem a kávéjuk... Viszont jégkrém is minden ebéd része volt...

Vacsora után a játszótér elkerülhetetlen volt:

Sikerült idén is tartalmas napokat töltenünk Bikalon.

Bikal 1.

Bikal 2.

Bikal 3.