Házikenyér - hozzáadott adalékok nélkül

Amikor elolvastuk a boltban vásárolt kenyér összetevőit, rögtön kedvet kaptam a kenyérsütésre.

Valaki mesélje már el nekem, hogy mi sünnek kell xilanáz, dextróz, szójadara, kalcium-acetát egy kenyér elkészítéséhez... Az összes "E" jelű összetevőről már nem is beszélve...

Nos, az én kenyérreceptemhez nem kell semmi olyan, amit nagyanyáink nem ismertek volna száz évvel ezelőtt - kivéve a kenyérsütőgépet - de ez legyen már modern kor olyan vívmánya, ami időtakarékos, és az elfoglalt háziasszonyoknak is lehetőséget biztosít arra, hogy élvezzék a frissen sült kenyér illatát, ízét, anélkül, hogy dagasztással, kelesztéssel kellene bajlódniuk.

Már többször megsütöttem ezt a házi kenyeret, amelynek az elkészítése - hála a kenyérsütőgép dagasztó funkciójának - csak öt percet vesz igénybe. Általában este beleszórom a hozzávalókat a gépbe úgy, hogy reggelre legyen kész a már kelesztett tészta. Ezután már gyerekjáték cipót formázni a szép tésztából.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 2 dl víz
• 0,5 dl tej
• 2 ek. olaj,
• 1 púpos tk. só, 
• 5 dkg élesztő

Ha a hozzávalókat beleszórtad a gépbe (alulra a folyékony alkotórészeket, felülre a lisztet és az élesztőt), állítsd be a gépen, hogy hány órára szeretnéd a kész tésztát.

Ha kivetted a gépből (általában reggel) a kész tésztát, formázás után 20 percig pihentesd. 

Sütés 200 fokon (simán, alsó-felső sütésen). 

Sütés előtt le kell kenni vízzel.

Köszi a receptet, Renáta!

Vanish-sel a foltok ellen (nem szponzorált bejegyzés)

Mint gyakorló mosómacinak nem mondom, hogy rémálmaim vannak a gyerekruhákból ki nem jövő foltok miatt, de bevallom, hogy jó néhány ruhát csak azért nem adok a gyerekekre, mert az véglegesen foltos lett, abból már nincs az a szer, amely kiszedi a foltot. Tapasztalatom szerint a leggyakoribb foltokat a gyümölcsök okozzák, ezt követik közvetlenül a paprikás zsírfoltok (pörkölt, gulyás, lecsó). A többi folt eredetét homály fedi, azonban amikor már vasalás előtt látom, hogy foltos maradt a ruha, akár keresztet is vethetek rá, azt már többet rá nem tudom adni a gyerekre.

A hétvégi dinnyeevés sem múlt el folt nélkül, ennek eklatáns bizonyítékát hordozta Ágoston fiam méhecskés trikója, amelyen elvégeztem a Vanish-sel való kezelést. (Több ruhát áztattam egyszerre a Vanish-be, de itt most csak a méhecskés trikóra térnék ki.)

Amint a mellékelt fotó mutatja, Ágoston igazán kitett magáért, hogy mindenhová jusson a dinnyefoltból:

Az előkezelést ezzel Vanish Oxi Action nevű szerrel végeztem, megjegyzem, még akkor, amikor nem száradt meg a folt a trikón:

Az eredmény magáért beszél, a foltok eltűntek:

Köszönöm, Vanish Oxi Action!

Névnapi sütkérezés a Somlói galuska jegyében

Névnapomon, amíg a gyerekek aludtak, sütésre szántam el magam. (Mondanom sem kell, hogy a sütés túlnyúlt a gyerekek alvóidején.) Nem is akármilyen receptet választottam, hanem az eredeti Somlói galuska receptjét. Na nem az eléggé el nem ítélhető pudinggal készített recepttel próbálkoztam, hanem a gőz fölött krémet keverős, vaníliarúdból kikaparós, gőz fölött csokit főzős, narancshéjat belereszelős, háromféle piskótát sütős változatot sikerült a magamévá tenni. Bevallom, a végén* már sűrűn szentségeltem, elátkozva azt a percet, amikor erre a receptre akadtam. A mosogatógép is háromszor megtelt a sok-sok edénnyel, ami mind kellett a teljességhez vezető út megtételéhez. 

A recept nem teljesen amatőröknek íródott, ami abból is látszott, hogy nem volt megadva a tepsi mérete, amelyben a három piskótát kellett sütni. Ezt a profik - akiknek a tudásától én olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől - kapásból tudják. 

A receptben található rumot én a "Butykos" feliratú szeszes itallal helyettesítettem, mivel sem rumot, sem rumaromát nem kaptunk a szokásos bevásárló helyeinken ( Lidl, Magnetic).

 

Az eredmény nem lett rossz, sőt, tényleg nagyon finom lett, na de nem sokszor van ideje és idege egy családanyának a napi háztartás mellett legyártani egy Somlói galuskát...

Viszont aki egy ilyen szakácskönyvet** kapott (vajon kitől? :)) névnapjára, annak illik tudni kapásból, minden nyígás nélkül lenyomni egy ilyen receptet, nem?! :)

 

*Két óra múlva.
** Meskán vásárolt, személyre szóló, antikolt kézműves termék, ami tele van üres lapokkal, és nekem kell kitölteni.

Sütésből kettes alá

Hol van az megírva, hogy csak a jól sikerült süteményeket lehet blogolni? Sehol. A szombati sütésemmel nincs mit dicsekedni, bevallom, hogy nem sikerült, és így jutott a kutyának egy tepsi édesség. Pedig a recept ígéretesnek tűnt: Ildikó lábtörlő kalácsa. A hiba biztosan az én készülékemben van, mivel egyszerűen a kalácstészta befűzését a fotók alapján sem tudtam megcsinálni, de hát mit várjon az ember egy olyan nőtől, (mint én) aki a bébihordozó kendő alapfogásait sem tudta elsajátítani, és így vált a hordozókendő lelkes híveinek ellenségévé.

Azon kívül, hogy nem sikerült a tészta befűzése, szerintem meg sem kelt rendesen, mert olyan kemény, kekszre emlékeztető volt az állaga, hogy ha megdobom vele a kutyát, simán lesántul. Tehát az a kategória, amely sem nem jó, sem nem szép.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy a hiba nem a receptben van, hiszen ez a weboldal csak kipróbált és nagyon jó recepteket tartalmaz.

Így vasárnap délelőttre maradt, hogy süssek valamit a főzés, a mosógép folyamatos megtöltése, a gyerekek koordinálása mellett. Ugyenezen a weblapon találtam ezt a receptet amely Szilvás krémes néven fut. Persze szilva nem volt itthon, ezért az én sütim Meggyes krémes lett, és ezt már szerencsére nem rontottam el*. Igaz, a szilva helyett meggy, az étcsoki helyett mogyorókrémes Milka csoki került a tetejére.

Megmentve a vasárnapot a desszertnélküliségtől, ebéd után nehezített terepen pakoltam el: két pici segítségem is volt. Nórika a mosogatószivacsot ragadta magához, és elszaladt vele az előszobába, várva, hogy futok-e utána. Szerette volna, ha körbekergetem. Ágoston egy kést szerzett az asztalról, és azzal vagánykodott a padlón, nem kis rémületemre. Rendrakás közben a gyerekek folyamatosan pakolták ki a mosogatógépből az edényeket, amiket én előtte belepakoltam. Na, így szép győzni, ellenszélben...

*Blanka a már kikevert krémet még suttyomban meg akarta sózni, de szerencsére az utolsó pillanatban ki tudtam venni a kezéből a sószórót.

Húsvéti "készülődés"

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy húsvéti hangulat lázában égek, ez a késő márciusi hó nem tett jót az időérzékemnek.(Sőt, ami rosszabb, lassan már a humorérzékemet is elveszítem a hó vs. húsvéti nyúl vonatkozásában.)

Miután a sajtreszelő előkerült a gyerekek sátrából, örömmel vittem vissza a konyhába, ahol konstatáltam, hogy a mosogatógép nem javult meg magától, most is engedi a vizet a járólapra. A víz elszívására odatett felmosórongy már nem volt a helyén, azt Nórika minden adandó alkalommal elvonszolja onnan. A szerelő pedig csak péntekre ígérte érkezését...

Megállapítottam, hogy az óvodában vásárolt húsvéti dísztojás hungarocellből van, Nórika kiharapott egy darabot belőle. A húsvéti minimál design-om,  amiről itt írtam, már kissé megtépázott, egy kisnyúl eltörött, műfüves az egész asztal, Nórika folyamatosan kiszedi a kotlóst a műfűről, a bárányt már több napja nem is láttam, helyette - nem túl autentikusan - két pinkszínű póniló dekkol a húsvéti kosarak körül... Rajtakaptam Ágostont, ahogy suttyomban felmászott az asztalra, Ő kicsit durvábban adja elő a kotlóssal való konfliktusát.

Az udvari húsvéti díszeket belepte a hó, majd olvadáskor előkerülnek.

 

Húsvéti nagytakarításról nem is álmodok, örülök, ha lesz idő felporszívózni tisztességesen. A nap nagy részében úgyis pakolok a gyerekek után, bár megtudtam - a kismamák rossz időbeosztásáról szóló egyik cikkből - hogy ez teljesen rossz gyakorlat, mert elveszi az időt a fontosabb dolgoktól. A cikk szerint csak a nap végen érdemes elpakolni. Szerintem meg addig ellepne bennünket a káosz, és már a gyerekeket sem találnám meg... :)

Hagymás sült csirke

Vasárnap hagymás sült csirkét készítettem legújabb kedvenc helyemről:

http://amiakonyhambolkikerul-hu.webnode.hu/

Az eredmény nagyon jó lett, tuti, hogy máskor fogok ilyent főzni. A sült csirke ízéhez nagyon illett az almaszósz, nem is gondoltam volna, hogy ennyire.

Babaöltöztetés, puzzle és bezacskózás

Tegnap cirka két óra alatt rendet raktam a gyerekjátékok között. 

Ez most így leírva nem tűnik olyan nagy teljesítménynek, viszont ha arra gondolok, hogy közben kétszer majdnem feladtam a harcot, és legszívesebben visszagyömöszöltem volna a játékokat oda, ahonnan kiborítottam. (Arra gondoltam, hogy teljesen feleslegesen strapálom itt magam, mert a gyerekek kb. két perc alatt visszaállítják az eredeti állapotot.) De nem! Nem adtam fel.

A problémát már pár hete éreztem, nevezetesen, hogy nem egészséges dolog az, ha a hároméveseknek való játékokat a tíz hónapos ikrek megcsócsálják, összerágják, de effektíve nem tudnak funkcionálisan játszani vele. A hároméves Blanka pedig folyton méltatlankodik, hogy az ikrek az ő játékával játszanak, pedig csak maximum megrágicsálni tudják. Innen jött az ötlet, hogy szétválogatom a játékokat, mégsem menő, ha a szép kis Barbie baba pillangószárnyát (igen, azt!) eltöri Ágoston, aki olyan vehemenciával tud megfogni minden játékot, hogy szorításából nem könnyen lehet szabadulni. 

És nekiálltam egy nagy láda, három közepes láda, egy babaágy, három kis kosár, három fajta építőjáték tartalmát rendszerezni. Közben babákat öltöztettem, kirakóztam, bezacskóztam, válogattam ezerrel, a derekam már nagyon bánta ezt az akciót, de hála kitartásomnak végül is összeállt a rendszer. Igazából minden játék ép és egész, ami nem, azt meg kidobtam. Igen, kidobtam háromfajta puzzle kocka kirakót, mert azokat az ikrek olyan szinten összenyalogatták, (és utána megehették a felázott papírt róla!), hogy nem látszott már rajtuk a kép.

Készítettem előtte-utána felvételeket, hogy lássam, nem hiába volt az a két óra, amit hol guggolva, hol csak lehajolva töltöttem el.

Előtte:

 

 Utána:

Azért látszik a különbség, ugye? :) 

Természetesen nem várom el a gyerekektől, hogy mindig ilyen rend legyen, és ők csak messziről nézzék a sok színes játékot, de azt már elvárom a háromévestől, hogy próbálja meg visszarakni a "helyére" a játékokat, ha már nem játszik vele, pont úgy, ahogy azt az óvodában minden további nélkül megcsinálja. (Itthon meg nem.)

A csodálatos morzsaporszívó

Tárgy-fetisizmusom következő darabja - a zoknicsipeszek után - a morzsaporszívónk. Gyönyörű darab, és kéken világító gombja világít a sötét konyhában is - talán a megszállottak részére, akik éjjel is porszívóznának. (Én nem tartozom közéjük.)

A morzsaporszívó szükségességéhez nem fér kétség, praktikusabb mint egy ronggyal törölgetni a morzsákat az asztalról. Tehát morzsaporszívó nélkül nem élet az élet, és ha már ilyen becses darabot sikerült beszereznünk Nórika is meg akarja kaparintani az etetőszékéből, amelynek háttal van a porszívó. Így az etetés különösen körülményes egy nem-haspók típusú babánál, akit így tíz hónaposan sokkal jobban érdekelnek a környezetében található (nem játék) tárgyak, mint az étkezés maga. Ágoston a maga komótos tempójában vetett pár pillantást a porszívóra, de a kaja jobban érdekelte a későbbiekben.

Visszatérve az eredeti témára, az Electrolux eme remek darabját csak dicsérni tudom, óriási szívóereje van a praktikus külső mögött. Az elegáns és praktikus formatervezésnek köszönhetően bármelyik konyha jó kiegészítő lehet. Asztalon is tárolható és falra is szerelhető. Akkumulátora viszonylag hosszú szívási időt tesz lehetővé. Tartálya fél literes, és látszik, ha megtelt. Tartozéka egy kis rés-szívó is, ami minden szűkebb helyet hozzáférhetővé tesz.

A morzsaporszívót ajánlom azoknak, akik igényesek környezetükre és érdeklődnek a technikai vívmányok iránt.

Amiért érdemes blogot írni azaz újra a zoknicsipeszről

Még júniusban írtam a zoknicsipeszről, és aki ismer, az tudja, hogy komolyan is gondoltam: a zoknicsipesz elválaszthatatlan részét képezi a mosási folyamatnak.

Mielőtt újra belelendülnék és a zoknicsipesz dicsőítésébe kezdenék bemásolok egy kedves levelet, amelyet tegnap kaptam magától a zoknicsipesz feltalálójától:

"Kedves „algamonx”!

Több, mint 16 éve találtam fel a zokni csipesz Ön által „eredetinek” tartott formáját és anyagszerkezetét, de igazán azóta sem foglalkozom a témával –azon kívül, hogy nap, mint nap használjuk a barátaimmal együtt – de ma késztetést éreztem arra, hogy kifejezzem köszönetemet!

Telefonon hívtak Budapestről, csipeszt akartak rendelni, de a web-szerver valamiért nem igazolta vissza a mailjüket. Hosszas elnézéskérés a vasárnapi zavarásért, majd csevegés.. Innét tudtam meg, hogy az Ön blog bejegyzése győzte meg a családot: hasznos jószágról van szó.

A Hölgy megadta az általa olvasott blog elérhetőségét, és elképedve olvastam, hogy van még ilyen a világon: érdek nélkül, ingyen, fikázás helyett őszinte, ráadásul elismerő véleményt tettek közzé. (Talán gyalázat, de egyáltalán nem követtem az elmúlt 15-16 évben a „megjegyzéseket”, annyi a korlátolt, zárt, újdonságokra érzéketlen, mindent elutasító emberrel találkoztam, hogy belefáradtam az ostobák elleni küzdelembe.)

Szívből köszönöm Önnek a kedves dicséretet, jó egészséget kívánok az egész családnak, és ha elfogynak a csipeszek, kérem jelentkezzen, boldogan, ingyen küldjük a pótlást!

Szeretettel:

 

Aszódy József"

Amikor elolvastam én is legalább úgy meglepődtem, mint a feltaláló, hogy van még ilyen a világon, nem várt köszönetet kapni, hiszen bejegyzésemet tényleg nem érdekből írtam. És hogy van hatása a blogbejegyzésemnek az külön jó érzés. Minden blogolónak hasonló élményt kívánok!

Mindennapi háztartásról

Már a korábbi bejegyzésemben is a megváltozott háztartási munkámról szerettem volna írni, aztán mégis a zoknicsipeszről írtam. Visszatérve az eredeti gondolatmenetre sok változáson ment át a takarításhoz, mosáshoz, magához a háztartás ellátásához való hozzáállásom az elmúlt három év alatt. Már nincsenek szokásos heti nagytakarítások, hanem részleges (amire gyorsan van idő), "ahol a papok táncolnak" takarítás folyik. (A takarításnak ezt a formáját korábban mindig mélyen elítéltem.) Tegnap is nagy örömmel töltött el, amikor jutott egy normális felmosásra idő.

Sok idő elmegy a játékok pakolgatásával (hogy hasra ne essünk bennük), a mosással, a vasalással. Szerencsére, a vasalásban van segítségem, úgyhogy panaszra nincs okom. Vasalás után viszont el kell pakolni újra és újra, szétválogatni a három különböző méretű gyerekruhát, ami önmagában szórakoztató is lenne, ha nem lenne más dolgom is. Szórakoztató, mert néha még én is összekeverem, hogy melyik ruha kié, főleg, hogy három a méret, és öröklik egymás ruháit. Az ikrek között már legalább két ruhaméret van, Nórikára simán jó még a 62-es, Ágostonnak viszont már vannak 80-as ruhácskái is. (Megjegyzem van olyan póló, amit a 2,5 éves kislányomra és a 6 hónapos fiamra is jó.) Árnyalja a helyzetet, hogy amit kinő Ágoston, azt Nórikám hordja tovább...

Nagyobbik gyermekem folyamatosan arra nevelem, hogy rakja el maga után a játékait (a bölcsiben is ezt tanítják), viszont Ő kitűnően alkalmazza a "fül be - fül ki" technológiát velem szemben: egyszerűen nem vesz tudomást arról mostanában, hogy el kellene pakolnia a játékokat. Sőt, reggelente még úgy bele tud merülni bölcsi előtt a játékba, hogy az ágyazáskor kisautót és három teletubi figurát szedek elő az ágynemű közül. Azt már megszoktam, hogy a lehető legfurcsább helyekről kerülnek elő játékok, kajamaradékok (juj!), de ha mezítláb rálépek egy építőelemre a készletből, akkor sikítani tudok (néha meg is teszem).

Szakmai ártalom, hogy mindent rendszerezni szeretek, szerencsére, a Férjem is ilyen. Nálunk dobozban állnak, felcímkézve a gyerekcipők, zacskókban a gyerekruhák. Nagy beépített szekrényben tároljuk ezeket, rengeteg ruhát, cipőt kaptunk, van mit elrakni. Mialatt tavaly ősszel-télen a kórházban feküdtem "iker-terhesen", férjemre szakadt a háztartás összes nyűge, élen azzal a nyomással, hogy rendszereznie kell a babaruhákat, mire hazajövünk a kórházból az ikrekkel. A rendszerezés melós dolog, amíg csinálod, úgy érzed uralod a káoszt, de aztán van egy pillanat, amikor úgy érzed, az egész cuccot belegyömöszölöd néhány fekete kukás zsákba és kész. Ilyen állapotok uralták a terepet, amikor a Férjem rendszerezett:

Persze a végeredmény mindig kárpótol, és örömmel tölt el. Havi szinten én is rendszerezek a barátnőmmel, ugyanis az ikrek nőnek, változnak az évszakok, más és más ruhát kell hordani.

Amíg nem volt gyerekem, el sem tudtam volna képzelni, hogy elmarad a szombati nagytakarítás, nem lesz kimosva a függöny, és halomban áll a vasalnivaló. Azóta azonban megváltozott jónéhány dologban a hozzáállásom ehhez a témához, szombatonként örülök, ha meg tudok főzni. De azt gondolom, jól van ez így, mindennek el fog jönni az ideje, annak is, hogy egy szalmaszál sem fog keresztben állni a lakásban. Előreláthatóan ez még néhány év, addig meg kitartást kívánok magamnak. :)

A zoknicsipeszről

Szögezzük le az elején, hogy a zoknicsipesz egy nagyon hasznos találmány. A lényege, hogy mielőbb mosógépbe helyezed a zoknikat, már össze is párosítod, és amikor kiveszed a tiszta ruhát a gépből, akkor csak fel kell helyezned a szárítóra, és utána már nem kell foglalatoskodnod a párosítgatással. Tehát először melós dolog összepárosítani a zoknikat, de utána nagyon kényelmes párosan kivenni a gépből őket. (A zoknicsipeszt ellenzők táborának fő érve, hogy büdösek a zoknik, ezért nem párosítják előtte őket. Ezzel az érveléssel egyáltalán nem tudok egyetérteni.)

Amikor ma megpakoltam a mosógépet, zoknicsipesszel párosítottam a zoknikat, közben azon gondolkodtam, hogy mennyit változott körülöttem a háztartás ellátásának módja, amióta gyerekek vannak.

Az egész változás akkor kezdődött, amikor első gyermekemmel terhes voltam, és a nagy hasamtól már nem igazán tudtam "rendesen" takarítani. Igaz, zoknicsipeszre még akkor is vágytam, meg is lepett Karácsonyra a férjem vele (mindig kitalálja mit szeretnék). Dupla adaggal vett, gondolva a következő generációra. Mostanában, amikor már a dupla adag csipesz is szolgálatban van a szárítón, akkor tudom, hogy egy kicsit meg vagyok csúszva a mosással. De olyan édesek azok a kis mini zoknik csipesszel, hogy már ezért is érdemes szívni szórakozni velük.

De a zoknicsipeszes történet ennél sokkal szofisztikáltabb. K. barátnőm is vett nekem egyszer zoknicsipesznek álcázott műanyag "valamit", ami funkcióját tekintve nagyon hasznos lehet, viszont zoknicsipesznek alkalmatlan. (Igen, kipróbáltam.)

És az eredeti (utánozhatatlan) zoknicsipesz:

Szintén háromgyermekes barátnőmnek meséltem a zoknicsipeszek hasznos mivoltáról, (konkrétan dicsőítettem a csipeszeket) Ő csak bölcsen körülbelül annyit mondott, hogy rövid az élet ahhoz, hogy ilyen sz@rságokkal foglalkozzon...

Kedvenc gasztroblogom

Kedvenc gasztrobloggerem Pavella János. Stílusa vagy bejön vagy nem, de a receptjei nagyon jók.

Érdemes belelapozni, egyik kedvenc posztom:

Csokiszuflé

Ezzel a recepttel kívánok kellemes hosszú hétvégét minden kedves olvasómnak határainkon belül és határainkon túl. (Nem is mertem volna gondolni, honnan is olvasnak engem...)

Az én kenyérreceptem

Kicsit sem macerás, de az enyém*...

Kenyér

Hozzávalók:

1 púpos evőkanál szezámmag

1 púpos evőkanál lenmag

1 púpos evőkanál napraforgómag

1 púpos evőkanál tökmag

1 mokkáskanál porélesztő

3 mokkáskanál barnacukor

250 g tönkölybúza liszt

250 g fehér liszt

50 g vaj

1 teáskanál tengeri só

2 evőkanál tökmagolaj

1.)    A szezámmagot, lenmagot, napraforgómagot, tökmagot megpirítjuk száraz serpenyőben.

2.)    A pirított magvakat mozsárba öntjük és megtörjük. (Ha nincs mozsár, akkor nejlonzacskóba öntjük és húsklopfolóval megtörjük.)

3.)    A megtört magvakhoz hozzáadunk 1 mokkáskanál porélesztőt, 3 mokkáskanál barnacukrot, 250 g tönkölybúza lisztet.

4.)    Az eddig összevert szárazanyaghoz adunk kb. 250 g fehér lisztet úgy, hogy az egész szárazanyag max. 500 g legyen. (Mérlegre helyezzük az edényt és csak annyi fehér lisztet adunk hozzá, hogy 500 g legyen.)

5.)    A kenyérsütő gépet körbe kivajazzuk, a lapátokat is.

6.)    A kenyérsütő gépbe 3 dl kézmeleg vizet töltünk, és feloldunk benne 1 teáskanál tengeri sót.

7.)    Beletöltjük a gépbe az előre összekevert száraz anyagot, majd a tetejére két evőkanál tökmagolajat öntünk.

8.)    Bekapcsoljuk a gépet – alap kenyérsütő programmal (általában 1. program).

9.)    Kelés közben félidőben a kenyér tetejét késsel bevágjuk a rusztikus hatás érdekében.

10.)                       Ezután megszórjuk egész magvakkal a sütés előtt álló kenyeret.

11.)                       Ha kész a kenyér rácsra helyezzük kihűlni, hogy ropogós legyen a héja.

Eredeti forrásmegjelölés: Kenyérsütés otthon 

*Csak ebből a cikkből nagyon nehéz kihámozni a sorrendet.

A fűszertartó polcomról

Fűszertartó polcomat férjemtől kaptam tavaly születésnapomra. Tudni kell, hogy ez saját, kézzel festett üvegeket tartalmaz. Rengeteg munkaórája van benne, amíg én a kórházban feküdtem (cirka két hónap) azalatt készítette el esténként, éjjelenként. Ennek a fűszertartónak és a hozzá tartozó üvegeknek eszmei értéke van, amely kötődik az átadás körülményeitől kezdve a napi használatig.

Férjem megörökítette, lépésről lépésre, hogy hogyan készítette el. Néhány kép az előkészületekről:

A Boldog Csirkéről

A Biblia szerint, a Teremtés könyvében megtalálható, hogy Isten így szólt: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt.

Namármost az ember ezzel nem elégszik meg, mármint, hogy csak magot, gyümölcsöt egyen, neki HÚS is kell. Ezzel még nem is lenne probléma, ha lehetne a boltokban (minden boltban) rendes húst kapni, és nemcsak élelmiszer ipari termékeket, sanyargatott nagyüzemi körülmények között nevelt állatok húsát ahelyett, hogy kapirgálós, "boldog" csirkét lehetne venni. Néhány négyzetméterre bezsúfolt madaraktól, akik természetes fényt nem is látnak, hanem csak szagolják egymás bűzét, mit is várhatunk, hogy finom húst adjanak. Mesterségesen növekedési hormonnal felturbózott húsukból készülnek az iparilag előállított, tartósított ételek. (Plusz a boldog csirkének a tojása is finomabb, lásd: Boldog csirkéről)

Nagyböjt alatt nem ettem húst és alig-alig hiányzott, csak akkor, amikor a férjem, O. előttem ette a házikolbászt, házi szalonnát, töpörtyűt... De ez egy másik történet lesz. :)

Ha már a recepteknél tartunk...palermói sült hal Leslie módra

Egy újabb gyöngyszem, nemcsak halimádóknak. Bátyám receptje, többször kipróbálva:

 

Palermói sült hal – Leslie módra

Hozzávalók (6 személyre):

8 szelet tengeri hal,

2 citrom(meghámozva, hogy a keserű fehér héja ne legyen rajta!),

3,5 dl tejszín,

1 gerezd fokhagyma(vagy granulált fokhagyma),

6-8 evőkanál (lehetőleg olíva-) olaj,

2 kávéskanál só,

1 kávéskanál bors,

halízesítő fűszerkeverék

Elkészítés:

A halszeleteket mindkét oldalukon megszórjuk sóval, borssal, csipetnyi fűszerkeverékkel, fokhagymával.

Egy nagyobb jénai edény aljára karikára vágott citromot teszünk, óvatosan ráhelyezzük a halszeleteket, és kevés olajjal meglocsoljuk(az edény méretétől függően 1-2 rétegben).

Előmelegített sütőben harminc percig sütjük.

A halszeleteket a jénai tálból lapátkanállal kiemeljük, tálra téve melegen tartjuk.

Az edényben visszamaradt citromos/fűszeres/halas levet a tejszínnel egy serpenyőben elkeverjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és állandóan kevergetve öt percig főzzük(én egy kis ételsűrítőt is tettem bele…).

Ezzel a mártással leöntjük a melegen tartott halszeleteket, és forrón, vajban forgatott széles(papardelle vagy tagliatelle) tésztával tálaljuk, citromkarikákkal díszíthetjük.

(A történeti hűség kedvéért az eredeti recept:

Hozzávalók (6 személyre): 8 szelet tengeri hal, 3 citrom, 1 pohár tejszín, 1 gerezd fokhagyma, 6 evőkanál (lehetőleg olíva-) olaj, 2 kávéskanál só, kávéskanál bors, halízesítő fűszerkeverék

Elkészítés: A halszeleteket mindkét oldalukon megszórjuk sóval, borssal, csipetnyi fűszerkeverékkel. Nagyobb serpenyőt egy evőkanál olajjal kikenünk, és a megtisztított fokhagymagerezddel jól bedörzsöljük. A serpenyő aljára két, karikára vágott citromot teszünk, óvatosan ráhelyezzük a halszeleteket, és kevés olajjal meglocsoljuk. Előmelegített sütőben harminc percig sütjük. A halszeleteket a serpenyőből lapátkanállal kiemeljük, tálra téve melegen tartjuk. A harmadik citrom levét a tejszínnel és a serpenyőben maradt lével elkeverjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és állandóan kevergetve öt percig főzzük. Ezzel a mártással leöntjük a melegen tartott halszeleteket, és forrón, vajas burgonyapürével tálaljuk, citromkarikákkal díszíthetjük.)

Eredeti tótszerdahelyi túrós rétes

Ez a recept eredeti saját gyűjtésen alapul kb. 2005-ből, azóta néhányszor sikerült is megsütnöm. Képek mellékelve! Ma valahogy ez jutott eszembe...

Hozzávalók:

• Tejbedara (1 csésze tejbe 3 kanál dara, kevés cukor)
• 1 zsemle tejben áztatva (előtte felaprítani a zsemlét, és annyi tejet hozzá, hogy pont ellepje, és nem kell kinyomkodni)
• Rizs (2 kanál rizs vízben megfőzve)
• 1 kg túró (a legjobb az „OKÉ”)
• 4 tojás sárgája
• 30 dkg liszt
• 4 dl tejszín (nem főzőtejszín!)
• 2 dl tejföl (Danone)

Tészta:

30 dkg lisztet, 1 kiskanál sót, 2,5 -3 dl vizet összekeverünk, jól eldolgozunk (legalább húsz percig!!!), a végén 0,5 – 1 kanál zsírt adunk hozzá, hogy jobban lehessen nyújtani. Kis cipó lesz belőle, a tetejét zsírral meg kenjük, nejlont teszünk rá, hogy ne ragadjon, majd a konyharuhát ráhajtjuk. Pihentetés 15-20 perc.

Töltelék:

Túró (OKÉ)

Tejbedara

Áztatott zsemle

Rizs

Kevés só

2 marék cukor (ízlés szerint)

4 tojássárgája

2 dl tejföl (Danone)

Rétes-nyújtás

A tölteléket elszórtan kell rátenni, hogy mindenhova kerüljön. Feltekerés, szeletre vágás, agyagtálba helyezés, majd a 4 dl tejszínnel felöntés. Kevés zsírral meglocsoljuk.

Előmelegített sütőben 150-175 fokon sütni. Akkor jó, ha már a közepe sem tejszínesen rotyog.