Az Erdők ízei gourmet vacsoraestről

Májusban részt vettünk már egy gourmet-vacsorán, ami nagyon elnyerte tetszésünket, ezért ennek sikerén felbuzdulva barátainkkal újra beneveztünk a Régimozi Étterem szervezésében egy gourmet vacsorára. 

A szervezők célja az volt, hogy a bennünk élő gyermek előbújjon, mint „Az Erdő íze” mesében Boróka bátyó, Bodza és a többi erdei manó, akik finom csemegékkel, lekvárokkal, szörpökkel, ételekkel látják el az emberek Nagy-piacát. Ahhoz, hogy ez a mese valósággá váljon, a Régimozi Étterem mindent megtett. 

"Valahol a Mecsek rengetegének közepén, de az is megeshet, hogy valamelyik csücskében (talán éppen az észak-keleti szegletén), létezett egy pirinyó falucska, melyet valamikor manók népesítettek be. Zölderdőfalván mostanság csak három szem manóka éldegélt, akik idejük javarészét azzal töltötték, hogy az ódon, kissé elavult gyárukban mindenféle finomságot készítettek.

A manók közül Borostyán Apó volt a legidősebb - mondhatnánk úgy is, hogy az igazgató -, ő irányította a munkát. A két manó-inas, Boróka Bátyó kisöccsével, Bodzával pedig hűen követte minden utasítását. Nagy ritkán, ha valamire még Borostyán tudományából sem futotta, vagy a féltve őrzött Manó-könyvben sem találtak rá utalást, az erdei forrás jó tündére, Harmatcsepp segítette ki őket. A sűrűben lakó állatkák pedig állandóan ott nyüzsögtek a manók körül. Hol segítették őket, hol útban voltak. Kora tavasztól késő őszig bezárólag folyt a munka, hogy a szörpgyárban elkészült málnákat, lekvárokat, teákat és minden más finomságot Csigavér, a manók fuvarosa majd elszállíthassa az emberek Nagy-piacára, hogy ott aztán jó pénzért túladjon rakományán.

Ez azonban, valamilyen oknál fogva sohasem történt meg. Az a rakomány mindenesetben a kamra polcán maradt. Hogy valóban így esett-e meg, nem tudni, bár igaz lehet.

Legalábbis, az erdő népe ezt beszélte, széltében-hosszában a nagy rengetegnek."

Az étterem ajánlata egészséges, zsírszegény, sok fehérjét tartalmazó, rostban gazdag vadhúsokból és erdei gombákból, zöldségekből, gyümölcsökből álló menüsor volt, amely hazai borokból álló párosítással került terítékre. 

A menüsorhoz megfelelő borok próbafőzés után kerültek kiválasztásra, Nagy Zita borblogtulajdonos közreműködésével.

A menüsor a következő volt:

Szalonna köntösbe bújtatott vadpástétom tökmagolajos zöldsalátával és pirított tökmaggal

Kertész Családi Pincészet, Etyek - Pinot Noir 2009

œ

Ehhez a fogáshoz nagyon illett a vargányás kenyér, és a frissen sajtolt tökmagolaj íze.

Fácánerőleves borókás galuskával

Bussay Borászat, Csörnyeföld – Esküvé 2011 (olaszrizling, rajnai rizling)

Ezt a levest sajnos nem fényképeztem le, pedig gyönyörűen átlátszó volt, pont olyan, mint amilyennek lennie kell egy erőlevesnek, és galuskák erőteljes borókaíze igazán különleges volt.



Vargányafelfújt tejszínes-zöldséges szarvasraguval

Borbély Családi Pincészet, Badacsonytomaj – Kőmagas 2011 (rajnai rizling)

œEbben a fogásban lehetett igazán "összekóstolni" a vargánya és a vad ízét, amelyet a tejszín lággyá tett. 

Szeder sorbet

Kertész Családi Pincészet - Carla nyers pezsgő

œ

Ez a sorbet hivatott az egyes fogásokat "szétválasztani", a küldetése jelentem, sikeres volt!

„Pofa be!” –avagy Szaftos vargányás vadmalacarc "Makacs nyakas" - avagy Szaftos vargányás vadmalacnyak

kerti zöldségekkel és sütőtökös pöcsmácsikkal

Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet - Montenuovo Cuvée 2008

(cabernet franc, merlot, syrah, zweigelt)

œ

Ennél a fogásnál az eredeti menüsor módosítását az indokolta, hogy ebben az évszakban nehezen beszerezhető a vadmalacnak az arca.  

„Könnyített” csokoládéfelfújt málnaraguval

Vylyan Pinot Noir 2008

A csokoládé és a málna együtt - nagyon ütős! 

Köszönet a Régimozi Étteremnek a finom ételekért, a Borgőz blognak az ételekhez kínált finom borokért!

Gourmet vacsora a Régimozi Étteremben

Pénteken - némi logisztikát követően - sikerült kiszabadulnunk a hétköznapokból, gourmet vacsorán vettünk részt a Régimozi Étteremben.

Az étterem csapata az elmúlt évben több szakácsversenyen megmérettetett, az itt minősített ételekből készült el a vacsora menüsora. Ezeknek az ételeknek az átlag háziasszony nem áll neki, mert vagy az alapanyagok beszerzése nehézkes, vagy maga az elkészítés olyan időigényes, hogy inkább lemond róla. (Ha egy receptnél több, mint harminc perc elkészítési időt látok feltüntetve, már tovább is haladok.) Természetesen a recepteket nem árulta el az étterem vezetője, egy-egy ételnél utalt az elkészítés módjára, például a házi tésztanyújtás mikéntjére, de ettől nem hiszem, hogy bárki is lázba jött volna, és rohant volna másnap az üzletbe tésztanyújtó gépet venni.

A vacsorán részt vett Nagy Zita, aki a Borgőz borblog tulajdonosa, és aki ott volt a gourmet vacsora előtti próbafőzésen is. Az Ő tolmácsolásában kaptunk ízelítőt az ételekhez szánt borokról. A harmónia - étel és ital között - szakértők által biztosított volt.

Az étel- és borsor:

  

Paradicsomos zöldkagylóragu, friss bazsalikommal

Vylyan Kszí 2012 

Kacsamájpástétom almazselével ropogós házi kenyérrel

Dobogó Tokaji Furmint, Dobogó Pincészet 2011

Parajkrémleves paprikás kecskesajt-galuska betéttel

Füstölt vajhal rák-raviolival, citromos borhabbal

Szeremley Rizling 2010

Éji marhapofa kerti zöldségekkel és vargányás dödölle tallérokkal

Vylyan Kecske 2008

Epres tiramisu tortácska & fehér kávéhabos "elefántkönnycsepp" duettje

Borbély Családi Pincészet Késői szüretelésű Zeusz 2011 

A paradicsomos zöldkagylóragu visszahozta a hosszú tél után a tavaszt, sőt, a nyarat idézte, a nyaralást a tenger partján, ahol sokkal több lehetőségünk van kagylót enni, mint hazánkban. Nekem az egyik gyengém a kagyló, szerintem nagyon finoman volt elkészítve, bár egyesek szerint hiányzott belőle a szárított paradicsom. (Nekem nem.)

A kacsamájpástétom ízletes és dekoratív volt egyben, és volt lehetőség megkóstolni só nélkül, és sóval is. A hozzá felszolgált ún. babakenyér egészen különleges összhangot teremtett az ízek között, nem mindennapi párosítás!

A parajkrémleves selymes ízéhez egészen egyedülálló összhangot teremtett a kecskesajtos levesbetét, annyira különlegeset, hogy nem is találtak a szakértők a leveshez illő bort. Így ezen fogáshoz nem járt bor, de nem is hiányzott.

A füstölt vajhal sütése nagyon jól sikerült, pici kéreg képződött rajta, belül valóban - illően nevéhez - vajhoz hasonlóan omlott a szájban. A tavaszt idézve kétféle spárga járt még az ételhez, amely elkészítése során megőrizte ropogós mivoltát. 

Az éji marhapofa onnan kapta a nevét, hogy egy egész éjjel konfitálódik, hogy aztán vajpuhán kerüljön a tányérra. Én még életemben nem ettem ilyen jól elkészített, omlós, szájban olvadós marhahúst. A hozzá felszolgált vargányás dödölletallérok már bizonyítottak a Dödölle fesztiválon, és méltán nyert díjat ott. A még ropogósra párolt kis zöldségek igazán pikánssá tették az ételt.

Az epres tiramisu tortácska mutatós és egyben nagyon finom lezárása volt a vacsorának, az epernek igazi eper íze volt (magyar eper), az "elefántkönnycsepp" (külön képet nem találtam róla) pedig kávés befejezést nyújtott a vacsorához.

Mindent összevetve úgy érzem, sok új ízélménnyel lettünk gazdagabbak, sőt, még a konyhába is betekintést nyerhettünk, megnézhettük, hol készült az a sok finomság. A konyha - számomra meglepően  - kis méretűnek tűnt, viszont, hogy jól felszerelt, az látszott rögtön. Apróbb titkokra is fény derült az este során, azt is megtudtuk, hogy az étterem chefje nem szereti a pacalt és a vadast, bár mindkét ételt elkészíti, sőt, a vendégek meg is eszik.

Képek: innen és innen