Régi vágyam vált valóra tegnap, amikor részt vehettem Stef gasztroműhelyének első örömfőzésén.
Mindig érdekelt, hogy mi lehet a kulisszák mögött, azaz a konyhában akkor, ha egy igazi séf főz. És itt most nem a rengeteg mosogatnivalóra gondolok, amit Stef maga mögött hagyott egy-egy fogás elkészítése után...
Anélkül, hogy elárulnám a szakmai titkokat több fontos információhoz is jutottam, a teljesség igénye nélkül néhány:
- A legjobb minőségű alapanyagokat a Vásárcsarnokban lehet beszerezni.
- Az al dente tésztafőzés - a száraztésztától a még roppanósig.
- A paradicsomhámozás, amikor a paradicsom meghámozza önmagát.
- A rák tisztítása - különösen ügyelve a bélcsatornára.
- Szerecsendió reszelése úgy, hogy közben ne ejtsük bele a besamelmártásba.
- Besamelmártás: gyorsabban, csomómentesen, trükkösen.
- A tökéletes gnocchi elkészítése - nagyon egyszerűen, házi formában, nem géppel legyártva.
- Miért nincs értelme a fokhagymanyomónak.
- Miért kell kétféle hús a bolognai raguba.
- Mitől isteni finom a carbonara szósz (nem a Maggitól).
- Hány gramm tésztával számoljunk egy felnőtt férfi, egy felnőtt nő és egy gyerek esetében, hogy ne kelljen kidobnunk a maradék tésztát. (Stef szerint szentségtörés újramelegíteni másnap a tésztát a mikróban. Erről a jelenlévők között megoszlottak a vélemények. :) )
Különösen az tetszett a rendezvényen, hogy nagyon szuper csapat jött össze, mindannyian kiéhezve a tudásra (és persze az elkészített ételekre is); bátran lehetett kérdezni, és választ is kaptunk kérdéseinkre.
Egy nappal korábban még nem feltételeztem volna magamról, hogy nekiállok gnocchi-t gyúrni, ma már bátran neki merek állni, sokkal egyszerűbb, mint gondoltam volna előtte.
Köszönöm az élményt: Stef, Eli és Judit!