Ötödször is Bikal

Mint a család krónikása, megírom legújabb utazási élményünket.

  2017. augusztusában jártunk utoljára Bikalon, a gyerekek is, mi is már nagyon vártuk az újabb bikali élményeket. Idén, magunk mögött tudva a vírusos-karanténos-digitális oktatásos megpróbáltatásokat, úgy döntöttünk, hogy május 28-tól 31-ig lefoglaljuk szállásunkat a Puchner birtokon. (Ez a gyerekek olvasatában azt is jelenti, hogy két nap nem mentek iskolába.)

Tekintettel bundás-szőrös családtagunkra, Jürgen elhelyezéséről is gondoskodni kellett, aki kiválóan vette az akadályokat ideiglenes befogadó családjánál, ahol mindenki - beleértve a szomszédokat is - Jürgen körül ugrált. Hálás köszönet a macskaszittelésért! :) 

Jürgen itt még csak szabotálni akarja az elutazásunkat:

Bikal ötödször is elvarázsolt bennünket, mind az élménybirtok, mind a szállásunk kiváló volt. Most a Liget-házban kaptunk szállást.

Ezen a képen a megérkezés öröme látszódik a gyerekeken:

Az elmúlt években számos fejlesztés történt a birtokon, új gyermekeknek való csúszdás fürdőrész épült, a fürdőház is teljesen átalakult, és egy új "középkori" játszótér is épült:

Természetesen a fürdés volt a legnagyobb szenzáció:

Az élménybirtokon az állatok még mindig lenyűgözték a gyerekeket, Nóra nagy élménye volt, hogy talált egy lúdtojást (?), és ragaszkodott hozzá, hogy hazavigyük azt. Ahhoz is ragaszkodott, hogy tükörtojásként szeretné megenni. A képen látszik, hogy mennyivel nagyobb a lúdtojás, mint a tyúktojás. Nóra állítása szerint Ágoston korábbi sérelmét (amely szerint Ágostont megkergették a ludak) bosszulja meg ezzel a tojásevéssel...

Próbálkoztunk elhagyni szálláshelyünket egy pécsi kirándulás erejéig, azonban a gyerekek nagyon hamar visszavágytak a fürdési lehetőséghez, így nem sokat időztünk Pécsett:

Az élménybirtokon május 30-án gyereknap volt. Mindhárom gyermek meglovagolta a "bikát". Kell ennél több?! 

A következő párbeszéd is elhangzott Nóra és közöttem:

Nóra: Hol van Apa?

Én: Elment fabatkát vásárolni a gagyizdába. (Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot valaha kimondom.)

Élményekkel gazdagodva, kipihenten értünk haza Jürgennel. Ő egész délután a megszokott vörös selyemtakaróján pihente ki a távollét fáradalmait:

Korábbi évek bikali élményei itt:

2017. augusztus (Élménybirtok - kovácsműhely) 

2016. július (Élménybirtok - kovácsműhely)

2014. augusztus (Élménybirtok - középkori lakosztály)

2014. május (Palota) 

Negyedszer is Bikal

Senki nem vádolhat azzal, hogy nem szeretem a változatosságot, viszont amikor tavasszal a nyaralásról döntöttünk, egyértelmű volt, hogy újra az élménybirtokot választjuk. Azért mert a gyerekek is nagyon szeretik, nekik Bikal egyet jelent a nyaralással, és nekünk, felnőtteknek is biztosítja azt a pihenést, amire vágyunk. 

Szállásunk most is a kovácsműhelyben volt, mint legutóbb. A lakosztályhoz tartozott két hálószoba, nagy, kényelmes nappali, fürdő, három tévével. (Bár az utóbbi időben eléggé leszoktunk a tévéről, a gyerekek is, mi is. Mi azért, mert az új házunkban csak a gyerekszobában van tévé, a gyerekek azért, mert inkább egyéb - interaktív - eszközöket nyomogatnak tévézés helyett. Igazából sem a brazil szappanoperák, sem a híradások nem kötnek le bennünket, a régi házban is már csak a főzős műsorokat néztük, kedvencünk a Gasztroangyal volt vasárnap esténként...)

A lakosztály téglaburkolatát a "romos" jelzővel illették a gyerekek, hiába, nem tudtak átszellemülni a középkori hangulat felé... (Egyébként az új ház építéséhez vett telken is volt egy romos ház, hiába került lebontásra, továbbra is a romos házat megyünk megnézni a gyerekek szerint.) Megtekintettük a kastélyt is, igazán gyönyörű.

Természetesen a fürdés volt a fő attrakció Bikalon a gyerekeknek, nagyon élvezték. Tekintettel arra, hogy sok gyerekes család volt abban az időben a birtokon, még a marokkói fürdőt is megnyitották a kiskorúak előtt, aminek nagyon örült az aprónép. Blanka már karúszó nélkül, az ikrek még karúszóval szelték a "habokat" a medencében. Külön öröm Bikalon mindig, hogy nincsen tömeg, bátran lehet ugrálni a gyerekeknek, senki nem szól rájuk. 

A gyerekeket kétszer fizettük be "délutáni gyerektáborba", ahol kreatívkodtak, tányért, köveket festettek, agyagoztak, rajzoltak, moziztak, mi meg gyerekmentes két órát nyertünk magunknak. 

Továbbra is nagy kedvencek az állatok, idén a szervezett etetésbe is be tudtak kapcsolódni a gyerekek.

Idén a gyerekekkel ún. gyerek-disco-ba is elmentünk, viszont ettől a programtól valahogy nem voltak lenyűgözve... Erről természetesen nem a szervezők tehetnek, hiba, hogy a gyerekek nem eléggé muzikálisak...

Gyerekeink varázslóiskolában is jártak:

Ottlétünk alatt megnéztünk két lovagi tornát, az egyiken még Blanka is a porondra ment (önként). Gyerekbarát félórás előadás, viszont a lovasoknak oda kell tenni magukat. Nekem nagyon tetszett, és a gyerekeknek is élmény volt.

Az ellátással mi most is meg voltunk elégedve, bőséges és változatos volt, és ha nem foglalkozom azzal, hogy a gyerekek étkezése főként sült krumpliból, párolt rizsből, pizzából állt, akkor elégedett vagyok. Egyszerűen nem értek rá enni, mert a vacsora helyszínén a foglalkoztató sarokban sokkal izgalmasabb dolgok történtek, mint a vacsoraasztalnál... Azért néhány szelet dinnyét néha sikerült Ágostonba diktálni pluszban. A reggelinél a sláger a tejbegríz és a tejberizs volt a gyerekeknél, a habos kakaó nem aratott sikert náluk, ahogy nálunk felnőtteknél sem a kávéjuk... Viszont jégkrém is minden ebéd része volt...

Vacsora után a játszótér elkerülhetetlen volt:

Sikerült idén is tartalmas napokat töltenünk Bikalon.

Bikal 1.

Bikal 2.

Bikal 3.