Nórika már több hete intenzíven mozgatta az egyik első fogát, többször is kapacitálva Otti dadust arra, hogy húzza ki neki a fogacskáját. Otti néni türelemre intette Nórát, aki temperamentumához mérten viszonylag türelmes is volt, de Pünkösd napján már végképp pontot akart tenni az ügy a fog végére.
Ehhez partnernek bizonyult édesapja, aki először cérnát kötött a mozgó fogára, a cérna másik végéhez pedig féltéglát. A féltéglát Nóra kezébe adta, azonban a cérna simán lecsúszott a fogról, hiába hajította el Nórika a téglát...
B tervként a fogóra esett a választás, amely némi fertőtlenítés után szolgált orvosi eszközként.
A tervet siker koronázta, a fog pikk-pakk kihúzásra került.
Nórika örült, a fogtündérnek szánt rajzai bekerültek a párnája alá.
Másnap reggelre a fogtündér a párna alá csempészett 200.- Ft-ot és némi csokit. (Mentségére legyen mondva, hogy Pünkösd napján nem sok bolt volt nyitva, nyilván az ő lehetőségei is korlátozottak voltak e téren.)
