A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeparációs szorongás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeparációs szorongás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 8., péntek

Szeparációs szorongás este fél héttől negyed nyolcig

Hosszasan elmélkedve, utánaolvasva Ágoston újabban felvett esti szokásáról, rájöttem, hogy szeparációs szorongása lehet neki. Régebben rosszul voltam ettől a kifejezéstől, hogy szeparációs szorongás, Blanka kiskorában ez nem merült fel, vagy ha igen, én nem annak tudtam be, hogy éppen "anyázik". De - mint tudjuk - minden gyerek más, és még az ikertestvérek is nagyon különbözően tudnak viselkedni. 

Ágoston mostanában felvette azt a szokást, hogy esténként, ha nem vagyok a közelében, nyafogásban, rosszabb esetben üvöltésben tör ki. Ez azért is furcsa, mert Ágoston áldott jó gyerek, nem szokott hisztizni, meg sem közelítette (eddig) a hisztizési hajlandósága a lányokét. Minden átmenet nélkül csak a közelemben, a kezemben érzi jól magát, vagy akkor, ha mellé térdelek, és együtt játszunk. 

Ehhez kapcsolódik, hogy pár napja fürdeni sem hajlandó. Az a gyerek, aki imádott eddig pancsolni, a fürdőszobát úsztatni vízzel, egyik napról a másikra üvölt, ha a fürdőkád közelébe (!) viszem. Ez független attól, hogy ki fürdeti, ha ott állok mellette a kádnál, akkor is üvölt. Nehéz ezt elhinni annak, aki látta ezt a videót.

Amúgy napközben semmi gond a kicsikkel, itt is látszik, milyen jól elvannak. Felmásznak, kihúznak, alányúlnak, pakolnak, megráznak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Legjobban azt szeretik, ha szabad a vásár, és az egész lakást bejárhatják, és ott randalírozhatnak, ahol nekik az jólesik.

Visszatérve Ágoston szeparációs szorongására a Kismamablog szerint a szeparációs szorongás a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezdi jobban “őrizni” az anyát. A legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon az anya a dolgát végzi, megijed, hogy elment az anya és sírni kezd. 

Megoldás erre a türelem, és nagy empátia. Bízom benne, hogy a türelmem és az empátiám is elégnek fog bizonyulni a helyzet kezelésére!