2019. karácsonyára készülve

A családi videónk itt nézhető.

A videó akkor élvezhető igazán, ha van négy és fél perced, be tudod kapcsolni a hangszórót, és hátradőlve megnézed a mi családunkat. 

Ezek vagyunk mi - 2019. decemberében.

Mint azt megtudtam az internetről: 2019. év az elengedés éve.

Régi ruhák, se veled, se nélküled kapcsolatok, energiavámpírok és más emberek véleménye, akik nem aktív részei az életemnek, no, ezektől kell megválnom.

Ez az év lehetőséget adott arra, hogy elengedjem azt, aki egykor voltam, és elkezdjek végre szabaddá válni. 

Ez az év arról szólt, hogy elengedjem a kételyeimet, az ellenállást és a tétovázást, hogy elengedjem a múlt nyomasztó foszlányait.

Ebben az évben megengedtem magamnak a félelmet, így az már nem ural többé, ahogy azt is, hogy képes vagyok tisztán látni minden helyzetet anélkül, hogy a kétségeim irányítottak volna.

Ebben az évben talán megláttam végre az emberek igazi arcát – így a ragaszkodás sem tart fogva örökké. 

Remélem, hogy elengedtem a múlt minden rossz emlékét, mert pontosan tudom, hogy más lesz nélkülük az életem.

Még köszönetet mondok mindenkinek, aki segített vagy akit el kellett engednem. Nem vagyok már az a személy, aki régen voltam, és soha többé nem leszek az, aki ma vagyok.

Elfogadom, ami van.

Elengedem, ami volt.

Hiszek abban, ami lesz.

Mi

Blanka

Nóra

Ágoston

Jürgen

2014-ben már fogadtunk egy hivatásos fotóst, hogy örökítse meg életünket néhány fényképbe sűrítve.  Az akkori  bejegyzés 2014. nyarán  született, a slide show itt nézhető meg.

2017. Karácsonyára

Néhány napja már elkezdődött a karácsonyi jókívánságok érkezése, e-mail-en, sms-ben, Facebook-on, képtelenség valamennyi karácsonyi üdvözletet viszonozni, csak néhány, kifejezetten nekem szóló üzenetre tudtam válaszolni. 

Én ezzel az Ed Sheeran - Andrea Bocelli dallal  kívánok minden kedves ismerősömnek, barátomnak boldog karácsonyi ünnepeket. Ebben a dalban minden benne van, amit kívánni lehet: tisztelet, türelem, bizalom, hit, remény. Ahogy ez a fiatal angol énekes nézi Andrea Bocelli kottaolvasó ujjait, ahogy Andrea Bocelli "vezényel", amilyen tiszteletet tanúsítanak egymás iránt sok mindent elárul.

Álljunk meg öt percre a nagy karácsonyi előkészület közepette, és nézzük meg ezt klippet. Ahogy tegnap este a férjem megmutatta nekem a 128. linzerkarika készítése közben. Mert ezek a pillanatok fontosak, nem az, hogy elkészül-e az ötödik fajta sütemény és tökéletesen tiszta lesz-e ház... (nem lesz).

Fontos, nemcsak karácsonykor, hogy engedjük el elvárásainkat, fogadjuk el embertársainkat, ne kritizáljunk szünet nélkül. Legyen sokkal több türelmünk, próbáljuk megérteni a mások motivációit, ne hibáztassunk, ne keressük mindennek az okát, higgyük, hogy semmi sincs véletlenül, hiszen hibáinkból is tanulunk. Feltételezzük a jót! Még akkor is, ha így gyakran csalódunk, de sokkal rosszabb érzés bizalmatlankodni folyamatosan, mint néhányszor csalódni. Felejtsük el a tökéletességre való törekvést, nem való mindenkinek, nem születtünk mindannyian Teréz anyának. Ne nehezteljünk a gyerekekre, ha látszólag teljesen értéktelen dolgokon összevesznek, hiszen úgyis kibékülnek perceken belül. Ez is a gyerekkor része. Örüljünk az apró örömöknek is, engedjük meg néha, hogy a gyerekek egész nap pizsiben legyenek, semmi bajuk nem lesz ettől egy szombati napon... "Fogyasszuk" nagy átéléssel a gyerekek által készített gyurma-spagettit, és dicsérjük őket, hiszen olyan gyorsan nőnek, jövőre, lehet, nem gyártanak már nekünk... Őrizzük, amíg tudjuk a "karácsonyi csodát", hiszen a szeretet körbevesz bennünket, nézzünk karácsonyi filmet, például ezt (mi ki nem hagynánk ilyenkor):

Igazából szerelem

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2016. Karácsony

2016. őszén úgy döntöttünk, hogy inkább több, kisebb értékű ajándékot kapjanak a gyerekek karácsonyra, mintsem méregdrága játékokat, ezért az ajándékok nagy részét Kínából rendeltünk - még október végén. Arra mi sem számíthattunk akkor, hogy a Magyar Posta egyszerűen nem bírta a rohamot. Így január elején is van még olyan "ajándékunk", amelyet karácsonyra szántunk a gyerekeknek, sőt, még Macskenzon karácsonyi ajándéka is csak január 4-én jött meg. Így kapott Macskenzon karácsonyra plüsspatkányt. Gyakorló szülőként azonban ez nem zökkentett ki bennünket a karácsonyi készülődés forgatagából, mivel nekünk általában mindenre van B tervünk (van, hogy C és D terv is kell).

Nórikám reakciója a plafonig érő karácsonyfára a Gyerekszáj rovatban olvasható... :)

Azt nem tudom, hogy jövőre a gyerekek valóban elfogják-e hinni még azt, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Blanka idén már nagyon forszírozta, hogy nekik miért kell menni a mamához, és addig mi szülők ugyan mit csinálunk?! (Gondolom, az iskolában az osztálytársaitól hallott már ezt-azt...) Nyilvánvalóan a gyerekek nem hülyék, és vannak olyan szülők, akik együtt díszítik a karácsonyfát a gyerekekkel, de én úgy gondolom, hogy sokkal szebb gyerekként úgy a karácsony, ha az ünnepet körbeveszi valami varázslat. Ahogy december elején kivilágítjuk a házunkat arra csak azt a szót használják a gyerekek, hogy "varázslatos"... Imádják (velem  együtt) a karácsonyi fényeket, a kivilágított ünnepi díszbe öltözött várost... Szeretném, ha minél tovább gyerekként tekintenének az ünnepre...

Nagy sikere volt az IKEÁ-ban beszerzett karácsonyi csillagnak, amelyet még a karácsonyfa lebontása után is fent hagytunk a plafonon (bár Nórika megtapogatta, és azt mondta, hogy papírból van...).

Blanka nagyon örült a világítós medvetalp párnájának, viszont a barátság-karkötő-fonal-szett még nem neki való.

A homok állagú gyurmáról most nem szeretnék megemlékezni, mert konkrétan még a macska is homokos volt a műalkotások készítése során...

Azt már korábban is észrevettük, hogy a gyerekek nem értékük alapján kezelik az ajándékokat (az eredeti Barbi baba is ruha nélkül hever a százforintos babák között a babás dobozban). Arra azonban nem számítottam, hogy Nórika a legjobban egy "bundás" pizsamának örült, amely leginkább egy macis jelmezre hasonlít. (A nyuszifül is menő ajándék volt!) Nórikáról alig lehetett leimádni Karácsony napján a bundás pizsit, azt mondta, hogy száz-milliószor fog benne aludni.

Nórika részére a kiemelt ajándéknak szántunk egy ametiszt kőből faragott kis elefántot, amelyet már december 25-én reggel sikerült több darabra törni, viszont ragasztás után eredeti rendeltetésének megfelelően "használható".

Aztán ünnepek után "előkerült" az eredeti ametiszt is (szintén ragasztáson esett át).

Ágoston rugós terepjáró autója még szenteste széttörött, és Nórika kitartó és állhatatos megjavítani akaró erőfeszítéseinek ellenére sem működik azóta sem. (Ágoston azóta kapott új terepjárót.) A GEOMAG továbbra is siker Ágostonnál, elég tekintélyes mennyiségűre növekedett az állomány, lehet építeni belőle sok mindent. Az IKEÁ-s vonatsín és vonatszerelvények szintén megszaporodtak az ünnep során, egészen bonyolult pályákat is lehet alkotni, szerencsére Ágoston alkot is.

Még mindig a grillezett pisztráng az az étel, amelyet mindegyik gyerek szívesen megeszik.

A macskás szőnyeg nagyon menő, bár a macskát hidegen hagyja. 

A macska sokkal szívesebben felügyeli a gyerekek fürdését a mosógépről nézve.

Ennyit a karácsonyról így három hét távlatából; mindenkinek boldog új évet kívánok!