Pünkösd az Ikrek jegyében

Pünkösd hétfő délutánján szunyókálás helyett a gép előtt ülök ugrásra készen, hogy Á. fiam - aki 5,5 hónapos -  mikor fog felébredni és üvölteni az elmaradt ebéd miatt. 

Pedig az egészről csak Á. tehet. Egyszerűen kinevetett ahogy közelítettem felé a cumisüveggel, és nem volt hajlandó enni a szokásos időben, ahogy azt N. ikertestvére tette. Á. fiam gügyörészett és vigyorgott. Innentől nem volt más választásom, Őt is letettem aludni a szokásos időben, mintha evett volna. El is aludt a kis drága, de persze korántsem olyan nyugodtan, ahogy tele hassal szokás, úgyhogy most várom, mikor szólal meg a bébiszitteres őrző-védő berendezés, hogy Á. üvölt és követeli a jussát. 

Az is érdekes, hogy az ikrek hogyan reagálnak egymás hangjára, sírására. Azt vettük észre, hogy amikor baj van (hasfájás, nátha vagy egyéb betegség) és akkor sír valamelyikük, akkor szolidaritásból a másik is rákezdi olyan tessék-lássék módon. Ha meg nincs olyan nagy baj (hisztit diagnosztizálunk), akkor simán szunyókál a másik testvér, hiába üvöltenek mellette.

Nagyobbik lányomtól szoktam kérdezni néha, ha nagyon sír a húga, hogy árulja el, miért sírhat szerinte, hiszen Ő még közelebb van a babanyelvhez, jobban megérti testvérét talán, mint az édes anyukája. Egyszer ezt válaszolta az én okos, 2,5 éves B. lányom: "Azért sír, mert az apukája elment dolgozni, és otthagyta a bölcsiben." Ezt követően többször már meg sem mertem kérdezni ebben a témában a véleményét... 

Ikernek lenni érdekes dolog lehet, de az még jobb lesz, ha a három gyermekem korban már annyira "összenő", hogy együtt tudnak játszani a játszótéren, és nekünk csak tényleg ülni kell a padon és figyelni őket. Azt vettem észre, hogy egyke gyerekek, akiket elvisznek a szüleik a játszótérre, erősen szülő-függők, nehezen szakadnak el szocializálódni a többiekhez. Most még B. is ilyen, hiába jár bölcsibe. Hanem majd kb. két év múlva a három gyerekem olyan vidáman fog együtt játszani a játszótéri homokozóban, hogy csak na. Ezzel az idilli képpel mára be is fejezem az írást. 

Bezzeganyu

Háromgyerekes anyaként nem tudok szó nélkül elmenni a "Bezzeganyu"-n  megjelent cikken.

Bezzeganyu cikk

Azon túl, hogy a cikk utáni kommentelés csak hosszadalmas regisztráció után lehetséges (ami után visszadobott a rendszer, hogy sikertelen, pedig mindent kitöltöttem) nem értek egyet a cikk írójának alapvető hozzáállásával. Elolvastam, és első blikkre nem jöttem rá, hogy mi a bajom. 

Kis idő után villant be, hogy semmi baj a cikkel, nagyon okos, aki írta, csak éppen az érzelem hiányzik belőle. Megjegyzem nem is feladata az ilyen témájú elemző cikkeknek érzelmi húrokat pengetni, de ha már egyszer e helyen: http://bezzeganya.postr.hu/ jelenik meg, akkor valami biztatót sugározzon a több éve otthon TGyÁS-on, GYED-en, GYES-en lévő többgyerekes kismamáknak. Itt most nem Polcz Alainra gondolok, akinek munkásságát példa értékűnek tartom a halál, a gyász feldolgozásában. (Ideje a meghalásnak)

Lehet csatát kezdeményezni a gyerektelenek és a több gyermeket vállalók, akarók, szeretők között, de úgy vélem, ez teljesen felesleges időpazarlás, mert nincs abszolút igazság.

Nincs abszolút igazságos nyugdíjrendszer, és az élet sem igazságos, sokszor úgy érezzük. Hosszútávon azonban az erők mindig kiegyenlítődnek, úgy vettem észre, hogy az adott és a kapott pofonok értéke mindig nullára jön ki. (Ez rövidtávon, amikor nagy a baj, nem értelmezhető.)

Csibike még 2010-ben álmodott egy gyógyszertárat magának

Egyik kedvenc bloggerem, Csibike, nagyon jó bejegyzése. Még 2010-ben írta, azóta többször elolvastam. Azt nem tudom, hogy Csibike tudja-e: már kapható az a bizonyos "Lesz@rom" tabletta a boltokban. De tényleg! :) 

http://csibikeblogja.blogspot.com/2010/01/almodtam-egy-vilagot-gyogyszertarat.html

Doktornéninél

B-t ma visszavittem a Doktornénihez, hogy hivatalossá tegye: nem beteg B. és mehet bölcsibe. B. már a rendelő várójában ezt a tényt félhivatalossá tette, miután többször le kellett szednem a pelenkázóasztalok tetejéről (mert Ő még pici baba), húzogatta a székeket, sikított, bohóckodott. A rendes (beteg) gyerekek az anyukájuk ölében ültek, és némán figyelték a rögtönzött mini előadást B. részéről, aki elismerően söpörte be a gyerekek néma mosolyát, az anyukák (kicsit néhol megvető) sóhaját, kényszeredett szabadkozását, együttérzését felém. Én már nem magyarázkodtam, csak megjegyeztem, hogy inkább ilyen legyen, mint beteg. Éreztem a sajnálatot, pedig én élveztem, hogy nem beteg B. Közben A. hívott, hogy a pici babák nem akarnak aludni Á. csak vigyorog, N. határozottan eladja a házat. És még nincs reggel kilenc... :)

N. beteg:(

Annyira sajnálom, pici kis babám náthás, köhögés gyötri...