2018. szeptember 17-én Nagykanizsán, a Piarista Esték előadássorozat keretében a Bethesda Gyermekkórház ADHD Centrumának két szakembere, Németh Sándor és Sorompóné Fléger Ildikó tartott előadást "ADHD-val élni és élni hagyni - Segítség az ADHD-s gyermekek világának megértéséhez" címmel.
Rendkívül ritkán tud lekötni kétórás előadás minden perce, most sikerült. Gyakorlatilag minden üresjárat nélkül, hasznos új információkhoz jutottam érintett (ADHD-s) gyermekem világának megértéséhez. Külön öröm a számomra, hogy első osztályt kezdett ADHD-s gyermekem tanító nénijét is meg tudtam invitálni az előadásra, aki szintén nagyon hasznosnak tartotta azt.
Amióta kiderült, hogy Nórika ADHD-s, igyekeztem sokat olvasni a témában, néha már úgy éreztem, hogy "telítődöm ADHD-val", de az előadások alatt értettem meg csak igazán, milyen keveset tudok, és milyen nagy tudású, tapasztalatú előadókat hallgatok. Mivel az előadás teljesen lekötött, jegyzetelésre csak korlátozottan volt módom és lehetőségem, néhány fontos üzenetet azért csak sikerült gyöngybetűimmel leírni. Teljesen szubjektíven nekem az itt leírt üzenetek jöttek át.
Ugyanakkor aki teheti, mindenkinek ajánlom, hogy élőben hallgassa meg a szakemberek előadását, akik életből vett, akár saját személyes, családi példákkal világítottak rá rendkívül pozitív módon az ADHD-val küzdők nehézségeire, örömeire. Az ellenőrzőbe történt - ma már vicces - tanári beírások felolvasása rávilágított arra, hogy korábban is volt ADHD, csak nem így nevezték. Neveletlenek vagy egyszerűen csak rosszak voltak régen a gyerekek.
Ugyanakkor aki teheti, mindenkinek ajánlom, hogy élőben hallgassa meg a szakemberek előadását, akik életből vett, akár saját személyes, családi példákkal világítottak rá rendkívül pozitív módon az ADHD-val küzdők nehézségeire, örömeire. Az ellenőrzőbe történt - ma már vicces - tanári beírások felolvasása rávilágított arra, hogy korábban is volt ADHD, csak nem így nevezték. Neveletlenek vagy egyszerűen csak rosszak voltak régen a gyerekek.
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy az ADHD nem betegség, hanem ZAVAR, és mivel nem betegség, nem is gyógyítható. Diagnosztizálásának szakmai kritériumai rögzítettek (12 éves kor előtti felfedezés, több helyzetben, legalább hat hónapja tartósan, stb.).
Ami az ADHD-soknál hiányzik, az az impulzus-kontroll, hiszen az impulzivitás jellemző tünetük, leegyszerűsítve: nem tudják kontrollálni érzelmeiket.
Az ADHD-sok figyelme maximum 20 percre köthető le, ezt célszerű lenne figyelembe venni a pedagógusoknak, és 20 perc után különböző játékos mozgásformával felváltani a tanórák ülve maradós rendjét, akár úgy, hogy képzeletbeli szilvát szednek a gyerekek a fáról, majd lehajolnak felszedni a fáról lehulló gyümölcsöt.
A szakemberek szerint egy átlag 30 fős osztályban 1 maximum 2 ADHS-st lehet integrálni, hármat már nem igazán.
Azt már sok helyen olvastam, tudtam is, hogy nem jó az ADHD-soknak a túl sok inger, zavarják őket a fénycsövek vibrálása, az erős, számukra kellemetlen szagok; viszont Nórika ún. tapintási érzékenységét (túlzott vonzódás a selymes, általa "bundás"-nak nevezett anyagok iránt) nem kötöttem az ADHD-hoz. Ez is magyarázat számunkra, miért van 1020 simogatnivaló plüssállattal körülvéve. (Csak plüssmalacból hét db van otthon, minél "bundásabb", annál jobb.)
A szakemberek által társas ügyetlenségnek nevezett jelenség - amely a negatív önkép kialakulásában játszik nagy szerepet - is összefüggésbe hozható az ADHD-s jellemzőkkel, akárcsak az, hogy képtelen sorban állni, a sorára várni.
Fontos az ADHD-s gyerekek esetében az alvásrendezés, alvási idő előtt közvetlenül nem szerencsés a tévézés, sem az édességfogyasztás, mert az felpörgeti őket. Azért is van sok ADHD-snak elalvási nehézsége, mert hiába csukja be a szemét, a máshogy huzalozott agyában a benti "mozijuk" folytatódik.
Fontos az ADHD-s gyerekek esetében az alvásrendezés, alvási idő előtt közvetlenül nem szerencsés a tévézés, sem az édességfogyasztás, mert az felpörgeti őket. Azért is van sok ADHD-snak elalvási nehézsége, mert hiába csukja be a szemét, a máshogy huzalozott agyában a benti "mozijuk" folytatódik.
Nagyon tetszett, hogy Németh Sándor az ADHD-s gyerekek és Kincsem, a híres versenyló között párhuzamot vélt felfedezni, nevezetesen, hogy Kincsem kifejezetten csak a gödi istálló vízét szerette, a versenyeire is lajtoskocsival kellett szállítani a vizet(!), és erősen társfüggő volt, mert egy fekete-fehér macska nélkül edzeni sem volt hajlandó. Ugyanakkor egyedi volt, különleges, sem előtte, sem utána (valószínűleg nem is lesz) olyan versenyló, aki 54 alkalommal áll versenypályára és 54 alkalommal győzelmet arat. Mert a legtöbb ADHD-sra jellemző a versenyszellem, és kitartóak is tudnak lenni abban, amit szeretnek. Veszíteni viszont nem tudnak és nem is akarnak. Betörni nem lehet az ADHD-sokat sem, csak megszelídíteni. És ebben rejlik a titok is: "Nem betörni, megszelídíteni." - akárcsak Kincsem-et.
Németh Sándor szerint az ADHD-sokhoz - mint annyi mindenhez az életben - a szeretet a kulcs.
Mert nagyon könnyű szeretni azt a gyereket, aki kedves, aranyos, szófogadó, jó tanuló, tisztelettudó, de meg kell próbálni szeretni (megszelídíteni) egy ADHD-st akkor, amikor éppen kifordulva önmagából szétrugdos egy kukát (hmm.. Szalai Nóra 1. osztály 2. hetében).
Pedagógusokhoz (is) szólva nagyon fontos lenne esetükben is a szemléletváltás, amikor nem ellenségnek, egy nehézségnek tekintik az ADHD-s gyereket, hanem szövetségre lépve a szülőkkel "megpróbálják" szeretni/szelídíteni a kevésbé szeretni való gyerekeket is, és közösen megoldást találni a megnyugtató mindennapokra.
Szülőként és pedagógusként is ahhoz, hogy elégedettek legyünk, engedni kell a maximalizmusból, el kell engedni bizonyos kevésbé fontos dolgokat, mint például a szép írás megkövetelése, vagy a kulturált étkezés minden esetben.
Szülőként és pedagógusként is ahhoz, hogy elégedettek legyünk, engedni kell a maximalizmusból, el kell engedni bizonyos kevésbé fontos dolgokat, mint például a szép írás megkövetelése, vagy a kulturált étkezés minden esetben.
Egy Illyés Gyula idézet nagyon szépen kifejezi azt az állapotot, amikor a szülő/pedagógus el tud szakadni a régi, rossz beidegződésektől, nem áll bele abba a helyzetbe, mint korábban:
"Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok."
A szeretet mellett óriási adag türelemre van szükség ezekhez a gyerekekhez, amit sokszor sem szülőként, sem pedagógusként nem könnyű alkalmazni. Viszont Vekerdy szerint "a világot az ADHD-sok viszik tovább". (Amen)
Érdekes tapasztalati megállapítás, hogy az ADHD-s gyerekek szinte kivétel nélkül:
- szépek
- kreatívak
- igazságszeretők
- empatikusak
- ragaszkodóak.
(Akárcsak az én Nórikám:)
A szakemberek szerint valamennyi ADHD-s rendelkezik legalább egy magas szintű képességgel (kreatív rajzolás, fotózás, stb.), amelyben támogatni kell, visszajelzést kell adni neki, hogy abban, amiben jó, sikereket tudjon elérni. Ez lesz a kulcsa a továbbfejlődésének.
Igazi ingervadászok az ADHD-sok, de nem mindegy, hogy jó irányba tudnak-e terelődni (kis Leonardo vs. Hitler lesz-e belőlük).
Érdekesség még, hogy mennyire szeretnek az ADHD-sok csúnyán beszélni. Erre az a magyarázat, hogy nincs meg náluk az a FÉK (frontális homloklebeny), ami bekapcsolna, rögtön lökik a trágárságot. Az állandó mocorgásra az alacsony dopaminszint a válasz, amely háromféle módon növelhető: mozgás, édesség, gyógyszer...
Agresszió ellen az a tanács, hogy nem szabad beleállni az agresszív kihívásba, a helyzetbe.
Nem elhanyagolható az étkezés szerepe sem az ADHD-soknál, tejfehérje illetve glutén elhagyása sokat segíthet, akárcsak a Magne B6.
Kevés szó esik az ADHD-sok testvéreiről, holott ők sincsenek könnyű helyzetben, sőt... Nórikám ikertestvére, Ágoston igen nagy tűrőképességgel rendelkezik, hogy el tudja viselni 8 perccel idősebb nővére dolgait. Óvodában belerajzolt a rajzába, ha hagyták (mert Ágoston nem tud szépen rajzolni), iskolában is állandóan szemmel tartja öccsét, segít neki. Néha Ágoston lázad ("Nóra, nem te vagy a főnök!), akkor Nóra egy kicsit visszavonul, aztán úgyis minden úgy történik, ahogy Nóri akarja ("Jól van, Nórika!).
Érdekes jelenség a konfabulálás, olyan "rablómesék" kitalálása, amelyben a mesés elemek keverednek a valósággal, és élénk fantáziájával már maga is elhiszi, hogy a malac öntötte ki a tejet. Jellemző rájuk a speciális szövegértés.
Nem elhanyagolható az étkezés szerepe sem az ADHD-soknál, tejfehérje illetve glutén elhagyása sokat segíthet, akárcsak a Magne B6.
Kevés szó esik az ADHD-sok testvéreiről, holott ők sincsenek könnyű helyzetben, sőt... Nórikám ikertestvére, Ágoston igen nagy tűrőképességgel rendelkezik, hogy el tudja viselni 8 perccel idősebb nővére dolgait. Óvodában belerajzolt a rajzába, ha hagyták (mert Ágoston nem tud szépen rajzolni), iskolában is állandóan szemmel tartja öccsét, segít neki. Néha Ágoston lázad ("Nóra, nem te vagy a főnök!), akkor Nóra egy kicsit visszavonul, aztán úgyis minden úgy történik, ahogy Nóri akarja ("Jól van, Nórika!).
Érdekes jelenség a konfabulálás, olyan "rablómesék" kitalálása, amelyben a mesés elemek keverednek a valósággal, és élénk fantáziájával már maga is elhiszi, hogy a malac öntötte ki a tejet. Jellemző rájuk a speciális szövegértés.
Óriási nagy szerepe van az elfogadásnak az ADHD-sokkal kapcsolatban, ami sokszor nem is olyan egyszerű annak, akinek nincs érintett családtagja.
Rengeteg ellentmondás van az ADHD-sokkal kapcsolatban:
1.) Gyenge a finommotorikai képességük, mégis kimagaslóan sok közöttük a rajztehetség.
2.) Nagymozgásoknál is sokszor ügyetlenek, mégis sok ügyes sportoló ADHD-s.
3.) Gyenge a szociális interakciójuk, mégis érzékenyek a gyengébbekkel szemben.
4.) Memóriájuk sok esetben nem jól működik, viszont jelentéktelen, évekkel korábbi apró részletekre pedig jól vissza tudnak emlékezni.
5.) Bizonyos gyógyszerek másképp hatnak rájuk (pl. allergiagyógyszerek, nyugtatók).
Az ADHD-sok esetében kifejezetten tiltott az energiaital, amely veszélyesebb, mint az alkohol rájuk nézve. Én személy szerint betiltanám az energiaitalokat.
Nem lehet elmenni szó nélkül a bűnbak-szerep mellett sem, akkor is az ADHD-s lesz a hibás, ha csak közvetve érintett. Érdemes minden esetben visszabontani a történetet, hogy valóban (csak) az ADHD-s a hibás?!
Nem lehet elmenni szó nélkül a bűnbak-szerep mellett sem, akkor is az ADHD-s lesz a hibás, ha csak közvetve érintett. Érdemes minden esetben visszabontani a történetet, hogy valóban (csak) az ADHD-s a hibás?!
Érdekes tény, hogy az ADHD-sok, amennyiben SNI-s (sajátos nevelési igényű) státuszt kapnak, úgy az előnyt jelent a felsőoktatásban, plusz pontot ér.
Végezetül egy nagyon fontos megállapítás Sorompóné Fléger Ildikó által - akinek felnőtt, sikeres lánya szintén ADHD-s:
Amennyiben egy ADHD-s azt mondja, hogy "hagyj békén", azt komolyan is gondolja, és tényleg békén kell hagyni.
Számomra reményt jelenthet az is, hogy 12 éves kor után lehet olyan tudatos egy ADHD-s, hogy előnyére tudja fordítani állapotát, és tudatosan tudja kezelni hiányosságait.
Az előadás után hasznos négy oldalas segédletet adtak az érdeklődőknek, mely kifejezetten pedagógusoknak nyújt segítséget:
Az előadás után hasznos négy oldalas segédletet adtak az érdeklődőknek, mely kifejezetten pedagógusoknak nyújt segítséget:
Nagyon köszönöm az előadók tartalmas mondanivalóját, és a Piarista Iskolának, hogy megszervezte, helyet biztosított ennek a programnak.
A Kanizsa Televízió is tudósított az előadásról.
