Pénteken - némi logisztikát követően - sikerült kiszabadulnunk a hétköznapokból, gourmet vacsorán vettünk részt a Régimozi Étteremben.
Az étterem csapata az elmúlt évben több szakácsversenyen megmérettetett, az itt minősített ételekből készült el a vacsora menüsora. Ezeknek az ételeknek az átlag háziasszony nem áll neki, mert vagy az alapanyagok beszerzése nehézkes, vagy maga az elkészítés olyan időigényes, hogy inkább lemond róla. (Ha egy receptnél több, mint harminc perc elkészítési időt látok feltüntetve, már tovább is haladok.) Természetesen a recepteket nem árulta el az étterem vezetője, egy-egy ételnél utalt az elkészítés módjára, például a házi tésztanyújtás mikéntjére, de ettől nem hiszem, hogy bárki is lázba jött volna, és rohant volna másnap az üzletbe tésztanyújtó gépet venni.
A vacsorán részt vett Nagy Zita, aki a Borgőz borblog tulajdonosa, és aki ott volt a gourmet vacsora előtti próbafőzésen is. Az Ő tolmácsolásában kaptunk ízelítőt az ételekhez szánt borokról. A harmónia - étel és ital között - szakértők által biztosított volt.
Az étel- és borsor:
Paradicsomos zöldkagylóragu, friss bazsalikommal
Vylyan Kszí 2012
Kacsamájpástétom almazselével ropogós házi kenyérrel
Dobogó Tokaji Furmint, Dobogó Pincészet 2011
Parajkrémleves paprikás kecskesajt-galuska betéttel
Füstölt vajhal rák-raviolival, citromos borhabbal
Szeremley Rizling 2010
Éji marhapofa kerti zöldségekkel és vargányás dödölle tallérokkal
Vylyan Kecske 2008
Epres tiramisu tortácska & fehér kávéhabos "elefántkönnycsepp" duettje
Borbély Családi Pincészet Késői szüretelésű Zeusz 2011
A paradicsomos zöldkagylóragu visszahozta a hosszú tél után a tavaszt, sőt, a nyarat idézte, a nyaralást a tenger partján, ahol sokkal több lehetőségünk van kagylót enni, mint hazánkban. Nekem az egyik gyengém a kagyló, szerintem nagyon finoman volt elkészítve, bár egyesek szerint hiányzott belőle a szárított paradicsom. (Nekem nem.)
A kacsamájpástétom ízletes és dekoratív volt egyben, és volt lehetőség megkóstolni só nélkül, és sóval is. A hozzá felszolgált ún. babakenyér egészen különleges összhangot teremtett az ízek között, nem mindennapi párosítás!
A parajkrémleves selymes ízéhez egészen egyedülálló összhangot teremtett a kecskesajtos levesbetét, annyira különlegeset, hogy nem is találtak a szakértők a leveshez illő bort. Így ezen fogáshoz nem járt bor, de nem is hiányzott.
A füstölt vajhal sütése nagyon jól sikerült, pici kéreg képződött rajta, belül valóban - illően nevéhez - vajhoz hasonlóan omlott a szájban. A tavaszt idézve kétféle spárga járt még az ételhez, amely elkészítése során megőrizte ropogós mivoltát.
Az éji marhapofa onnan kapta a nevét, hogy egy egész éjjel konfitálódik, hogy aztán vajpuhán kerüljön a tányérra. Én még életemben nem ettem ilyen jól elkészített, omlós, szájban olvadós marhahúst. A hozzá felszolgált vargányás dödölletallérok már bizonyítottak a Dödölle fesztiválon, és méltán nyert díjat ott. A még ropogósra párolt kis zöldségek igazán pikánssá tették az ételt.
Az epres tiramisu tortácska mutatós és egyben nagyon finom lezárása volt a vacsorának, az epernek igazi eper íze volt (magyar eper), az "elefántkönnycsepp" (külön képet nem találtam róla) pedig kávés befejezést nyújtott a vacsorához.
Mindent összevetve úgy érzem, sok új ízélménnyel lettünk gazdagabbak, sőt, még a konyhába is betekintést nyerhettünk, megnézhettük, hol készült az a sok finomság. A konyha - számomra meglepően - kis méretűnek tűnt, viszont, hogy jól felszerelt, az látszott rögtön. Apróbb titkokra is fény derült az este során, azt is megtudtuk, hogy az étterem chefje nem szereti a pacalt és a vadast, bár mindkét ételt elkészíti, sőt, a vendégek meg is eszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése