Névnapomon, amíg a gyerekek aludtak, sütésre szántam el magam. (Mondanom sem kell, hogy a sütés túlnyúlt a gyerekek alvóidején.) Nem is akármilyen receptet választottam, hanem az eredeti Somlói galuska receptjét. Na nem az eléggé el nem ítélhető pudinggal készített recepttel próbálkoztam, hanem a gőz fölött krémet keverős, vaníliarúdból kikaparós, gőz fölött csokit főzős, narancshéjat belereszelős, háromféle piskótát sütős változatot sikerült a magamévá tenni. Bevallom, a végén* már sűrűn szentségeltem, elátkozva azt a percet, amikor erre a receptre akadtam. A mosogatógép is háromszor megtelt a sok-sok edénnyel, ami mind kellett a teljességhez vezető út megtételéhez.
A recept nem teljesen amatőröknek íródott, ami abból is látszott, hogy nem volt megadva a tepsi mérete, amelyben a három piskótát kellett sütni. Ezt a profik - akiknek a tudásától én olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől - kapásból tudják.
A receptben található rumot én a "Butykos" feliratú szeszes itallal helyettesítettem, mivel sem rumot, sem rumaromát nem kaptunk a szokásos bevásárló helyeinken ( Lidl, Magnetic).
Az eredmény nem lett rossz, sőt, tényleg nagyon finom lett, na de nem sokszor van ideje és idege egy családanyának a napi háztartás mellett legyártani egy Somlói galuskát...
Viszont aki egy ilyen szakácskönyvet** kapott (vajon kitől? :)) névnapjára, annak illik tudni kapásból, minden nyígás nélkül lenyomni egy ilyen receptet, nem?! :)
*Két óra múlva.
** Meskán vásárolt, személyre szóló, antikolt kézműves termék, ami tele van üres lapokkal, és nekem kell kitölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése