Hófehérke mint a fény az alagút végén

Legidősebb leánygyermekem, Blanka tegnap este, amikor már harmadszor meséltem el neki az ominózus Hófehérke mesét, odahajolt hozzám, megpuszilt, és így szólt: Anya, ez nagyon szép volt! 

Teljesen meghatódtam, mert ez a mese, úgynevezett szuggesztív mese, Hófehérke kvázi tetőjavító munkás, nincs a mesében sem alma, sem fehér lovon bevágtató királyfi.* Hogy mégis annyira szereti ezt a mesét, annak külön örülök, és remélem, beindult Blanka kis lelkében az a folyamat, ami segíti őt az éjszakai bepisilés elmaradásában. 

Múlt héten írtam a családállítás mint módszer alkalmazásáról az éjszaki bepisilés kezelésében, bevallom, eleinte hittem is meg nem is ebben a családállításos megközelítésben, de most már hajlok arra, hogy sikerülhet!

Külön köszönet Tüske Ágnes pszichológusnak, aki segített másként, másképp megközelíteni ezt a nagyon kényes problémát. Amikor az éjszakai bepisilésről először írtam, nem gondoltam, hogy még nyár derekán is ezen fogok problémázni...

*A mesét kérésre az érdeklődők rendelkezésére bocsátom. :) 

A családállítás mint megoldási lehetőség

Még január végén írtam Blanka éjszakai bepisilési problémájáról, ami azóta sem oldódott meg. Motivációs tábla ide, motivációs tábla oda, a helyzet változatlan:

2013. február

2013. március

2013. április

 

2013. május

 

Néha már teljesen elkeseredem, bár tudom, türelemre van szükség itt is, mint mindenhez, ami gyerekneveléssel kapcsolatos. Pedig nekem nem a türelem a fő erényem... 

Gyors, azonnal alkalmazható módszert szeretné, amitől helyreáll Blanka éjszakai menetrendje. Hogy a baj nem szervi eredetű, arra bizonyíték a negatív ultrahangos lelet, és a laborban sem találtak mar semmi bacilust, baktériumot a vizeletben. A gyermekorvos szerint örülni kell, hogy nincs szervi baj, és ő is türelemre intett. Hát persze. 

Úgy gondoltam pár hete, hogy most aztán végére járok ennek a lelki dolognak is, találtam egy éjszakai bepisilessel (is) foglalkozó pszichológust, akinek írtam, a segítséget kérve. Váltottunk nehány mailt, nagyon segitőkésznek bizonyult így a neten is. 

Leírtam neki nagy vonalakban azokat az eseményeket, amelyeknek köze lehet Blanka kis lelkének az elemzéséhez:

Blanka meg nem volt három éves, de 2012. szeptemberében felvételt nyert az óvodába, ahol a legkisebb volt még a picik között is. (Nem vettem észre, hogy ez nagyon megviselte volna, hiszen előtte bölcsibe járt, oda is szeretett járni, nem volt vele semmi gond.) Addigra teljesen kialakult a szobatisztasága, éjszaka sem pisilt be.

A gondok idén januártól kezdődtek, tehát a teljes szobatisztasága fél évig jól működött. Ebben az időszakban már túljutottunk a kezdeti féltékenységi jeleneteken, a picik is már elmúltak egy évesek, megtanultak járni, egyre többet tudtak/tudnak együtt játszani. Leszámítva néhány vérre menő, bizonyos játékokért folytatott harcot ("ez az enyém") Blanka addigra megbékélt azzal, hogy többé nem egyke már, testvéreit elfogadta.

Blankának szerintem nincsenek rémálmai, nyugodtan alszik, nem forgolódik, bár néha mondogatja, hogy rosszat álmodott, de ennek nem tulajdonítok jelentőséget, mert nincs tisztában azzal, hogy ez mit jelent, nem tudja elmondani, kifejezni mi az a rossz. Blanka mondanivalóiban sokszor keveredik a valóság és a fantázia, úgy adja elő a történeteit, mintha azok valóban megtörténtek volna ("...a mama megszorította a lábamat"), holott sokszor tele van mesei elemmel ("... és akkor jött a farkas").

Február 1-jéig visszamenőleg vezetjük egy táblázatban, hogy melyik éjszaka pisilt be, és mikor nem. Ha nem pisil be akkor napocskát kap, ha bepisil, akkor felhőcskét. (A férjem olvasta a neten, hogy ezzel lehet motiválni a gyereket. Annyira nem vettük észre, hogy nagyon bevált volna...) Általánosságban elmondható, hogy heti 2-3 bepisilést észleltünk, (általában egy-két nap szünettel) az utóbbi héten viszont egymás után hatszor bepisilt, ami messze a legrosszabb arány február óta.

Természetesen próbáljuk nyugodtan kezelni a helyzetet, a kislányra nem neheztelünk, nem kap szidást sem, hiszen tudjuk, hogy nem tehet róla. Ha nem pisil be akkor azért többször megdicsérem, hogy ügyes volt. 

A pszichológus azt tanácsolta, hogy ne legyen központi téma a bepisilés, csináljunk  úgy, mintha nem is lenne a bepisilés.

Egy könyvet ajánlott: Thomas Schafer: Gyermekek gyógyítása családállítással, amelyben van egy Hófehérke mese, amit alkalmazni javasol. 

 

Nos, én elolvastam a könyvet a ránk vonatkozó részekkel, azonban nekem ez az egész családállítás kissé misztikus. (Persze elolvastam minden fellelhetőt a témában - korlátozott időkeretemben :)) Elméletben talán meg is tudom fogalmazni mit jelent a családállítás, de gyakorlati alkalmazását nem tudom elképzelni. Biztos jó módszer, valószínűleg működik is, de azt nem tudom elképzelni, HOGYAN! Lehet, nem is az én dolgom tudni a módszer mögöttes tartalmat, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez az esetünkben segít-e. Mert akkor tuti isteníteni fogom a családállítást.

Mindenesetre a történetnek meg nincs vége, újabb fejlemények majd itt a blogon! :) 

Mazsolás kalácsom

Ma felbátorodtam és nekiálltam mazsolás kalácsot sütni. A receptet ezúton is köszönöm Angelina-Fincsinek!

És persze Ildikónak, hogy felhívta rá a figyelmem.

Ilyen egyszerűen elkészíthető:

Hozzávalók:
75 dkg liszt
4 dkg élesztő
5 dl tej
4 ek cukor
0.5 dl étolaj

2 ek kakaó
2 csomag vaníliás cukor
1 csomag mazsola
Reszelt citromhéj.

A tejet, 1. ek. cukorral felmelegítjük és megkelesztjük benne az élesztőt. Beletesszük a mazsolát is, hogy puhuljon .
A tésztát összedolgozzuk,az egyik felébe beletesszük a 2. ek. kakaót, a másikba pedig a vaníliás cukrot és a citromhéjat. 1. órát langyos helyen kelesztjük. Majd mindkettőt téglalap alakúra nyújtjuk . Egymásra helyezzük őket, a kakaósra a vaníliásat, vagy akár fordítva, és feltekerjük.
Megkenjük a tetejét tojással, hagyjuk fél órát kelni és megsütjük, 30 perc alatt, 180 fokon sütőben.A tetejét sülés után megkenhetjük cukros vízzel , hogy fényes legyen! 

JÓ ÉTVÁGYAT!!

Az én kalácsaim nem lettek olyan szépek, egyik kisebb, másik nagyobb, tele van mazsolával, és nagyon finomak! Amatőrök is elkezdhetik!

Gourmet vacsora a Régimozi Étteremben

Pénteken - némi logisztikát követően - sikerült kiszabadulnunk a hétköznapokból, gourmet vacsorán vettünk részt a Régimozi Étteremben.

Az étterem csapata az elmúlt évben több szakácsversenyen megmérettetett, az itt minősített ételekből készült el a vacsora menüsora. Ezeknek az ételeknek az átlag háziasszony nem áll neki, mert vagy az alapanyagok beszerzése nehézkes, vagy maga az elkészítés olyan időigényes, hogy inkább lemond róla. (Ha egy receptnél több, mint harminc perc elkészítési időt látok feltüntetve, már tovább is haladok.) Természetesen a recepteket nem árulta el az étterem vezetője, egy-egy ételnél utalt az elkészítés módjára, például a házi tésztanyújtás mikéntjére, de ettől nem hiszem, hogy bárki is lázba jött volna, és rohant volna másnap az üzletbe tésztanyújtó gépet venni.

A vacsorán részt vett Nagy Zita, aki a Borgőz borblog tulajdonosa, és aki ott volt a gourmet vacsora előtti próbafőzésen is. Az Ő tolmácsolásában kaptunk ízelítőt az ételekhez szánt borokról. A harmónia - étel és ital között - szakértők által biztosított volt.

Az étel- és borsor:

  

Paradicsomos zöldkagylóragu, friss bazsalikommal

Vylyan Kszí 2012 

Kacsamájpástétom almazselével ropogós házi kenyérrel

Dobogó Tokaji Furmint, Dobogó Pincészet 2011

Parajkrémleves paprikás kecskesajt-galuska betéttel

Füstölt vajhal rák-raviolival, citromos borhabbal

Szeremley Rizling 2010

Éji marhapofa kerti zöldségekkel és vargányás dödölle tallérokkal

Vylyan Kecske 2008

Epres tiramisu tortácska & fehér kávéhabos "elefántkönnycsepp" duettje

Borbély Családi Pincészet Késői szüretelésű Zeusz 2011 

A paradicsomos zöldkagylóragu visszahozta a hosszú tél után a tavaszt, sőt, a nyarat idézte, a nyaralást a tenger partján, ahol sokkal több lehetőségünk van kagylót enni, mint hazánkban. Nekem az egyik gyengém a kagyló, szerintem nagyon finoman volt elkészítve, bár egyesek szerint hiányzott belőle a szárított paradicsom. (Nekem nem.)

A kacsamájpástétom ízletes és dekoratív volt egyben, és volt lehetőség megkóstolni só nélkül, és sóval is. A hozzá felszolgált ún. babakenyér egészen különleges összhangot teremtett az ízek között, nem mindennapi párosítás!

A parajkrémleves selymes ízéhez egészen egyedülálló összhangot teremtett a kecskesajtos levesbetét, annyira különlegeset, hogy nem is találtak a szakértők a leveshez illő bort. Így ezen fogáshoz nem járt bor, de nem is hiányzott.

A füstölt vajhal sütése nagyon jól sikerült, pici kéreg képződött rajta, belül valóban - illően nevéhez - vajhoz hasonlóan omlott a szájban. A tavaszt idézve kétféle spárga járt még az ételhez, amely elkészítése során megőrizte ropogós mivoltát. 

Az éji marhapofa onnan kapta a nevét, hogy egy egész éjjel konfitálódik, hogy aztán vajpuhán kerüljön a tányérra. Én még életemben nem ettem ilyen jól elkészített, omlós, szájban olvadós marhahúst. A hozzá felszolgált vargányás dödölletallérok már bizonyítottak a Dödölle fesztiválon, és méltán nyert díjat ott. A még ropogósra párolt kis zöldségek igazán pikánssá tették az ételt.

Az epres tiramisu tortácska mutatós és egyben nagyon finom lezárása volt a vacsorának, az epernek igazi eper íze volt (magyar eper), az "elefántkönnycsepp" (külön képet nem találtam róla) pedig kávés befejezést nyújtott a vacsorához.

Mindent összevetve úgy érzem, sok új ízélménnyel lettünk gazdagabbak, sőt, még a konyhába is betekintést nyerhettünk, megnézhettük, hol készült az a sok finomság. A konyha - számomra meglepően  - kis méretűnek tűnt, viszont, hogy jól felszerelt, az látszott rögtön. Apróbb titkokra is fény derült az este során, azt is megtudtuk, hogy az étterem chefje nem szereti a pacalt és a vadast, bár mindkét ételt elkészíti, sőt, a vendégek meg is eszik.

Képek: innen és innen