Ágoston, a hős

Szombaton Ágostont baleset érte, elesett, és eltörött a kulcscsontja. Nagyon férfiasan viselte a fájdalmat, a szombati esést követően mindössze kicsit többet sírdogált, mint szokott, és kicsit nyűgösebb volt, mint máskor. A valószínűsíthető törést csak vasárnap reggel vettem észre az öltöztetésnél, amikor is duplájára dagadt a bal válla. Így vasárnap délelőtt a sürgősségi osztályon kötöttünk ki, ahol megröntgenezték, és megállapításra került a kulcscsont-törés. 

Itt még a sürgősségi osztályon várakozunk. Megjegyzem, Ágoston annyira jól viselkedett, hogy az első húsz percben csak csendesen üldögélt az ölemben. Amikor pedig felélénkült, akkor is "csak" kukázni akarta a szemetes edényt, amit persze megtiltottam neki. Ő ezen nagyon jól szórakozott, mert percenként bepróbálkozott a szemetes kipakolásával...

 Ágoston kapott egy hálót a testére, amivel a bal keze pihentetésre kényszerül.

 Kiflit enni simán lehet fél kézzel is, amint a mellékelt ábra mutatja.

     Sőt, hintázni is lehet egy kézzel.

 

Homokozni is lehet.

 De biciklire ülni sajnos nem lehet... :(

 

Pici kis hősöm viszonylag jól viseli az egykezességet, beletörődött, hogy csak egy kézzel dolgozhat. Így viszont kétszer annyit esik, mint korábban, és nem tud egyedül felkelni. Olyan ez, mint amikor járni tanult, hogy igyekeztem folyton a nyomában lenni, hogyha elesne, legyek a háta mögött. Az utóbbi időben azonban - természetszerűleg - hagytuk, hadd essen el, és keljen is fel magától. Na de egy kézzel ez most nagyon nehéz neki, ezért segítek. Igazi megváltás lesz neki, ha már használhatja mindkét kezét. Ez a nap is eljön majd, és akkor még ügyesebb lesz, mint előtte. 

Gyógyulj meg mihamarabb, Ágoston!

Fűszerek világa :)

Főzés 

Blanka: Anya, mit teszel bele?

Én: Kakukkfüvet. 

Blanka: A kakukknak a fülét?

Névnapi sütkérezés a Somlói galuska jegyében

Névnapomon, amíg a gyerekek aludtak, sütésre szántam el magam. (Mondanom sem kell, hogy a sütés túlnyúlt a gyerekek alvóidején.) Nem is akármilyen receptet választottam, hanem az eredeti Somlói galuska receptjét. Na nem az eléggé el nem ítélhető pudinggal készített recepttel próbálkoztam, hanem a gőz fölött krémet keverős, vaníliarúdból kikaparós, gőz fölött csokit főzős, narancshéjat belereszelős, háromféle piskótát sütős változatot sikerült a magamévá tenni. Bevallom, a végén* már sűrűn szentségeltem, elátkozva azt a percet, amikor erre a receptre akadtam. A mosogatógép is háromszor megtelt a sok-sok edénnyel, ami mind kellett a teljességhez vezető út megtételéhez. 

A recept nem teljesen amatőröknek íródott, ami abból is látszott, hogy nem volt megadva a tepsi mérete, amelyben a három piskótát kellett sütni. Ezt a profik - akiknek a tudásától én olyan messze állok, mint Makó Jeruzsálemtől - kapásból tudják. 

A receptben található rumot én a "Butykos" feliratú szeszes itallal helyettesítettem, mivel sem rumot, sem rumaromát nem kaptunk a szokásos bevásárló helyeinken ( Lidl, Magnetic).

 

Az eredmény nem lett rossz, sőt, tényleg nagyon finom lett, na de nem sokszor van ideje és idege egy családanyának a napi háztartás mellett legyártani egy Somlói galuskát...

Viszont aki egy ilyen szakácskönyvet** kapott (vajon kitől? :)) névnapjára, annak illik tudni kapásból, minden nyígás nélkül lenyomni egy ilyen receptet, nem?! :)

 

*Két óra múlva.
** Meskán vásárolt, személyre szóló, antikolt kézműves termék, ami tele van üres lapokkal, és nekem kell kitölteni.

Sütésből kettes alá

Hol van az megírva, hogy csak a jól sikerült süteményeket lehet blogolni? Sehol. A szombati sütésemmel nincs mit dicsekedni, bevallom, hogy nem sikerült, és így jutott a kutyának egy tepsi édesség. Pedig a recept ígéretesnek tűnt: Ildikó lábtörlő kalácsa. A hiba biztosan az én készülékemben van, mivel egyszerűen a kalácstészta befűzését a fotók alapján sem tudtam megcsinálni, de hát mit várjon az ember egy olyan nőtől, (mint én) aki a bébihordozó kendő alapfogásait sem tudta elsajátítani, és így vált a hordozókendő lelkes híveinek ellenségévé.

Azon kívül, hogy nem sikerült a tészta befűzése, szerintem meg sem kelt rendesen, mert olyan kemény, kekszre emlékeztető volt az állaga, hogy ha megdobom vele a kutyát, simán lesántul. Tehát az a kategória, amely sem nem jó, sem nem szép.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy a hiba nem a receptben van, hiszen ez a weboldal csak kipróbált és nagyon jó recepteket tartalmaz.

Így vasárnap délelőttre maradt, hogy süssek valamit a főzés, a mosógép folyamatos megtöltése, a gyerekek koordinálása mellett. Ugyenezen a weblapon találtam ezt a receptet amely Szilvás krémes néven fut. Persze szilva nem volt itthon, ezért az én sütim Meggyes krémes lett, és ezt már szerencsére nem rontottam el*. Igaz, a szilva helyett meggy, az étcsoki helyett mogyorókrémes Milka csoki került a tetejére.

Megmentve a vasárnapot a desszertnélküliségtől, ebéd után nehezített terepen pakoltam el: két pici segítségem is volt. Nórika a mosogatószivacsot ragadta magához, és elszaladt vele az előszobába, várva, hogy futok-e utána. Szerette volna, ha körbekergetem. Ágoston egy kést szerzett az asztalról, és azzal vagánykodott a padlón, nem kis rémületemre. Rendrakás közben a gyerekek folyamatosan pakolták ki a mosogatógépből az edényeket, amiket én előtte belepakoltam. Na, így szép győzni, ellenszélben...

*Blanka a már kikevert krémet még suttyomban meg akarta sózni, de szerencsére az utolsó pillanatban ki tudtam venni a kezéből a sószórót.