Én is olyan vagyok mint Te, mégis
más.
Csak egyszerűen egy kicsit
hevesebb.
Ha boldog vagyok, akkor nagyon
boldog vagyok.
Ha mérges vagyok, nagyon mérges
vagyok.
Ha szomorú vagyok, az teljesen
összetör.
Mivel az én agyam másképpen
működik, mint a többi emberé, az én reakcióm is teljesen mások, mint a többi
emberé, általában jó nagy a szám. Valószínű talán mérgesnek tűnök.
Talán Te úgy gondolod, eltúlzom a
dolgokat. De mivel nekem – egyszerűen mondva – nincs olyan az agyamban, ahol
úgymond kieresztem a gőzt, minden ami történik velem nagyon nagy hatással van
rám.
Nem kapok arra lehetőséget, hogy
a gondolataimat előszűrjem és rendszerezzem és az értelmetlen gondolatokat
kiszedjem.
Nem vagyok rossz hallgatóság, de
néha nagyon nehéz koncentrálnom. Egy csöpögő csap, egy elhaladó autó hangja, egy
kismadár, ezek mind elvonják a figyelmemet. Látom, hogy mozog a szád és néha,
sajnálom, de nem tudok odafigyelni arra, amit mondasz, bármennyire is próbálok.
Nem akarlak figyelmen kívül
hagyni, de annyi minden van, amit meghallok. Amikor pedig egy teljesen csendes
helyiségben vagyok, akkor nem a csendet hallom, hanem a fejemben keringő
gondolatokat. Mert ott, ott soha nincs csend.
Néha nagyon fárasztó vagyok, mert
felteszek neked egy kérdést, aztán nemsokára megkérdezem ugyanazt. Nem, nem
vagyok buta vagy lassú felfogású. Csak a válasz eltűnik a fejemben lévő többi
gondolat között. Ezért még egyszer fel kell tennem a kérdést. És talán még
egyszer, ha meg is akarom jegyezni a választ.
Az agyam egyszerűen nem tudja
olyan gyorsan azt a sok impulzust felfogni ami történhet akár egy tanórán.
Ideges leszel attól, hogy fogdosom a ruhámat, babrálom a hajamat vagy bármit,
amit éppen a kezemben fogok? Számomra ez a módja annak, hogy koncentrálni
tudjak.
Néha nem értem az érzelmeidet. De
sokkal többet megértek, mint amit szavakkal ki tudok fejezni. Mert ha valami
erős érzelmeket hoz ki belőlem, annyira elfoglalják az agyamat, hogy szó nem
jön ki a számon.
Szerteszét hagyom a dolgaimat, azt
gondolod rendetlen vagyok? Én ilyen módon tartok rendet. Mert a fejemben
rendetlenség van, ezért jól érzem magam, ha káosz van körülöttem. Ekkor érzem
csak azt, hogy minden a helyén van.
Nagyon meglep Téged, hogy az
egyik pillanatban nagyon boldog vagyok, a másikban pedig nagyon mérges? Ne
próbáld meg megérteni. Az érzelmeim irányítják a tetteimet, teljes mértékben.
Az érzelmek vezetnek nálam mindent, ezek pedig gyorsan változhatnak. Az agyam
állandóan dolgozik.
Miért veszek össze gyakran
másokkal? Egyszerűen azért, mert ki nem állhatom az igazságtalanságot és nem
fordítom el a fejem, ha mások bajba kerülnek.
Mindenbe beleütöm az orromat, ez a
specialitásom. Ez azért van, mert nincs meg bennem az a gyávaság, ami sok
emberben viszont megvan. Gyakran nem mérem fel tetteim következményét ezért
olyan veszélyes helyzetekbe kerülök, amelyekben a másik embert még sajnálom is.
Esetleg azt gondolod rólam, hogy
nagyon jól tudom, hogyan hozzam magam kényelmetlen helyzetekbe. Belelépek
például egy pocsolyába, figyelmetlen vagyok, vagy hangosan nevetek valamilyen
ciki helyzeten.
Úgy reagálok, ahogy abban a
pillanatban érzelmeim diktálják. Nincs időm azon gondolkodni, más emberek mit
gondolnak erről. Annyi minden elvonja a figyelmemet.
Nem értem olyan jól az
utasításokat. Gyakran 10-szer is el kell valamit nekem magyaráznod, míg
megértem. Vagy mondjuk valaki más elmagyarázza ugyanazt és akkor hirtelen
azonnal megértem. Számomra nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem az, hogy
hogy mondod.
Belefáradsz abba, hogy gyakran
elveszítem a dolgaimat, folyton keresek, kutatok valami után, hogy aztán később
megtaláljam a kabátzsebemben? Ehhez hozzá kell szokni, az agyamat annyira
lefoglalják a benyomások, nem emlékszik mindig jól arra, mit hova tettem.
Mi, ADHD/ADD szindrómás emberek,
intenzíven élünk. Többet szeretnénk tudni. Jobban tudunk utálni. De gyakran
jobban tudunk szeretni is. Mert ha szeretünk valakit, nem csak a szívünkkel,
hanem az egész testünkkel szeretjük.
De ha úgy érzed, nem bírod, akkor
nyugodtan tarts szünetet. Hagyj egy kicsit magunkra, nagyon stresszesek tudunk
lenni. Valami mindig van velünk. Állandóan mozgunk. De nemcsak hiperaktívak,
vagy intenzívek vagyunk. Intelligensek és kreatívak is vagyunk. Mi egyszerűen
másképp gondolkodunk a dolgokról, mert agyunk nem szűri meg az információt.
Sajátos módon kell élnünk és cselekednünk emiatt.
Muszáj, hogy esélyt adj nekünk.
Adj nekünk esélyt arra, hogy
olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk. Hadd profitáljunk azokból a pozitív
dolgokból, amivel a fogyatékosságunkkal jár. Hadd mutassuk meg, mennyire
szeretünk Titeket. A végén biztos sikerül majd minket megértenetek. Legyetek
büszkék, hogy részesei vagytok életünknek és fedezzétek fel a világot a mi
nézőpontunk segítségével.