Blanka iskolai fotója

Én tényleg nem tudom, hogy pontosan mikor nőtt meg ez a 2900 grammos és 49 cm-es születési hosszal világra jött kislány, de tény, hogy már iskolás, elsős. Mindig is bájos volt, és ahogy már túl van a babás korszakon, a kisgyermekes éveken, "nagylányosodik", de továbbra is nagyon szépnek látom (mint minden anya a saját gyermekét, és ez így van jól). 

Szerencsére nemcsak a külcsín, de a belbecs is rendben van Blankánál, végtelenül kedves és jószívű. Legutóbb akkor csalt könnyeket a szemembe, amikor a nyalókára összegyűjtött zsebpénzén nekem vásárolt nyakláncot egy előző napi káresemény (három darab nászajándékba kapott pezsgőspohár eltörésének) kárpótlásául. 

Mielőtt szentnek állítom be, az is hozzátartozik a jellemzéséhez, hogy néha rossz napja van (melyikünknek nincs?), és a legalkalmatlanabb helyeken (uszoda) tör rá egy kis hiszti. Mivel én Nóra révén már fekete-öves hisztikezelő vagyok, nem esem kétségbe, és tudom, hogy hamar el fog múlni, ilyenkor az idő nekem dolgozik.

Sokszor eszembe jut, hogy néhány év múlva, amikor majd a gyerekek olvassák ezt a blogot (mert mi másért dokumentálnám a jövőnek az életünket?), mennyire más dolgok kerülnek akkor előtérbe... Hol van például már Ágoston szeparációs szorongása, Blanka óvodakezdése, hajvágási akciója, Nóra Zalai Hírlapos szereplése...

Kedves Blanka! Ha majd olvasod ezt a bejegyzést, tudd, hogy gyönyörű vagy, kedves, és nagyon szeretünk!

Nórika a Zalai Hírlapban

Nórikám fellépett szombaton a Pintyőke fesztiválon, ahol ez a sztár-fotó is készült róla, amint éppen berobban...

A fesztiválról a teljes cikk itt olvasható.

Nóra a fellépés előtt:

Óvodai fotók - 2017.

Elkészültek a gyerekek óvodai fotói. A fotózás alkalmával Blankát is áthívták az iskolából, tehát van orgonasíp-gyerekes felvétel is. 

Nórika mosolygós, nagylányos képei:

Ágoston, a csinos nagyfiú:

Az orgonasípok: Nóra, Ágoston, Blanka

Március 15.

Én alapvetően szeretem az ünnepeket, ez alól a március 15-e sem kivétel. A március 15-i ünnepségre készülve a dedek öltöztetése/koordinálása kapcsán azonban olyan kihívásokkal kellett szembenéznem, hogy a végén már hátam közepén is folyt a víz.

Blankának nem tetszett a fehér blúz, amit odakészítettem előre, találtunk egy másik fehér blúzt, pipa. Ezt követően a nejlonharisnyára sportcipőt akart húzni. Nem engedtem, ezért bőgött.

Ágoston először csak a nyakkendő miatt neheztelt, majd meg volt győződve arról, hogy a kokárda biztosítótűjével meg fogom szúrni, ezért ellenállt. Letörtem (az ellenállást). És persze nem szúrtam meg.

Nóra már a három ünnepi cipő közül sem tudott választani, hezitált, hogy rózsaszín, a fekete csillogós vagy a szürke csillogós topánkát húzza-e fel. Nem volt könnyű. Végül a szürke topán mellett döntöttünk, de a képen még a rózsaszínben látható.