Hol van az megírva, hogy csak a jól sikerült süteményeket lehet blogolni? Sehol. A szombati sütésemmel nincs mit dicsekedni, bevallom, hogy nem sikerült, és így jutott a kutyának egy tepsi édesség. Pedig a recept ígéretesnek tűnt: Ildikó lábtörlő kalácsa. A hiba biztosan az én készülékemben van, mivel egyszerűen a kalácstészta befűzését a fotók alapján sem tudtam megcsinálni, de hát mit várjon az ember egy olyan nőtől, (mint én) aki a bébihordozó kendő alapfogásait sem tudta elsajátítani, és így vált a hordozókendő lelkes híveinek ellenségévé.
Azon kívül, hogy nem sikerült a tészta befűzése, szerintem meg sem kelt rendesen, mert olyan kemény, kekszre emlékeztető volt az állaga, hogy ha megdobom vele a kutyát, simán lesántul. Tehát az a kategória, amely sem nem jó, sem nem szép.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy a hiba nem a receptben van, hiszen ez a weboldal csak kipróbált és nagyon jó recepteket tartalmaz.
Így vasárnap délelőttre maradt, hogy süssek valamit a főzés, a mosógép folyamatos megtöltése, a gyerekek koordinálása mellett. Ugyenezen a weblapon találtam ezt a receptet amely Szilvás krémes néven fut. Persze szilva nem volt itthon, ezért az én sütim Meggyes krémes lett, és ezt már szerencsére nem rontottam el*. Igaz, a szilva helyett meggy, az étcsoki helyett mogyorókrémes Milka csoki került a tetejére.
Megmentve a vasárnapot a desszertnélküliségtől, ebéd után nehezített terepen pakoltam el: két pici segítségem is volt. Nórika a mosogatószivacsot ragadta magához, és elszaladt vele az előszobába, várva, hogy futok-e utána. Szerette volna, ha körbekergetem. Ágoston egy kést szerzett az asztalról, és azzal vagánykodott a padlón, nem kis rémületemre. Rendrakás közben a gyerekek folyamatosan pakolták ki a mosogatógépből az edényeket, amiket én előtte belepakoltam. Na, így szép győzni, ellenszélben...
*Blanka a már kikevert krémet még suttyomban meg akarta sózni, de szerencsére az utolsó pillanatban ki tudtam venni a kezéből a sószórót.
