Gyöngyös este

A péntek esténk igazán jól sikerült - egy kitűnő étteremben, egy falatnyi tavasszal a fülemben,egy fityegő karkötővel, bujkáló teknőssel a karomon.

Igen, igen, a gyöngyblogú lány munkáit viseltem magamon, ugyanis kedves férjem megvette nekem őket a Meskán!

Nem volt hát hiába a sok megosztásom a Facebook-on (valaki figyeli is ezeket), a Facebook jó barát. Az még külön öröm a számomra, hogy - bár személyesen nem ismerem - kedvenc bloggerem, Csibike követte el ezeket a csoda-gyöngyös alkotásokat. Csibike gyerekblogját is nagyon kedvelem, és már-már úgy érzem, mintha személyes ismerősök lennénk.

Visszatérve a péntekre kisebb logisztikával megoldottuk, hogy két órára kimozduljunk otthonról KETTESBEN. És itt a KETTESBEN a lényeg, mert már lassan nem tudunk visszaemlékezni mikor tudtunk kiszakadni otthonról így. Jól sikerült az esténk, remélem, mielőbb ismétlésre kerül sor...

Tavaszra vágyom...

Kép: innen

Ami a konyhámból kikerül - reklám helyett

A Facebook-on keresztül ráleltem egy nagyon jó gasztro-blogra, amelyen a recepteket - szerintem - még a kezdő háziasszonyok is el tudják készíteni, mivel többnyire ún. fázisfotókkal kerülnek fel a blogra. Könnyen beszerezhető hozzávalókkal készülnek ezek az ételek, nem kell hozzájuk konfitált fokhagyma vagy málnaecet, mégis megállják a helyüket akár hétköznapi ételekként vagy ünnepi fogásokként is. 

Ajánlom ezt az oldalt a főzni szerető, de tapasztalattal nem annyira rendelkezőknek is, bátran ki lehet próbálni a folyamatosan bővülő recepteket.

Én először a töltött háromszögeket készítettem el innen, a siker teljes volt! 

Korábban már próbálkoztam más főzős blogokkal, de valahogy egyik sem hozzám szólt. Ez a blog is nagyon tetszett, viszont itt a hozzávalók beszerzése kicsit nehézkes számomra, és nem annyira hétköznapi ételekről szól. És szerintem a blogot - címével ellentétesen - igenis mesterszakács írja! :) :) :) 

 

Szeparációs szorongás este fél héttől negyed nyolcig

Hosszasan elmélkedve, utánaolvasva Ágoston újabban felvett esti szokásáról, rájöttem, hogy szeparációs szorongása lehet neki. Régebben rosszul voltam ettől a kifejezéstől, hogy szeparációs szorongás, Blanka kiskorában ez nem merült fel, vagy ha igen, én nem annak tudtam be, hogy éppen "anyázik". De - mint tudjuk - minden gyerek más, és még az ikertestvérek is nagyon különbözően tudnak viselkedni. 

Ágoston mostanában felvette azt a szokást, hogy esténként, ha nem vagyok a közelében, nyafogásban, rosszabb esetben üvöltésben tör ki. Ez azért is furcsa, mert Ágoston áldott jó gyerek, nem szokott hisztizni, meg sem közelítette (eddig) a hisztizési hajlandósága a lányokét. Minden átmenet nélkül csak a közelemben, a kezemben érzi jól magát, vagy akkor, ha mellé térdelek, és együtt játszunk. 

Ehhez kapcsolódik, hogy pár napja fürdeni sem hajlandó. Az a gyerek, aki imádott eddig pancsolni, a fürdőszobát úsztatni vízzel, egyik napról a másikra üvölt, ha a fürdőkád közelébe (!) viszem. Ez független attól, hogy ki fürdeti, ha ott állok mellette a kádnál, akkor is üvölt. Nehéz ezt elhinni annak, aki látta ezt a videót.

Amúgy napközben semmi gond a kicsikkel, itt is látszik, milyen jól elvannak. Felmásznak, kihúznak, alányúlnak, pakolnak, megráznak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Legjobban azt szeretik, ha szabad a vásár, és az egész lakást bejárhatják, és ott randalírozhatnak, ahol nekik az jólesik.

Visszatérve Ágoston szeparációs szorongására a Kismamablog szerint a szeparációs szorongás a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezdi jobban “őrizni” az anyát. A legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon az anya a dolgát végzi, megijed, hogy elment az anya és sírni kezd. 

Megoldás erre a türelem, és nagy empátia. Bízom benne, hogy a türelmem és az empátiám is elégnek fog bizonyulni a helyzet kezelésére!