2013. január 31., csütörtök

Töltött háromszögek

Igen, én is megsütöttem a Facebook-on már egy ideje keringő recept szerint a töltött háromszögeket..

Íme az eredmény:



















Nagyon finom lett!

2013. január 30., szerda

Kényes téma

Nemrég olvastam, hogy a Facebook használata (önmagával való) elégedetlenségi érzést vált ki egyesekből, mivel például a sok drága, egzotikus helyen készült nyaralási képen pózoló ismerősök látványa szembesíti az egyént saját sorsával, mely szerint számára még a belföldi nyaralás lehetősége is elérhetetlenül távol van. Ugyanez vonatkozik a gyermekre vágyó házaspárokra, a sok cuki bébifotó valószínűleg sóvárgással tölti el őket. Nyilvánvaló, hogy a Facebook-ra az emberek legtöbbször a boldog pillanataikról készült képeket teszik fel, legalábbis ritka például a kedvenc háziállat teteme melletti gyászt ábrázoló fotó. Kicsit képmutató világban élünk, a rossz élethelyzetről, kellemetlenségekről általában nem posztolunk.

Pedig a gyereknevelés sem csak rózsaszín vattacukor, ahogy azt a Bezzeganyán is megírták már jó páran. Jelenleg éppen nagyobbik gyermekem éjszakai bepisilési problémáját próbáljuk megoldani...

Amit lehetett elolvasni a témában a neten, mi szinte mindent elolvastunk. Lényeg, hogy aggodalomra semmi ok, szinte teljesen normálisnak tekinthető, hogy a már szobatiszta hároméves gyerek egyszer csak éjszaka újra be-bepisil, szerezzünk be gumilepedőt (megtettük), és a probléma (többnyire) majd magától megoldódik. Számon kérni a gyereket nem szabad, mert számára is szégyenteljes, hogy bepisil. Az okok egy része szervi eredetű, a másik része lelki, viszont a kettőt érdemes elkülöníteni egymástól, vagyis inkább kizárni orvos segítségével a szervi bajt.

Túl vagyunk már egy steril pohárba pisilés utáni laborvizsgálaton, egy Sumetrolim szirup-kúrán, egy egyhetes Gentamicin-krém használaton, és jelenleg a - laboreredményt követő - Tyrosur-krém van soron.

Jó hír, hogy másfél hete (a gyógyszeres kezelést követően) megszűnt az éjszakai bepisilés, jó esetben Blanka átalussza az éjszakát, rosszabb esetben felébreszt a bébiőrön keresztül, és közli, hogy pisilnie kell.

Amikor elkezdődött az éjszakai bepisilés, O. valahol (?) talált a neten egy ún. motivációs táblát, amely segíthet a probléma megoldásában. Azokon a napokon, amikor bepisilt éjszaka a gyermek, felhőcskét kap az adott nap, amikor pedig nem pisilt be napocskát. Ez - a kitalálója szerint - motiválhatja a gyereket, hogy csak napocskát szerezzen be - sűrű dicséretek közepette. O. neki is állt a motivációs tábla elkészítésének, bevallása szerint kb. 2.000.- Ft-ból kihozta, és a Blankának is tetszik, különösen a "Pinduj Pandujok" a tábla szélén.

Mivel a motiválást csak 1-jén kezdjük, így korai lenne eredményekről beszámolni, mindenesetre biztató, hogy Blankának tetszik a tábla...










2013. január 28., hétfő

Gyerekülés három gyereknek

Régóta foglalkoztatott bennünket a probléma, hogy hogyan fér el egy viszonylag nagy autóba (Astra Combi) három gyerekülés egymás mellett. Mértünk, centiztünk, osztottunk, szoroztunk, de elméletileg sehogy. Hiányzott még pár centi a számításaink szerint. 

A Nagykanizsán fellelhető bababoltok választéka gyerekülés tekintetében is silánynak mondható, esély nem volt arra, hogy itt tudunk megfelelő gyerekülést venni. Én arra gondolni sem akartam (nem mertem), hogy ezért a "kis" problémáért le kellene cserélni az autónkat, de O. már autókereskedésekkel levelezett ez ügyben! Maradt még a Vatera vagy a bolhapiac, de túl nagy lett volna a kockázat mindkét esetben.

Szombaton felkerekedtünk a zalaegerszegi Brendon-ba és szemtelenül nagy választékot találtunk gyerekülésből. Oda is vittük a kis centinket, de mint minden más esetben, itt is a puding próbája az evés volt: az áruház vezetőjével együtt megragadtunk két gyerekülést és próbáltuk bepasszírozni a már meglévő Blanka ülés mellé. 

Jelentem, sikerrel jártunk, mivel az ülések kialakítása - szűkülés-szélesedés - pont úgy esett, hogy befért a Blanka ülése mellé a másik kettő. És még márkahűek is vagyunk, nálunk a Touragoo a nyerő!


2013. január 18., péntek

A hisztiről

A minap olvastam Vida Ági kismamablogos tanulmányát a hisztiről, nem minden előzmény nélkül. Naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy hova tűnt az én édes, okos "nagylányom", aki három éves korára a dackorszak közepén találta magát, és még Ő maga sem tud mit kezdeni a helyzettel sokszor. A legapróbb dolgokon kitörhet a balhé, és ha ez a reggeli rutint szakítja meg, akkor nincs arra idő, hogy kivárjam, míg elül a vihar. Az "akarom - nem akarom" édes kettősét muszáj megszakítanom az öltözködéssel, az óvodába indulással. 

A tanulmány szerint ilyenkor nincs értelme észérvekkel hatni a gyermekre, mert se hall, se lát, ki kell várni, amíg magától abbahagyja. Csak a reggeli készülődésben erre nincs mód, ezért ma az egész, óvodába vezető úton ordított. Az első problémája az volt (amiért elkezdett sírni), hogy nem akar felöltözni, de amikor már elindultunk, rég meghaladtuk az eredeti problémát, ezért a szőlőzsírját kérte rajtam számon, amit otthon felejtettünk a nagy igyekezetben. A "kéjem a kenőcsömet" kántálása kitartott az óvodáig, ahová bemenni sem igen akart. Az óvodában gondolom a rutinos óvónők kezelték a helyzetet.

A tanulmány szerint a hisztis gyermek a belső feszültségét, ingerültségét vezeti le sokszor, ezért is állunk sokszor tehetetlenül vele szemben. Egy nagy ölelés ilyenkor sokat segíthet, mert a testközelség megnyugtatja a gyereket, de amikor éppen kapálózik a ruha felvétele ellen, tiltakozik minden ellen, még megölelni sem hagyná magát. 

A legjobb lenne megelőzni magát a hisztit, erre is vannak módszerek, de amikor már kitört a balhé majdnem mindegy mit csinál a szülő, vagyis az a legjobb amit tehet, hogy nem csinál semmit.