A zadari nyaralás képekben

Volt szerencsénk a múlt héten Horvátországban, Zadar városában tölteni egy hetet a családdal a felhőtlen kikapcsolódás jegyében. A hotel - ahol laktunk - közvetlenül a tengerparton volt, így nem kellett sokat cuccolnunk, ha strandolni akartunk a parton. A gyerekek jobban kedvelték a sós tengernél a hotel medencéjét, ahova karúszóval vagy úszógumival ugráltak be nagy lelkesen. A lelkesedés odáig tartott, hogy Ágoston mindenféle segédeszköz nélkül is megpróbálta a medencébe való belépést, csalódottan konstatálta, hogy ezek nélkül elsüllyed (úgy kellett kimenteni). 

Ágoston egyébként már-már túlzásba vitte a piperkőcködést, állandóan zseléztette a haját az apjával, parfümöt kért a füle mögé, és elvárta, hogy szagolgassam, és dicsérgessem. (Naná, hogy megtettem.) Önállósodási törekvései odáig fajultak, hogy nyilvánosan ütögette a kezem, hogy ő "ededül" megy, és "nyanya nem segít"-et kántált felém vetve megvető pillantásokat. (Igen, én vagyok a nyanya.)

Ágostonnál csak Blanka képzelte magát önállóbbnak, nagy előszeretettel szeretett eltűnni, résen kellett lenni nála. Imádott az étteremben anyáskodni a kicsik felett, és szívesen hozott nekik szilvát az asztalhoz. Szerencsére a kicsiknek legtöbbször tudtunk etetőszéket szerezni, így számukra a szabad járkálás legalább étkezés közben korlátozott volt. Többször előfordult, hogy a kicsik elaludtak evés közben. Kevés vendég tudott elmenni mellettük mosolygás nélkül ilyenkor.

Nórika vezéregyénisége az állatok megzabolázására is irányulni akart, nevezetesen akkor, amikor Zadar városközpontjában ráparancsolt egy galambra, hogy "galamb, megállj!" (Galamb nem állt meg.)

Az (all inclusive) ellátásra nem lehetett panaszunk, a gyerekek is megtalálták a fogukra valót minden étkezésnél. Szerencsém van velük, hogy szeretik a leveseket, a dinnyét, a szilvát, és minden alkalommal igyekeztem velük megkóstoltatni többféle ételt, így éhesen sohasem maradtak. A kínálat nekem is tetszett, szerencsére többféle tengeri hal is szerepelt a választékban, rengeteg zöldséggel. Továbbra is kedvencem maradt a tintahal-karika és a kagyló. Az ellátáshoz hozzátartozott a gyerekeknek a napi fagyi is, amit kétszer sikerült is igénybe vennünk, ugyanis csak pontban négy órakor volt elérhető a gyerekek számára. Szerencsére a felnőtteknek a kávé, a sör, az üdítő nyolctól este tízig korlátlanul rendelkezésre állt, kellett is, hogy bírjuk a strapát három aktív gyerek mellett. 

Az ikreknél a kialakulóban lévő szobatisztaság a strandolásnál próbára tette a türelmünket, arra azonban már az első napon rájöttem, hogy három gyerekkel egy felnőttnek képtelenség eljutni a mosdóig úgy, hogy ne legyen kisebb-nagyobb fennakadás abból, hogy valaki eltűnik/elcsúszik vagy egyéb előre nem látható esemény történik vele. Így a mosdóba is családostul vonultunk, két fiú a férfi WC-be, a három lány a női WC-be. A mosdóból az utunk mindjárt a bárhoz vezetett, hogy a körforgás teljes legyen, és újabb folyadékot vegyenek magukhoz a gyerekek, majd a medencéhez/tengerparthoz érve újra pisilni kelljen indulni a családnak. (Meggyőződésem, hogy azért nem tudtam rendesen lebarnulni, mert állandóan a mosdóba vittem a lányokat.)

Száz szónál is többet érnek a képek, az alábbi összeállítás egy kis ízelítőt nyújt a múlt hét eseményeiből:

Naplemente a tengerparton - Nóri és Ágoston ismerkedik a tengerrel

Kődobálás a tengerbe 

Macskalesen - cicc, cicc... (persze a macskák nem akartak jönni...)

Ez a három útakadály adta magát, hogy kipróbálják a gyerekek, milyen rajta ülni

Teljes menetfelszerelésben a medence partján

Ágostonnak olyan maszatosra sikerült fagyiznia magát, hogy helyi látványosságnak számított...

Csak egy ugrás a medence, és a tenger sincs messze... :)

A városközpontba a helyi "kisvonattal" utaztunk, amit nagyon élveztek a gyerekek

Falhoz állítva Zadar városközpontjában

Nórika: "Galamb, megállj!"

Egy kis limonádé

Egy kis kávé...

Blanka szeret életveszélyes helyeken pózolni

... és az ikrek is...

A tenger orgonája 

A család másik fele

Egy kis pihenő

Panorámakép 

Cica, galamb után csiga...

Blanka hercegnő

Nóra hercegnő

Ágoston herceg úrfi

Apa gyermekeivel megmártózik a hűs habokban

Didereg a nép a tengeri fürdőzés után

Nórika csábosan néz

Anya három gyermekével egy zadari sikátorban

A kihagyhatatlan körhinta

Lányok az ágyban

Fiú az ágyban

Ikrek eldőlve

Balaton körüli biciklis túra

Már legalább húsz éve álmodoztam arról, hogy egyszer körbetekerem biciklivel a Balatont. Úgy gondoltam, hogy ehhez csak egy jó bicikli és némi edzettség kell, ezek közül csak megfelelő biciklivel és edzettséggel nem rendelkeztem, ezért még március környékén úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Szerencsére kis városunkban van lehetőség biciklit bérelni, viszont az edzettség megszerzéséhez sokkal több szabad időre lett volna szükségem, mint amennyivel rendelkeztem, ezért gyakorlatilag fél óra ún. bemelegítő biciklizés után kezdtem el a Balaton körüli biciklistúrát. 

Rajtam kívül még 9 lány gondolta úgy, hogy szintén belevág a nagy kalandba. A tervezett útvonal: Balatonmáriafürdő - Aszófő - Balatonföldvár - Balatonmáriafürdő, mindez három nap alatt, kényelmesen. 

A nagykanizsai vasútállomásra már biciklivel tekertünk ki öten, és Balatonmárián még négyen csatlakoztak hozzánk, így kilencen indultunk útnak dacolva az elemekkel. A szerencsés tizedik lány csak a második napon csatlakozott hozzánk, így Ő kimaradt az időjárás nyújtotta extra kényeztetésből.

Ez a fotó a balatonmáriai vasútállomáson készült, később vettük észre, hogy milyen jó hátteret találtunk a fotónak (férfi WC). 

Önmagában a tekerés és csöpögő eső nem lett volna gond, akkor súlyosbodott a helyzet, amikor a szél is elkezdett fújni, és Bece-hegy magasságában lerepített az útról biciklistől-csomagostól a dombon felfelé tekerve. Általános megállapítás volt a részünkről, hogy az arcunkra hulló esővíznél csak az oldalszél a rosszabb. Ekkorra már mindenkinek cuppogott a cipőjében a lába a felgyülemlett víztől, mert már a waterproof cipők is felmondták a szolgálatot.

Eljutva Badacsonytomajig az első nyitva tartó étteremből - némi erősítő folyadék/táplálék elfogyasztása, majd száraz ruha felvétele után - nejlonzacskót húzva a lábunkra  újult erővel indultunk tovább a szálláshelyünkre, Aszófőre. A nap hátralévő részében szárogattuk a ruháinkat, volt akinek egy száraz ruhadarabja sem maradt, mert a táskájában lévő cuccok is átáztak. Ennek ellenére jó hangulatban, várakozással telve tekintettünk a következő nap elé, mert másnapra már napos időt ígért a meteorológia.

Ez a fotó indulás előtt készült Aszófőn, jól látszik, hogy a cipőmet a táskára kötözve indultam útnak, hogy legyen esélye a száradásra:

A csapat Aszófőn is jó hangulatban indult útnak:

Leszámítva a második nap technikai malőrjeit (láncleesés, fék meghibásodások, oszlop-kidőlés) sikeresen teljesítettük a napi célkitűzést, közben ilyen szép táj tárult elénk a Balaton keleti partján:

Második nap már tudtuk értékelni, milyen jó napos időben a Balaton partján tekerni, és a nagyobb emelkedőket is hamar túléltük, még egy kis strandolás is belefért, bár a víz az én ízlésemnek még túl hideg volt.

Balatonföldvárra a Balaton Sound rendezvényen keresztül érkeztünk, és még most is találgatjuk miért van fekete gumicsizma vagy bakancs a fiatal lányok lábán 35 fokban...

Amint az alábbi fotó mutatja, a második napon már tíz lány tekert együtt, ez a kép Balatonföldváron készült a harmadik nap reggelén (és a mosolya mindenkinek őszinte):

Célfotó sajnos az újra meg-megeredő eső miatt nem készült rólunk, csak egy csoportkép a Balatonmáriafürdőre érkező csapatról, akiket pezsgővel fogadott a figyelmes rajongótábor. :) :) :) Köszönjük!

Megcsináltuk!

Házikenyér - hozzáadott adalékok nélkül

Amikor elolvastuk a boltban vásárolt kenyér összetevőit, rögtön kedvet kaptam a kenyérsütésre.

Valaki mesélje már el nekem, hogy mi sünnek kell xilanáz, dextróz, szójadara, kalcium-acetát egy kenyér elkészítéséhez... Az összes "E" jelű összetevőről már nem is beszélve...

Nos, az én kenyérreceptemhez nem kell semmi olyan, amit nagyanyáink nem ismertek volna száz évvel ezelőtt - kivéve a kenyérsütőgépet - de ez legyen már modern kor olyan vívmánya, ami időtakarékos, és az elfoglalt háziasszonyoknak is lehetőséget biztosít arra, hogy élvezzék a frissen sült kenyér illatát, ízét, anélkül, hogy dagasztással, kelesztéssel kellene bajlódniuk.

Már többször megsütöttem ezt a házi kenyeret, amelynek az elkészítése - hála a kenyérsütőgép dagasztó funkciójának - csak öt percet vesz igénybe. Általában este beleszórom a hozzávalókat a gépbe úgy, hogy reggelre legyen kész a már kelesztett tészta. Ezután már gyerekjáték cipót formázni a szép tésztából.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 2 dl víz
• 0,5 dl tej
• 2 ek. olaj,
• 1 púpos tk. só, 
• 5 dkg élesztő

Ha a hozzávalókat beleszórtad a gépbe (alulra a folyékony alkotórészeket, felülre a lisztet és az élesztőt), állítsd be a gépen, hogy hány órára szeretnéd a kész tésztát.

Ha kivetted a gépből (általában reggel) a kész tésztát, formázás után 20 percig pihentesd. 

Sütés 200 fokon (simán, alsó-felső sütésen). 

Sütés előtt le kell kenni vízzel.

Köszi a receptet, Renáta!

Házi zsemle - egyszerű és nagyszerű

Amióta megosztotta velem Renáta a tuti zsemle receptjét, nincs is kedvem a bolti felfújt, vagy éppen száraz zsemlékhez, inkább megsütöm. A recept azért is nagyon jó, mert kenyérsütő gépben elkészíthető a tészta, így nem kell külön keleszteni (élesztgetni), hanem csak a hozzávalókat bepakolom a gépbe, rendszerint este, úgy, hogy reggelre, ébredés környékére kész legyen a tészta. Természetesen a sütés már a sütő dolga, de a kész tésztát cipókra szedni kb. öt perc. Az eredmény eddig mindenkinek nagyon tetszett, bátran ajánlom hát!

Zsemle, ahogy mi szeretjük

Hozzávalók:

1,5 dl tej
1,5 dl víz
20 g olvasztott vaj
20 g cukor
15 g só
48 dkg liszt
5 dkg élesztő

A hozzávalókat (először a folyékony összetevőket) beleteszem a kenyérsütő gépbe, majd beállítom a "tészta" készítése programot, nálam a 7. program a gépben. Ha elkészült, akkor 20 percet pihentetem a tésztát, majd kicipózom, vízzel lekenem közvetlenül a sütés előtt. Előmelegített, 180 fokos sütőben, légkeveréses programmal megsütöm a zsemléket.

Jó étvágyat!

Köszi, Polip!