Felvetődik a kérdés, hogy meddig mehet el a szülő a gyerek megvezetése/átverése során. Döntse el mindenki saját maga.
Paula vagy nem Paula?
Eléggé el nem ítélhető módon egy kísérletnek vetettem alá kiskorú gyermekeimet, mentségemre legyen írva, hogy egészségügyi kockázat nélkül tettem.
Megelégelve a gyerekeknek szóló reklámok agymosó hatását, arra voltam kíváncsi, hogy valóban olyan finom-e az a bizonyos "Paula" a napszemcsis bocis puding, vagy csak a csomagolás adja el a terméket. (Aki nem ismerné a terméket...)
A kísérlethez sérülésmentesen vettem le a puding tetejét, gondosan megmostam, megtörölgettem, megszárítottam.
Előzetesen beszereztem a Lidl Trio-Pudding termékét, természetesen jóval alacsonyabb árfekvésben, mint ahogy a Paulát árulják (aranyáron).
A paulás címkéket a férjem ragasztópisztolyával és segedelmével helyeztem el a Lidl-s pudingokon.
Átragasztás után csak a pudingok oldalán látszott, hogy nem ugyanarról a termékről van szó. (Szerencsére a kiskorúak még nem tudnak olvasni.)
Erőfeszítéseim ellenére a kísérlet nem járt (teljes) sikerrel. Blanka egy-két kanállal volt hajlandó enni a hamis pudingból, majd kijelentette, hogy nem finom. Nórika megkóstolni sem volt hajlandó. Ágoston - némi fenntartással - bekanalazta a lányok maradékait is, viszont hiányzott az arcáról az a paulás boldog mosoly, amit az eredeti ízélmény biztosított a számára.
Összességében elmondható, hogy a kísérlet elérte a célját, most már tudom, hogy a Paula pudingnak az "íze tuti", és valóban nincs párja. És még egy fontos dologra is rájöttem: a gyerek csak kicsi, de nem hülye. (Bár ezt mindig is hangsúlyoztam gyermekeimmel kapcsolatban.)
Ezt a bejegyzést nem a Dr.Oetker támogatta. (Sajnos.)
