Babaöltöztetés, puzzle és bezacskózás

Tegnap cirka két óra alatt rendet raktam a gyerekjátékok között. 

Ez most így leírva nem tűnik olyan nagy teljesítménynek, viszont ha arra gondolok, hogy közben kétszer majdnem feladtam a harcot, és legszívesebben visszagyömöszöltem volna a játékokat oda, ahonnan kiborítottam. (Arra gondoltam, hogy teljesen feleslegesen strapálom itt magam, mert a gyerekek kb. két perc alatt visszaállítják az eredeti állapotot.) De nem! Nem adtam fel.

A problémát már pár hete éreztem, nevezetesen, hogy nem egészséges dolog az, ha a hároméveseknek való játékokat a tíz hónapos ikrek megcsócsálják, összerágják, de effektíve nem tudnak funkcionálisan játszani vele. A hároméves Blanka pedig folyton méltatlankodik, hogy az ikrek az ő játékával játszanak, pedig csak maximum megrágicsálni tudják. Innen jött az ötlet, hogy szétválogatom a játékokat, mégsem menő, ha a szép kis Barbie baba pillangószárnyát (igen, azt!) eltöri Ágoston, aki olyan vehemenciával tud megfogni minden játékot, hogy szorításából nem könnyen lehet szabadulni. 

És nekiálltam egy nagy láda, három közepes láda, egy babaágy, három kis kosár, három fajta építőjáték tartalmát rendszerezni. Közben babákat öltöztettem, kirakóztam, bezacskóztam, válogattam ezerrel, a derekam már nagyon bánta ezt az akciót, de hála kitartásomnak végül is összeállt a rendszer. Igazából minden játék ép és egész, ami nem, azt meg kidobtam. Igen, kidobtam háromfajta puzzle kocka kirakót, mert azokat az ikrek olyan szinten összenyalogatták, (és utána megehették a felázott papírt róla!), hogy nem látszott már rajtuk a kép.

Készítettem előtte-utána felvételeket, hogy lássam, nem hiába volt az a két óra, amit hol guggolva, hol csak lehajolva töltöttem el.

Előtte:

 

 Utána:

Azért látszik a különbség, ugye? :) 

Természetesen nem várom el a gyerekektől, hogy mindig ilyen rend legyen, és ők csak messziről nézzék a sok színes játékot, de azt már elvárom a háromévestől, hogy próbálja meg visszarakni a "helyére" a játékokat, ha már nem játszik vele, pont úgy, ahogy azt az óvodában minden további nélkül megcsinálja. (Itthon meg nem.)

Kováts Andor: Vádemékum

A latin "vade mecum" azt jelenti, hogy "jöjj velem", a mai értelemben pedig az alapvető ismeretkörök legfontosabb tudnivalóit összefoglaló zsebkönyv, tájékoztató, útikalauz.

Kováts Andor: Vádemékum című kislexikonát vagy rejtvényfejtő lexikonát azzal a cseppet sem szerénytelen állítással jellemzi alkotója, hogy mindent tartalmaz, amit tudni érdemes. Mivel szinonimákat nem tartalmaz a könyv, azokat ne keressünk benne, arra ott van a jól ismert szinonimaszótár.

Természetesen kipróbáltam, és ez az állítás nem fedte a valóságot, amikor speciálisan egy bizonyos dolgot kerestem benne. Ettől függetlenül a lexikon kialakítása zseniális, "a nagyalakú, 368 oldalas könyv összefoglalja az alapvető ismeretkörök legfontosabb tudnivalóit, s 54 beszélő képpel egészíti ki az információ halmazt. Fenntartja az ábécés szerkezetet, de mégsem szigorúan vett lexikon. Leírja 212 ország, 65 sziget és 15 hegység  legjellemzőbb adatait, fő és alcímekbe rendezve közli a feltalálókat azok találmányaival, foglalkozik  mitológiával, operával, irodalommal, képzőművészettel. Nem hiányoznak lapjairól a csaták és békekötések, folyók és tavak, továbbá  a legek (lefelső, leghosszabb, legmagasabb... stb.)  sem."

A szerző egyik munkáját elküldte II. Erzsébet angol királynőnek, aki nemcsak hódol a keresztrejtvényfejtés szenvedélyének, hanem gyűjti is az ezzel kapcsolatos kiadványokat. A szerzőnek II. Erzsébet köszönőlevelet küldött, amelyben köszönetét fejezi ki a könyvért magyarországi (1993-as) látogatásának második napján.

Ajánlom ezt a kislexikont minden rejtvénykedvelőnek és azoknak is, akik csak általános műveltségüket szeretnék gyarapítani.

A gyereknevelésről

Amíg nem voltak gyerekeim sohasem hittem volna, hogy ilyen nehéz a gyereknevelés. Azt hittem, hogy csak városi legenda az, hogy a nevelés sok ősz hajszálat eredményez. (De nem.)

Végtelen türelemre és következetességre van szükség, és arra, hogy fáradtság oltárán ne áldozzuk fel elveinket, magyarán százhuszonnyolcszor is elismételjük, hogy nemenjoda, nemásszfel, gyereleonnan, hagydbékén, hagydabba, stb.

Lehet olvasni sok okosságot a témában, hisztiről, annak kezeléséről , de adott pillanatban nincs arra lehetőség, hogy fellapozzam: mit csináljak a majdnem három éves gyerekemmel, aki arra sem hajlandó, hogy felpróbálja az új teli bakancsát, sőt, rátapos, és kijelenti, hogy ez neki nem jó, és a hiszti kiterjed bármi másra, amit javasolok neki. A papucs-mizéria mar odáig fajult, hogy csak akkor hordja a papucsot, ha legalább háromszor rászóltam. ( Kitartásra itt is szükség mutatkozik.)

Gyakran teszem fel a kérdést egy-egy hisztiroham után a Blankának, hogy miért csinálja? Erre a kérdésre persze nem tudja megfogalmazni az egzakt választ, mindössze annyit szűr le belőle, hogy "bojondos voltam, josszalkodtam".

Amíg nem voltak gyerekeim, nem hittem, hogy kifoghat rajtam egy kis hiszti. Most már tudom. Mert egy-egy hisztiroham után amikor átöleli a nyakamat, és azt súgja a fülembe, hogy "szejetlek, anya", nem lehet nem ellágyulni tőle...

Mindenszentek

Fényév távolság