A pakolós korszak és tányérrobbantás

Korábban írtam már az ikrek mozgásfejlődéséről, azóta több hónap eltelt és hipp-hopp a pakolós korszak elkezdődött az ikreknél, ami azt jelenti, hogy minden érdekli őket (ami jó) ami megfogható, szájba vehető.  Mindent elrakni előlük nem lehet, nem is kell, mert akkor honnan szerez egy tíz hónapos gyerek tapasztalatot, ha nem közvetlenül érintkezhet a tárgyakkal? Például a radiátor alá imádnak bemászni, és kevésbé értik meg, hogy én miért nem lelkesedem ezért. 

A babák villámgyorsan bejárják négykézláb a lakást, sokszor hagyom, hadd fedezzék fel amit akarnak. 

Fájlalom, hogy a fűszertartó polcom alsó részéről el kellett pakolnom a szép üvegeket, mert valamiért mindig ott kötöttek ki a "lakástúra" végén. 

A babák általában együtt járnak bandázni, és néha úgy tűnik, táncra is perdülnek:

Nagyon aranyosan tudnak együttműködni, ebből valóban látszik, hogy ikrek, holott külsőleg nem igazán hasonlítanak egymásra.

Lassanként előkerülnek a bútorokra való biztonsági zárak, és egyméteres magasságban bababiztossá tesszük a lakást. 

A konnektorokban még benne van a védő műanyag, ki sem vettük a Blanka miatt sem, ami így, közeledve a három éves korhoz elképesztő dolgokat bír művelni másodpercek alatt. Így volt ez tegnap is, amikor Blanka"véletlenül" alágyújtott egy lapos tányérnak a tűzhelyen. A tányér szabályosan robbant, a hanghatás sem volt utolsó:

Ebből is látszik, hogy minél nagyobb a gyerek annál veszélyesebb dolgokat tud művelni...és ez még csak az ikrek pakolós korszakának a kezdete... Úgy érzem, vár még rám néhány hasonló szituáció...

Amiért érdemes blogot írni azaz újra a zoknicsipeszről

Még júniusban írtam a zoknicsipeszről, és aki ismer, az tudja, hogy komolyan is gondoltam: a zoknicsipesz elválaszthatatlan részét képezi a mosási folyamatnak.

Mielőtt újra belelendülnék és a zoknicsipesz dicsőítésébe kezdenék bemásolok egy kedves levelet, amelyet tegnap kaptam magától a zoknicsipesz feltalálójától:

"Kedves „algamonx”!

Több, mint 16 éve találtam fel a zokni csipesz Ön által „eredetinek” tartott formáját és anyagszerkezetét, de igazán azóta sem foglalkozom a témával –azon kívül, hogy nap, mint nap használjuk a barátaimmal együtt – de ma késztetést éreztem arra, hogy kifejezzem köszönetemet!

Telefonon hívtak Budapestről, csipeszt akartak rendelni, de a web-szerver valamiért nem igazolta vissza a mailjüket. Hosszas elnézéskérés a vasárnapi zavarásért, majd csevegés.. Innét tudtam meg, hogy az Ön blog bejegyzése győzte meg a családot: hasznos jószágról van szó.

A Hölgy megadta az általa olvasott blog elérhetőségét, és elképedve olvastam, hogy van még ilyen a világon: érdek nélkül, ingyen, fikázás helyett őszinte, ráadásul elismerő véleményt tettek közzé. (Talán gyalázat, de egyáltalán nem követtem az elmúlt 15-16 évben a „megjegyzéseket”, annyi a korlátolt, zárt, újdonságokra érzéketlen, mindent elutasító emberrel találkoztam, hogy belefáradtam az ostobák elleni küzdelembe.)

Szívből köszönöm Önnek a kedves dicséretet, jó egészséget kívánok az egész családnak, és ha elfogynak a csipeszek, kérem jelentkezzen, boldogan, ingyen küldjük a pótlást!

Szeretettel:

 

Aszódy József"

Amikor elolvastam én is legalább úgy meglepődtem, mint a feltaláló, hogy van még ilyen a világon, nem várt köszönetet kapni, hiszen bejegyzésemet tényleg nem érdekből írtam. És hogy van hatása a blogbejegyzésemnek az külön jó érzés. Minden blogolónak hasonló élményt kívánok!

Macsó papák azaz mennyire időtálló a bulvár?

Mostanában szokásos fáziskésésemet jól illusztrálja, hogy nemrég olvastam ki a 2007-ben írt Árpa Attila - Bochkor Gábor - Gesztesi Károly: Macsó papák című könyvét.

A könyv kicsit bepillantást enged a "sztárok" világába, nem marad titok a profi fotós által készített, de paparazzo-fotónak feltüntetett "Árpa Attila babakocsit tol" című képnek a története. Az olvasó már-már bennfentesnek érezheti magát egy-egy család hétköznapjainál.

A könyv olvasása közben azonban nem tudtam szabadulni a gondolattól, miszerint hány bőrt lehet lehúzni egy témáról ha "híres" az ember. Ezt különösen akkor éreztem, amikor Árpa Attila elemzi a Blikk címlapjait arra kihegyezve, hogy milyen nagyságú hírértéke van az egyes sztár-csemeték születésének - nem kihagyva a Blikk címlapon szereplő lenge öltözetű hölgyek minősítését sem. Az egyik lányról megjegyezte lazán, hogy nagyok a fogai.

Az időtállóság nem erőssége ennek a műfajnak, mint köztudott Gesztesi már nincs együtt Claudiával, viszont csajozós, bulizós sztorijai kielégítik az olvasók kíváncsiságát, hiszen van az az állapot Gesztesinél, amikor buli után taxiba ülve csak a lakcímkártyáját tudta megmutatni a sofőrnek, mert beszélni már nem tudott. Itt utalt rá, hogy nem az Ó utcában lakott...

Az olvasó a sztorik megismerése közben érdekes világba csöppen bele, oda, ahol az Armani, Rolex az alap, whisky-ben mérhető a dolgok kora és értéke. A biztosítékot nálam Bochorék függönyének az ára verte ki, ugyanis a gyerekszobába sikerült 272.000.- Ft-os függönyt beszerezniük. Mentségére legyen mondva Bochkor Gábornak, hogy ezt az összeget azért még Ő is sokallotta. Árpa Attiláék Bécsben vásárolt csőre szerelhető babakocsijának az árát azonban az olvasó fantáziájára bízták...

Ajánlom mindenkinek, akit a bulvár olvasása pihentet, mert összességében szórakoztató könyv, csak Bochkor Gábornál éreztem némi nemű erőltetettséget a sztorikon.

Könyvajánló a lelki békéről

Andrew Matthews Legyél boldog most!  című könyvét barátnőm ajánlotta a figyelmembe. A könyv nagyon szemléletesen ábrázolja azokat a kihívásokat, amelyekkel meg kell küzdeni nap mint nap.

A Titok és Az Erő elolvasása után visszacsengenek azok a pozitív állítások, amelyeket e két könyv is tartalmaz.

Sok könyv ígéri, hogy annak elolvasása után megváltozhat az életed. Ezt az ígéretet nem is lehet számon kérni a könyv szerzőjén, viszont ha hagyunk elég időt magunknak, hogy az olvasottak beépüljenek a mindennapjainkba talán valamiféle pozitív változást megfigyelhetünk, ami főleg a hozzáállásunkon mérhető. 

A könyvben példaként hozott Lena nevű hölgy épp akkor vált el, pereskedtek ellene, a háza leégett, és az orvosai közölték vele, hogy harmadszorra is visszatért a rákbetegsége, ennek ellenére boldognak mondta magát. A szerző szerint a boldogságot nem a problémák hiányában leljük meg, hanem a boldogságra a problémák ellenére találunk rá.

Visszatekintve közgazdasági tanulmányaimra még a Pareto elv is más megvilágításba kerül. A Pareto-elv, más néven a 80–20 szabály kimondja, hogy számos jelenség esetén a következmények 80%-a az okok mindössze 20%-ára vezethető vissza. A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy a napi teendők nem bírnak egyforma fontossággal. Ha egy nap tíz feladatot kell elvégezned, akkor kettő ezek közül fontosabb lesz a többi nyolcnál. Nem tehetek meg MINDENT, de megtehetem a legfontosabb 20%-ot úgy, hogy  közben a maradék 80% miatt nem lesznek álmatlan éjszakáim.

Andrew Matthews szerint a lelki béke nem javak felhalmozásából származtatható, hanem ott kezdődik, amikor hálásak vagyunk azért, amink éppen most van. A hála érzete erőt ad, és a vonzás törvénye szerint még több dologért lehetünk hálásak nap mint nap.

Felejtsük el azt, hogy  "MEGPRÓBÁLOM", helyette "MEG FOGOM TENNI" legyen a jelszó.

Fontos dolog, hogy próbáljunk a jelenben maradni, nem a múlton rágódni és a jövőt tervezni. Az aggodalmakat pedig hagyjuk hátra, hiszen ha visszagondolunk eddigi életünkre nem volt olyan dolog, amit nem éltünk volna túl. :)

A könyv könnyed olvasmány, akár egyvégtében is elolvasható, a szerző karikatúrái pedig még látványossá is teszik a leírtakat. Ajánlom mindazoknak, akik most akarnak boldogok lenni. :) :) :)