A zoknicsipeszről

Szögezzük le az elején, hogy a zoknicsipesz egy nagyon hasznos találmány. A lényege, hogy mielőbb mosógépbe helyezed a zoknikat, már össze is párosítod, és amikor kiveszed a tiszta ruhát a gépből, akkor csak fel kell helyezned a szárítóra, és utána már nem kell foglalatoskodnod a párosítgatással. Tehát először melós dolog összepárosítani a zoknikat, de utána nagyon kényelmes párosan kivenni a gépből őket. (A zoknicsipeszt ellenzők táborának fő érve, hogy büdösek a zoknik, ezért nem párosítják előtte őket. Ezzel az érveléssel egyáltalán nem tudok egyetérteni.)

Amikor ma megpakoltam a mosógépet, zoknicsipesszel párosítottam a zoknikat, közben azon gondolkodtam, hogy mennyit változott körülöttem a háztartás ellátásának módja, amióta gyerekek vannak.

Az egész változás akkor kezdődött, amikor első gyermekemmel terhes voltam, és a nagy hasamtól már nem igazán tudtam "rendesen" takarítani. Igaz, zoknicsipeszre még akkor is vágytam, meg is lepett Karácsonyra a férjem vele (mindig kitalálja mit szeretnék). Dupla adaggal vett, gondolva a következő generációra. Mostanában, amikor már a dupla adag csipesz is szolgálatban van a szárítón, akkor tudom, hogy egy kicsit meg vagyok csúszva a mosással. De olyan édesek azok a kis mini zoknik csipesszel, hogy már ezért is érdemes szívni szórakozni velük.

De a zoknicsipeszes történet ennél sokkal szofisztikáltabb. K. barátnőm is vett nekem egyszer zoknicsipesznek álcázott műanyag "valamit", ami funkcióját tekintve nagyon hasznos lehet, viszont zoknicsipesznek alkalmatlan. (Igen, kipróbáltam.)

És az eredeti (utánozhatatlan) zoknicsipesz:

Szintén háromgyermekes barátnőmnek meséltem a zoknicsipeszek hasznos mivoltáról, (konkrétan dicsőítettem a csipeszeket) Ő csak bölcsen körülbelül annyit mondott, hogy rövid az élet ahhoz, hogy ilyen sz@rságokkal foglalkozzon...

Az én vízióm

Amikor a blogírás miértjéről kezdtem el merengeni - Kaley után szabadon - beigazolódott az a tétel, amit szombaton hallottam Christian Wiesner-től. 

 

Igenis működik a copy-copy-copy effektus. Ez magyarán szólva azt jelenti, hogy mindenki másolja a másikat, figyeli a szomszédot, nem gondolkodik. Figyel, másol. A hibákat is! És ez az üzletre vonatkozik, ha Te vagy a vezető. Ezért fontos, hogy ki a Te vezetőd, (és kik vannak a Te csapatodban.)

 

Fontos, hogy kövessem az első számú vezetőt, akit nem kérdőjelezek meg. Nem kérdőjelezem meg az utat, amit az első számú vezető kijelölt, mert az út jó, gyors és biztonságos. Ha letérek az útról - ott a dzsungel tele kígyókkal, oroszlánokkal. A legfontosabb szabály, hogy "NE HAGYD EL AZ UTAT!" - NE A SAJÁT UTADAT JÁRD!

 

És mi az első, amiért követnek az emberek? A bizalom. Lee Smolin szerint az alapvető hozzáállásunk a bizalom kell, hogy legyen, mivel ha mindenről bizonyítékot akarnánk szerezni, semmit sem hinnénk el. És akkor nem is csinálnánk semmit - nem kelnénk fel, nem házasodnánk meg, nem szereznénk barátokat, nem ápolnánk szövetségeket. A bizalom képessége nélkül magányos állatok volnánk.

 

Ha már túl vagyok azon, hogy elfogadtam a vezetőt (bízom benne), akkor ideje rendet tenni agyban is. Az, hogy mire képes az emberi elme már nálam sokkal okosabbak is leírták, alkalmazzák, és működik is. (Gabi barátnőmmel 1995-ben végeztem el az Agykontroll tanfolyamot Domján László vezetésével, és a mai napig életem meghatározó élménye volt.)

 

Az biztos, ha agyban a problémára fókuszálunk, akkor attól csak a probléma nőni fog, hiszen minden, amire koncentrálunk növekedni fog, ez a A TITOK, AZ ERŐ lényege. Az más kérdés, mennyire nehéz az "agyi nagytakarítás". 

 

De minden utazás az első lépéssel kezdődik, és a célokra való fókuszálás jelenti az erőt; a lúzerek a problémára koncentrálnak (ami persze csak nő, növekszik), a győztesek pedig VIZIÓ-val rendelkeznek. Kell, hogy legyen víziónk, mert anélkül olyan kocsit vezetünk, aminek nincs navigációs rendszere. A motiváció nem elég, terv kell, mert ha nincs eredmény, a motiváció hamar elszáll. (Ha az én víziómat megosztanám a kedves olvasókkal, azt hiszem a hasukat fognák a nevetéstől. De ez maradjon az én titkom.)

 

Nincsenek szerencsés vezetők, csak olyan vezetők, akik terveznek, szerveznek is. A jó vezetők megtalálják a csapatukat, mert ösztönösen megérzik kikkel érdemes kezdeni, mert az alkalmas embereknek csak kis támogatásra van szükségük. Itt is beigazolódik az a tétel, amit én már régóta mondogatok, hogy csak "minőségi" emberekkel érdemes kezdeni, mert a gyengék elvéreznek a legkisebb nehézség láttán. Az engem körülvevő emberek minősége a sikerhez vezető utat jelenti.

 

Nagyon nehéz olyan emberekkel "harcolni", akik nem végezték még el az agyi nagytakarítást, állandóan kifogást keresnek, panaszkodnak, és ez lassan a szokásukká is válik. 

 

Fontos szabály szintén, hogy "Kerüld a negatív emberek társaságát!" Néha ez lehetetlen, mert valakinek a testvérét, az unokaöccsét, a legjobb barátját kellene kerülni. Ugyanakkor nem tetszeleghetünk a "Megmentő" szerepében, mert az a pokolba vezető út első mérföldköve. Én már letettem arról, hogy bárkit is meg akarjak menteni. Nem lehet. Mindenki a saját sorsáért felelős, és ha Ő maga nem végzi el az agyi nagytakarítást, akkor nem lehet vele mit kezdeni. (A pokolba vezető út második mérföldköve, ha BŰNBAK-nak érzed magad, a harmadik pedig, ha Te magad vagy az ÁLDOZAT.)

 

Ennyit mára. Sok gondolatom lenne még, de első nekifutásra talán ennyi is elég.

 

Hegyi buli a'la Ja Bama

Három ok, amiért érdemes vasárnap hegyi buliba menni:
1.) Jó levegő.
2.) Azokkal vagyok, akikkel jól érzem magam.
3.) Vasárnap van, és mégsem "kell" főznöm.

Igen, tegnap hegyi buliban voltunk, ami nagyon jól sikerült. Google Map segítségével találtuk meg a helyszínt, a haranglábi pincét a "Gelsei hegyen". Mindenki laza volt, és fantasztikus emberekkel találkoztam. Ott volt egy kutyus, akit Blanka lányom folyamatosan vegzált, de intelligens állat lévén ezt az eb jól tűrte. (A hegyi macskát már nem tudta utolérni a Blanka, folyton elmenekült előle.)

A házigazdák kitették magukért, és ezalatt nem azt kell érteni, hogy buliszervíz szolgálta fel az ételeket, hanem azt, hogy kézzel ettük a tárcsán sült keszeget, igazi "hegyi" újkrumplival, hagymával. A cseresznyét a fáról szedtük le, ahogy Blankát is, miután felmászott a létrán. (A létra amúgy is a gyengéje.)

Ami a keresztelői képes beszámolóból kimaradt

Korábban írtam már arról, hogy keresztelőre készülünk, sőt képeket is tettem fel. Igazán jól sikerült a keresztelő, együtt volt a család, tudtunk végre beszélgetni a barátokkal, akik a keresztszülők lettek.

Néhány kép viszont kimaradt a "hivatalos" beszámolóból, de nem bírom ki, hogy ne osszam meg. Az egyik képen a Blanka lányom hátán lovagol az Ágoston fiam, a másikon pedig Blanka akrobata mutatványnak van alávetve... Ebből a két képből is látszik, hogy jó buli volt...