Nóri szeptembertől első osztályos lesz – jelen bejegyzést útmutatónak szánom a leendő első osztályos tanító néninek.
Mivel az ADHD egy nagyon összetett
„betegség”, nincs egyetlen üdvözítő módszer, amely minden ADHD-s gyereknél
beválik. Folyamatos próbálkozás egy-egy praktika, amely néha sikerrel jár, néha
nem, ami egyik nap beválik, az korántsem biztos, hogy másnap is…
Az ADHD szinte sosem jelenik meg
„tiszta" formájában, általában inkább több más problémával együtt
nyilvánul meg, például tanulási képesség-zavarral, kapcsolati nehézségekkel,
egyéb viselkedésbeli vagy hangulati problémákkal. Az ADHD tüneti képe az
időjáráshoz hasonlatos: változékony és előre
biztonsággal nem jósolható.
A fő megközelítés a türelem, szeretet,
jutalmazás, következetesség négyszöggel
írható le.
Az ADHD-s kisgyerek képtelen ülni
45 percet, neki biztosítani kellene, hogy felállhasson, sétálhasson, illetve
állva vagy fekve(!) csinálhassa a feladatot. Ugyanilyen fontos az ún. nyugi-hely, amely lehet egy szekrény vagy egy pad alja, egy
eldugott sarok, ahol magányosan meg tud birkózni (egyedül!) az őt ért
ingerekkel. Ha ezzel végzett, nagy, mély sóhajtások közepette vissza fog menni
a közösségbe. Ilyenkor már meg lehet ölelni…
Jellemző lehet ezekre a
gyerekekre az opponálás.
Egy tanár szemében általában halálos bűn, ha a gyerek azt mondja, hogy nem
csinálom. Egyszerűen erről nem szabad tudomást venni. Ha elkezdesz keménykedni,
hogy márpedig csinálod, amit mondok, mert itt én vagyok a főnök, az nem fogja
meghatni a gyereket, és valóban eléggé arculatvesztés ez a tanárnak az osztály
előtt.
Egy módszer:
„-Oké, most nem csinálod, akkor később
bekapcsolódsz a munkába?
-Igen.
-Oké, akkor most van később.
-Jó, jövök.”
Ha a gyerek egyszer kimondta, hogy nem,
akkor nem tudod megváltoztatni a véleményét, hagyni kell neki is egy kis teret,
hogy visszavonulhasson (nyugisarok). Egy idő után ő is látni fogja, hogy ahogy
viselkedik, az nem elfogadható, tehát, ha az osztály dolgozik, ő meg karba tett
kézzel duzzog, akkor őt fogják kinézni a többiek.
Dührohamok. Őszintén,
ezt nem tudom, hogy hogyan lehetne kezelni az órán. Ilyenkor ki kell vezetni a
szituációból, (nyugi-sarok) és hagyni kell, hogy lenyugodjon. Amíg tart, addig
hiába beszélsz neki, teljesen felesleges. Az sem vezet eredményre, hogy
elkezded neki mondani, hogy így nem viselkedünk, mit képzelsz, stb. Sajnos
előfordul, hogy a túl sok inger miatt túlpörög, és ilyenkor lehet, hogy ilyen
módon nyilvánul meg a gyermek. A legjobb a megelőzés.
Általános tapasztalat, hogy
Nórika (is) egyszerre
4 ingert tud kezelni. Az
ingerszegény környezet sem jó. Ha választania kell, válasszon max. 4 dologból.
Túl sok dologból képtelen választani, teljes zavarba esik, ilyenkor
határozottan két alternatívát kell felvázolni neki: A vagy B.
A tanulásban is lehet nehézsége
az ADHD-s gyereknek a figyelemzavar miatt, jobb, ha inkább első padban ül, és nem vonja el annyi minden a figyelmét, vagy ültesd olyan kisgyerek mellé, aki toleráns, és
avasd be, hogy neki segíteni kell, ha elakad, akkor mutassa meg hol tartotok,
stb. Nem tudom, hogy erre alkalmas lenne-e az ikertestvére. Ki kell próbálni,
ha nem jön be, szigorúan szét kell „robbantani” őket.
Óra közben többször menj oda
hozzá, nézd meg, hogy tudja-e, hogy hol tartotok, érti-e a feladatot.
Sose illesd negatív
megjegyzésekkel, ő általában lassabban halad a feladatokkal, ha ezt szemére
hányod, akkor könnyen elveszíti a motivációt. Sok, sok dicséret, és szeretet a
kulcs hozzá.
Nem kell agyondicsérni sem, ahogy
szidni sem, hanem a viselkedésre kell rámutatni! Ez a helyes önértékelés és
önbizalom miatt fontos.
Fontos, hogy órán megmozgassa a
tanár, pl. krétát hozni, segíteni a tanteremben, kiosztani a feladatlapot. Imád
segíteni, és büszke rá, ha meg tudja csinálni az egyszerűbb kis feladatokat is.
Ugyancsak fontos az egyszerű utasításrendszer kialakítása és a pozitív megerősítés, az
elfogadás és az elfogadtatás, és a szeretetteljes türelem.
Ún. jutalomkártya bevezetése két
fő jutalmazási elemmel:
1.) Szabályokat betartom! (szépen ülök a padban, nem
szólok bele mások beszédjébe, jelentkezem)
2.)
Feladataimat végig csinálom!
Motiváció, pozitív megerősítés nagyon fontos.
Ha hibázik, ne vesszen el a javítás lehetősége.
Rendkívüli mértékben fárasztó lehet olyan osztályban
tanítani, ahol figyelemzavaros gyerek tanul. Találj olyan szakembert
(fejlesztőpedagógus, gyermekpszichiáter, szociális munkás, iskolai
pszichológus, gyermekorvos), akivel tanácskozni tudsz, amikor gondok támadnak.
(Nórának heti három óra pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárt illetve
terapeutát javasolt a nevelési tanácsadó.) Nem igazán számít, hogy milyen
diplomája van az illetőnek, csak az a lényeg, hogy tudjon az ADHD-ról,
kiismerje magát az osztálytermi szituációkban és képes legyen érthetően
fogalmazni. Nagy segítség lehet még egy olyan Facebook-csoport, amelyben ADHD-s gyerekeket tanító pedagógusok cserélhetnek tapasztalatokat.
Ne félj kérni. Nem lehet elvárni tőled, hogy a
figyelemzavar szakértője legyél. Fontos, hogy érezd, bátran kérdezősködhetsz,
amikor szükséged van rá.
A figyelemzavaros gyerekeknek struktúrákra van szükségük. Szükségük van arra, hogy a környezetük
kívül rendszerezze azt, amit ők nem tudnak belülről. Emlékeztetőkre is
szükségük van. Előretekintésre is. Ismétlésre. Iránymutatásra. Korlátokra.
Egyszóval struktúrákra.
Legyenek írásos szabályok, rajzold le őket, és tedd ki őket
jól látható helyre. Őt is megnyugtatja, ha tudja, mit várnak el tőle.
Ismételd el az útmutatásokat. Újra meg újra. A figyelemzavaros
embereknek nem elég egyszer hallaniuk valamit.
Maradjatok mindig szemkontaktusban, mert
azzal „vissza lehet hozni" a figyelemzavaros gyereket. Érdemes gyakran
élni ezzel. Egy pillantással visszavezetheted a gyereket az ábrándozásaiból,
engedélyt adhatsz neki a kérdezésre, vagy csak csendes megerősítésben
részesítheted.
Ültesd a közeledbe a gyereket: a tanári asztal mellé, vagy
oda, ahol legtöbbet tartózkodik (első pad). Ez segít abban, hogy ne tudjon
elkalandozni, ami az ilyen gyerek mumusa.
Állíts korlátokat, szabj határokat. Ez nem büntetés, hanem megtartó és megnyugtató erő.
Következetesen, kiszámíthatóan, azonnal és egyszerűen érdemes használni.
Semmiképpen ne bonyolódj bele zavaros vitákba, ügyvédi csűrés-csavarásokba az
igazságosságról, jogosságról. Ezek a hosszú beszélgetések pusztán elterelik a
gyerek figyelmét és semmi jóra nem vezetnek. Te vagy a főnök.
A napirend legyen a lehető legkiszámíthatóbb. Ki kell tűzni
a táblára vagy a gyerek íróasztalára. Gyakran utalj vissza rá. Ha változtatni
akarsz rajta, pl. pedagógiai fogásként az érdeklődés felkeltése végett, adj
előtte figyelmeztetést, és készítsd fel rá a gyereket. Az ilyen gyerekek
számára nagyon nehezek az átmenetek és a nem bejelentett változtatások, mert
összezavarják őket. Különleges figyelmet kell arra fordítani, hogy ezekre az
átmenetekre jó előre felkészítsük a gyerekeket. Jelentsd be jóval előbb, hogy
mi fog történni, aztán újra meg újra figyelmeztesd őket, amint közeledik az
idő.
Segíts a gyerekeknek, hogyan osszák be iskola utáni
idejüket, hogy el lehessen kerülni a figyelemhiányos zavar egyik legfontosabb
ismertetőjegyét: a halogatást.
Tedd lehetővé a feszültségek levezetését! Például: hadd
menjen ki a gyerek egy-egy percre az osztályból. Ha ezt bele tudod építeni az
osztály szabályrendszerébe, akkor a gyerek kimehet az osztályból anélkül, hogy
megsértené azt, és eközben megtanulhatja és gyakorolhatja az önmegfigyelés és
önszabályozás fontos eszközeit.
A házi feladat terén a minőségre, nem pedig a mennyiségre
kell törekedni. A figyelemzavaros gyerekeknek gyakran arra van szükségük, hogy
csökkentsék a munkaterhüket. Amíg az alapelveket tanulják, lehetővé kell lenni
számukra, hogy kevesebb házi feladatot kapjanak. Ugyanakkora időráfordítással
fognak dolgozni akkor is, csak nem borítja el őket több, mint amennyit el
tudnak végezni.
Gyakran ellenőrizd a haladást. A figyelemzavaros gyerekek
sokat profitálnak a gyakori visszajelzésből, mert
segít nekik a kijelölt úton maradni, megtudják belőle, hogy mit várnak tőlük,
és hogy sikerül-e elérni a céljaikat, illetve rengeteg biztatást nyerhetnek
belőle.
A nagy feladatokat kisebbekre kell lebontani. Ez a
figyelemzavaros gyerekek tanításának egyik legfontosabb eszköze. A nagy
feladatok könnyen maguk alá gyűrik a gyereket, ezért rossz érzésekkel
visszahúzódik: „Én soha nem fogom tudni azt megcsinálni!" Ha a nagy
feladatokat emészthető részekre bontják, akkor ezek egyesével már
elvégezhetőnek tűnnek a gyerek számára, így el tudja kerülni annak érzését,
hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok. Általánosságban elmondható, hogy
ezek a gyerekek sokkal többre képesek, mint amennyit önmagukról gondolnak. A
feladatok lebontásával lehetővé teszi számukra a tanár, hogy be is bizonyítsák
ezt saját maguknak. Kisgyerekek esetében ezzel a taktikával hatékonyan el lehet
kerülni a frusztrációs várakozásokból adódó hisztiket. Idősebb gyerekeknél
pedig elejét lehet venni annak a kishitűségnek, amely oly gyakran akadályozza
őket.
Légy jó játékos, érezd jól magadat, lépj ki a
konvenciókból, és legyél izgalmas. Az ADHD-s emberek imádnak játszani.
Lelkesíti őket, segít nekik összpontosítani - de nemcsak nekik, neked is.
„Kezelésük" nagy része olyan unalmas dolgokból áll, mint a struktúrák
kiépítése, a napirendek, a listák és a szabályok, ezért meg kell mutatni nekik,
hogy ezek nem szükségszerűen járnak együtt azzal, hogy valaki unalmas ember,
unalmas tanár vagy, hogy dögunalom uralkodik az osztályban. Ha kicsit bohókás
tudsz lenni, az sokat fog segíteni.
Ismétlem, oda kell figyelni a túlzott ingerlés elkerülésére.
Az ADHD-s gyerek túl tud pörögni. Ilyenkor gyorsan le kell tudnia hűteni a
rendszert.
Keresni és hangsúlyozni kell a sikereket. Ezek a gyerekek
annyi kudarcot szenvednek el, hogy minden pozitív visszajelzésre szükségük van.
Ezt a pontot nem lehet eléggé hangsúlyozni: ezeknek a gyerekeknek úgy kell a
dicséret, mint egy falat kenyér. Imádják, ha biztatják őket. Magukba szívják,
és attól nőnek nagyra. Nélküle viszont magukba roskadnak. A figyelemhiányos
zavarban sokszor nem is az a legrosszabb, hogy hiányos vagy zavaros az ember
figyelme, hanem az önbecsülést ért másodlagos sérülések. Ezért kell biztatással
és dicséretekkel „locsolgatni" a figyelemzavaros gyerekpalántákat.
Ezeknek a gyerekeknek gyakran gondot jelent fejben tartani
dolgokat. Meg kell tanítani nekik a kis memória-trükköket, a kártyácskák és
hasonló apró segédeszközök használatát. A legapróbb trükkök - emlékeztetők,
rímek, segédeszközök és hasonlók - nagyon sokat segítenek az emlékezet
javításában.
Világos elvárásokat fogalmazz meg.
Kisgyerekeknél a viselkedésmódosító vagy jutalmazó rendszer
részeként be szoktak válni a pontrendszerek. A figyelemzavaros gyerekek jól
reagálnak a jutalmakra és az ösztönzőkre. Sok kis vállalkozó akad közöttük.
Ha a gyereknek nehezére esik a társas jelek - testbeszéd,
hangszín, időzítés és hasonlók - megértése, próbálj meg diszkréten konkrét és
egyértelmű tanácsokat adni neki, amolyan társas coachingként. Javasolja neki
például, hogy „Mielőtt előadnád a saját mondandódat, először hallgasd meg a
másikat!" vagy „Nézz a másikra, amikor beszél!" Sok figyelemzavaros
gyereket tartanak közömbösnek vagy önzőnek, pedig csupán nem tanulták meg,
hogyan kell emberek között élni. Nem minden gyereknek jön magától ez a készség,
de szerencsére tanítható, illetve jó tanácsokba foglalható.
Csináljatok mindenből játékot. A motiváció javítja a
figyelemhiányos zavart.
Hogy elkerüljük a megbélyegzést, magyarázd el az osztály
többi részének, hogy a figyelemzavaros gyerek kezelése teljesen hétköznapi
dolog.
Folyamatosan keresd a jó pillanatokat. Ezek a gyerekek
sokkal tehetségesebbek és ügyesebbek, mint amilyennek látszanak. Tele vannak
kreativitással, játékkal, spontaneitással és jó kedéllyel. Általában
rugalmasak, és mindig felállnak a padlóról. Többnyire nagyvonalúak, és örülnek,
ha segíthetnek. Rendszerint van bennük „valami különleges" ami mindig
hozzáad valamit a környezetükhöz. Zűrzavarjukban egy csodás szimfónia rejlik,
egy melódia, amit ki kell bontani.
