Én tényleg nem tudom, hogy pontosan mikor nőtt meg ez a 2900 grammos és 49 cm-es születési hosszal világra jött kislány, de tény, hogy már iskolás, elsős. Mindig is bájos volt, és ahogy már túl van a babás korszakon, a kisgyermekes éveken, "nagylányosodik", de továbbra is nagyon szépnek látom (mint minden anya a saját gyermekét, és ez így van jól).
Szerencsére nemcsak a külcsín, de a belbecs is rendben van Blankánál, végtelenül kedves és jószívű. Legutóbb akkor csalt könnyeket a szemembe, amikor a nyalókára összegyűjtött zsebpénzén nekem vásárolt nyakláncot egy előző napi káresemény (három darab nászajándékba kapott pezsgőspohár eltörésének) kárpótlásául.
Mielőtt szentnek állítom be, az is hozzátartozik a jellemzéséhez, hogy néha rossz napja van (melyikünknek nincs?), és a legalkalmatlanabb helyeken (uszoda) tör rá egy kis hiszti. Mivel én Nóra révén már fekete-öves hisztikezelő vagyok, nem esem kétségbe, és tudom, hogy hamar el fog múlni, ilyenkor az idő nekem dolgozik.
Sokszor eszembe jut, hogy néhány év múlva, amikor majd a gyerekek olvassák ezt a blogot (mert mi másért dokumentálnám a jövőnek az életünket?), mennyire más dolgok kerülnek akkor előtérbe... Hol van például már Ágoston szeparációs szorongása, Blanka óvodakezdése, hajvágási akciója, Nóra Zalai Hírlapos szereplése...
Kedves Blanka! Ha majd olvasod ezt a bejegyzést, tudd, hogy gyönyörű vagy, kedves, és nagyon szeretünk!
